A Canadiens de Montréal a kanadai Montréal profi jégkorongcsapata. A Canadiens a National Hockey League-ben, a Keleti főcsoport atlanti divíziójának tagja. Ez a klub Le Club de Hockey Canadien néven is ismert.
A csapatot több néven is emlegetik (francia nyelven): Le Bleu-Blanc-et-Rouge, La Sainte-Flanelle, Le Tricolore, Les Glorieux, Les Habitants és Le Grand Club. A klubot angolul Habs néven is nevezik (a Les Habitants francia név miatt). A francia kiejtés szerint Canadiens a neve, ellentétben az angol kiejtéssel és írásmóddal; Canadians.
Története A Canadienst 1909-ben alapították, nyolc évvel az NHL alapítása előtt. A világon ez a legrégebben folyamatosan működő professzionális jégkorongcsapat, és az egyetlen, ami a liga előtt alakult. A franchise az „Original Six” csapatok egyike; így nevezik azokat a csapatokat akik részt vettek az NHL-ben 1942-től egészen az 1967-es bővítésig. A Nordiques de Québec 1995-ös elköltözésével, a Canadiens az egyetlen NHL-csapat Québecben. A csapat 1992–1993-as szezonban megnyert Stanley-kupája óta egy kanadai csapatnak sem sikerült megnyernie a trófeát.
A Canadiens eddig huszonöt Stanley-kupa győzelmet ünnepelhetett (beleértve az első, 1916-ost, ami az NHL megalapítása előtt született). Ezzel a québeciek rendelkeznek a legtöbb kupagyőzelemmel a ligában. A franchise az NHL alapításától 2011-ig a kupák 25%-át hódította el. Ezzel az aránnyal a legsikeresebb professzionális klubcsapatnak mondhatja magát nem csak a jégkorongban, hanem az USA és Kanada négy legnépszerűbb sportja között is.
A csapat a Centre Bellben játssza a hazai meccseit. A csarnok 2003-ban vette fel ezt a nevét, előtte Centre Molsonnak hívták. A csapat korábban több más jégcsarnokot nevezhetett otthonának: a Jubilee Arenát, a Montreal Arenát, a Mount Royal Arenát és a híres Forum de Montréal csarnokot. Az utóbbi legendás és tisztelt arénája minden jégkorong-rajongónak, és a csapat otthonául szolgált hét évtizedig.
A klub alapítása bélyegkép|260px|Az első csapat 1909 novemberében Ambrose O’Brien, ontariói gyáros Montréalban tartózkodott vasúti anyagi készleteket vásárolni. Városa jégkorongklubja, a Renfrew Creamery Kings kérésére a csapat képviselőjeként részt vett az Eastern Canada Hockey Association (Kelet-kanadai Jégkorong Szövetség, ECHA) gyűlésén a Windsor Hotelben, mivel a Creamery Kings be akart lépni a ligába.Jenish, D'Arcy, The Montreal Canadiens: 100 Years of Glory, A gyűlésen az ECHA csapattulajdonosok a renfrewi klub kérvényét elutasították, és a nap folyamán az ECHA igazgatósága fel is oszlatta a ligát, új ligát alapítva helyette: a Canadian Hockey Associationt (CHA).
Ez a döntés arra irányult, hogy a Montreal Wanderers csapatot kizárhassák a ligából; a Wanderers ugyanis felháborította a többi klubtulajdonost avval, hogy kisebb csarnokba költöztek, és így az idegenben játszó csapatok kisebb részesedést kaptak a jegybevételből.Mckinley, Michael, Hockey: A People's History, A szálloda előcsarnokában O’Brien találkozott Jimmy Gardnerrel, a Wanderers igazgatójával, és megtárgyalták egy új liga alapítását, amiben részt venne a renfrew-i csapat, a Wanderers, és két további csapat ontariói bányavárosokból, Cobaltból és Haileyburyből, amelyek O’Brien érdekeltségeihez tartoztak. Gardner azt javasolta O’Briennek, hogy alapítson egy új csapatot Montréalban, francia játékosokkal, akik riválisai lennének a Wanderersnek. 1909. december 2-án megalakították a National Hockey Associationt, és két nappal később létrejött a Canadiens is. O’Brien úgy tervezte, hogy a csapatot hamarosan eladja montréali frankofón sportolóknak.
Ebben az időben a frankofón csapatokat nem tekintették elég erősnek ahhoz, hogy a legjobb angol nyelvű csapatokkal versenyt tartsanak; a montréali Gazette napilap figyelmeztette is a lehetséges szurkolókat hogy ne várjanak sokat az új csapattól, mivel „a jó minőségű francia-kanadai játékosok száma nem nagy”. A Canadiens a játékoskeretében több frankofón jégkorongsztár szerepelt, mint Newsy Lalonde, Georges Poulin és Didier Pitre. Pitre pályára lépése előtt még meg kellett várni egy per lefolyását, amit a Montreal Nationals indított, mivel Pitre már szerződésben állt velük.
Egy klub a francia kanadaiak számára A Canadiens 1910. január 5-én játszotta első meccsét Jack Laviolette edző irányításával, és 3000 néző előtt 7:6 arányban legyőzték a cobalti csapatot úgy, hogy a döntő gólt hosszabbításban lőtték. A győzelem azonban hamarosan csupán történelmi jelentőségűvé vált, mert a rivális liga (CHA) két hét után megszűnt, és az NHA – miután a bukott ligából átvette a Montreal Shamrocks és az Ottawa Senators csapatokat – úgy döntött, hogy a szezont újraindítják.McFarlane, Brian, The Habs,
Az új szezonban a Canadiens első mérkőzésére január 19-én került sor, melynek során 9:4-es vereséget szenvedtek a Renfrew Creamery Kingstől. Első győzelmükig még további három meccset is elveszítettek. Ez a második „első” győzelem február 7-én történt: 9:7-re verték meg a Haileybury Hockey Clubot.url=http://ourhistory.canadiens.com/greatest-moment/The-First-Victory A szezon 12 találkozójából csak kétszer győzött az új csapat, és utolsó helyen végeztek a nyolccsapatos ligában.
A szezon végén George Kennedy, a Club Athlétique Canadien (Kanadai Atlétikai Klub, CAC) tulajdonosa, jogot formált a „Canadiens” névre. A nézeteltérés úgy rendeződött, hogy Kennedy 7500 dollárért megvásárolta O’Brientól a csapatot. Abban az évben vezette be a klub a máig is használt, híres vörös mezét, széles kék sávval. A sáv közepén egy A betűt körülvevő C-t helyeztek el.
Először az 1913–1914-es szezonban jutott a Canadiens a rájátszásba, miután 26 ponttal, a Toronto Blueshirtsszel holtversenyben, a tabellán az első helyet foglalták el. A két csapat két meccses szériát játszott a bajnokságért, amiben az összesített gólarány döntötte el a győztest. Az első meccsen Georges Vezina kapus tökéletes meccset játszott, nem engedett be egyetlen gólt sem, és a montréaliak 2:0-s győzelmet arattak. A második meccset azonban a torontóiak nyerték 6:0-ra, így a Blueshirts nyerte el a bajnoki címet. Két évvel később, az 1915–1916-os szezonban a Canadiens 16 győzelemmel, 7 vereséggel és egy döntetlennel nyerte az NHA bajnokságot, és hárommal több győzelmet ért el a második helyen végző Ottawa Senatorsnál. A bajnoki cím révén a Canadiens bekerült a Stanley-kupa döntőjébe, ahol az a Portland Rosebuds volt az ellenfelük, akik a Pacific Coast Hockey Associationban (Csendes-óceáni Jégkorongliga, PCHA) játszottak. Az öt meccsből álló sorozatban a két csapat két-két győzelemmel kezdte az ötödik, mindent eldöntő meccset, ami 1916. március 30-án a montréali Westmount Arenában zajlott le. A döntő gólt Goldie Prodgers montréali játékos ütötte négy perccel a meccs vége előtt, és így meglett a Canadiens első Stanley-kupa bajnoksága.
1916-ban a CAC súlyos gazdasági nehézségekkel nézett szembe, miután januárban leégett a tornacsarnokuk, és a Montreal Canadians lacrosse-csapat csődbe ment. Kennedy leválasztotta a jégkorong szakosztályt a CAC-ról, és 1916 márciusában újraalapította független klubként, „Le club de hockey Canadien” (Kanadai Jégkorongklub) név alatt. A klub jelvényében emiatt az A betűt kicserélték H-ra, és ez lett a modern logó első változata.
Az NHL alapítása 1917 telén megszűnt az NHA, miután komoly vita tört ki a Blueshirts tulajdonosa, Eddie Livingstone és a többi csapattulajdonos között arról, hogy bizonyos játékosok szerződési jogai kihez tartoztak.Pincus, Arthur, The Official Illustrated NHL History, Kennedy és Livingstone között súlyos személyi ellentét is feszült, többször is közel jártak a verekedéshez a liga vezetői ülésein.Holzman, Morey és Nieforth, Joseph, Deceptions and Doublecross: How the NHL Conquered Hockey,
A Canadiens, a Wanderers, a Senators és a Quebec Bulldogs igazgatói – miután felismerték, hogy a liga alapszabálya nem teszi lehetővé a kiszavazását – a négy csapat november 26-án (Livingstone kihagyásával) egy új ligát alapított, a National Hockey League-et (NHL). Névlegesen a négy csapat tagja maradt az NHA-nek is, és elég szavaztuk volt arra, hogy felfüggesszék a liga tevékenységeit. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy Livingstone egy egytagú ligában maradt. Viszont a négy csapat vezetősége elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne legyen Torontóban egy csapat, és amikor pénzügyi problémák miatt a Bulldogs megszűnt, egy negyedik csapat is kellett a ligába. Ekkor „ideiglenes” franchise-t adtak a Toronto Arena Company-nak, ami az évek folyamán a Canadiens nagy riválisává fejlődött, ez lett a későbbi Toronto Maple Leafs.
1917–1932: a korai NHL bélyegkép|Georges Vezina
A Canadiens első meccsén Joe Malone, a 7:4 arányú Senators elleni győztes mérkőzésen öt gólt lőtt, amely győzelem a ligavezető 44 gólos szezonjának kezdetét jelentette. Az új liga 1918. január 2-án majdnem összeomlott, amikor a Montreal Arena – a Canadiens és a Wanderers hazai pályája – leégett. A Canadiens átköltözött a 3000 férőhelyes Jubilee Arenába, de a Wanderers megszűnt. Az NHL háromcsapatos liga maradt, és emiatt át kellett rendezni a menetrendet. Montréal megnyerte az első fél bajnokságát, de a ligabajnokságot elvesztették, miután Toronto a kétmeccses döntőt 10:7-es összetett gólaránnyal nyerte meg.McFarlane, Brian, 100 Years of Hockey,
Az 1918–1919-es szezon döntőjében a Canadiens nyert a Senators ellen, majd nyugatra utaztak, hogy a PCHA-ben játszó Seattle Metropolitans ellen a Stanley-kupáért küzdhessenek. Ekkor azonban spanyolnátha miatt lebetegedett az egész csapat, és Kennedy kölcsönbe akart venni játékosokat egy másik PCHA csapattól, a Victoria Aristocratstől, de ezt Frank Patrick, a PCHA igazgatója nem hagyta jóvá. Mivel képtelen volt csapatot a jégre küldeni, Kennedy kénytelen volt feladni a meccset – és a bajnokságot – a Metropolitans javára. Ezt viszont a Metropolitans nem fogadta el; edzőjük, Pete Muldoon, sportszerűtlennek tartotta, hogy úgy szerezzenek bajnoki címet, hogy ellenfelük betegség miatt nem tudott játszani.
Az NHL egyik első szupersztárjának tekintett Howie Morenz az 1923–1924-es szezonban kezdte montréali pályafutását Aurel Joliat mellett.Kay, Jason, A Century of Montreal Canadiens, The Hockey News, ISSN 0018-3016 A Canadiens második helyen fejezte be az alapszakaszt az Ottawa mögött, de a rájátszásban legyőzte a Senatorst, megnyerve a ligabajnoki címet. Ezzel újra bekerültek a Stanley-kupa döntőbe.
Ezúttal a Western Canada Hockey League-ben (WCHL) szereplő Calgary Tigers ellen küzdöttek a montréaliak. Az eredetileg három meccses sorozatot már az első két mérkőzésen megnyerték, és ezzel megszerezték a klub második Stanley-kupa győzelmét. Morenz volt a széria sztárja: az első meccsen mesterhármast, a másodikon pedig egy gólt ütött.Sandor, Steven, The Battle of Alberta: A Century of Hockey's Greatest Rivalry,
A Montreal Forum – ami a későbbi évtizedekben a Canadiens „katedrálisává” vált – 1924-ben nyílt. Itt játszott a Montreal Maroons, akik az 1924–1925-ös szezonban léptek be az NHL-be. A Forum legelső meccsét azonban nem a Maroons, hanem a Canadiens játszotta: 1924. november 29-én megverték a Toronto St. Patricks-ot 7:1-es arányban. A Canadiens 1926-ban beköltözött a Forumba, amit 1938-ig megosztottak a Maroonsszal, amikor a Maroons csapat megszűnt.
Az 1924–1925-ös szezon alapszakasza végén a Canadiens harmadik helyen állt, és az elődöntőben megverték Torontót. Az első helyezett csapat, a Hamilton Tigers azonban nem volt hajlandó a rájátszásban részt venni, ha a játékosok nem kapnak fejenként 200 dollárt; erre az NHL elnöke, Frank Calder, eltiltotta a csapatot, és a Canadienst kinevezte ligabajnoknak. A Habs ismét nyugatra utazott Stanley-kupa döntőt játszani a Victoria Cougars ellen (ez a csapat lett a későbbi Detroit Red Wings). A Cougars három győzelemmel és egy vereséggel megnyerte az öt meccsből álló szériát. Ez volt az utolsó alkalom, hogy egy nem NHL-tag csapat nyerte meg a Stanley-kupát.