A nyugati tuja (Thuja occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a tuja (Thuja) nemzetség legismertebb faja, amit éppen ezért gyakorta „közönséges tujának”, illetve egyszerűen csak tujának neveznek. Egyéb nevei: kanadai cédrus, fehér cédrus, nyugati életfa.Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. , 50. old.
Származása, elterjedése A nyugati tuja és az óriás tuja (Thuja plicata) is Észak-Amerika legfontosabb toboztermő fái közé tartozik. Mindkét faj erdőalkotó, de az óriás tuja a kontinens nyugati részén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), a nyugati tuja pedig a keleti oldalon (az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen) nő (mindketten megtalálhatók az amerikai tajga déli részén is).
Valószínűleg ez volt az első olyan fafaj, amelyet Amerikából (1536 körül) betelepítettek Angliába. A legnagyobb betelepített állományai Kínában, a Koreai-félszigeten és Oroszország európai részén nőnek.
Természetes változatai, alakjai
Thuja occidentalis var. fastigiata Thuja occidentalis var. nigra Thuja occidentalis var. pyramidalis Thuja occidentalis forma buchananii (Späth) Rehder Thuja occidentalis forma cristata (Carrière) C. K. Schneid. Thuja occidentalis forma filiformis (Beissn.) Rehder Thuja occidentalis forma lutescens (Beissn.) C. K. Schneid. Thuja occidentalis forma pendula (Gordon) Beissn.
Megjelenése, felépítése Az óriás tujánál jóval kisebb; Magyarországon 10–12 méter magasra nő. A koronája karcsú, kúpos, a csúcsa mindig kissé lekerekített. Törzse egyenes. Hosszirányban repedezett kérge narancsvörös, idősebb korában szürkésbarna. Keskeny bordái sűrűn követik egymást; idővel keskeny csíkokban leválnak.
Koronája szabályos kúp vagy oszlop alakú. Rövid, ritkásan növő és sűrűn elágazó ágai vízszintesen állnak, hajtásai lecsüngenek. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld. A keresztben átellenesen álló, széles tojásdad pikkelylevelek színe fénytelen hamvaszöld, a fonákuk sárgászöld, közepükön mirigydudor látható. Szétmorzsolva aromás illatúak.
Az óriás tujáénál kisebb, csipkés, almaillatú pikkelylevelei gyakran sárgásak; ilyenkor hervatagnak tűnnek. Fonákuk egyértelműen és egyöntetűen ságás; fehér rajzolat(ok) nélkül.
Apró, hosszúkás, sötétvörös porzós virágai az ágak végén nőnek. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak; 8-10 tobozpikkelyük száraz. Életmódja, termőhelye A többi tujához hasonlóan örökzöld. Az óriás tujánál szívósabb, egyebek közt a hideget is lényegesen jobban bírja.
A mocsaras vidékeket kedveli: nedves, mélyrétegű, tápdús talajt és párás levegőt kíván. Rosszabb körülmények között is megél, de lassabban növekszik. Lombja télen bronzosra vagy barnásra színeződik, tavasszal visszazöldül.
Toboza szeptember–októberben nyílik fel. A tömegesen termő tobozoktól koronája sárgásnak látszik.
Télálló. Az átültetést — főleg a faiskolában nevelt példányok — még idősebb korukban is jól viselik.
Felhasználása Az indiánok életfának nevezték, és pikkelyleveleiből gyógyteát főztek. A skorbut gyógyítására C-vitamin-tartalma miatt alkalmas.
Nagyon széles körben elterjedt örökzöld dísznövény, több száz nemesített fajtája van. Nem a legjobb választás sövénynek, mégis milliószámra fogy erre a célra is. Rendszeres metszéssel és nyírással lehet csak szépen tartani, de drasztikus visszametszése csúnya kopasz foltokat eredményez. Magyarországon ez a leggyakrabban ültetett tuja, és az alapfaj helyét mindinkább a különböző változatok veszik át.
Oszlopos alakú fajtái:
T. occidentalis 'Columna' — Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal;Schmidt Gábor - Tóth Imre: Kertészeti dendrológia. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2006, T. occidentalis 'Fastigiata' — Nagy, széles oszloppá nő. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták magoncai. T. occidentalis 'Holmstrup' — 1951-ben szelektálták. Lassan, 9 m-ig növő, 3-4 méteres sűrű hajtásrendszerű, kúpos alakú lesz. Ágai fölfelé csavarodó vonalban nőnek. Pikkelyleveleinek vége télen bronzos árnyalatúvá válhat. T. occidentalis 'Lutea' — 1870 körül szelektálták, de ritka maradt. Koronája szabályos kúp alakú. Rövidhajtásai egyenletesen sárgák. T. occidentalis 'Malonyana' (malonyai tuja) — A Nyitrához közeli Malonyán szekvenálták a 20. század elején; mára az egész világon ismert, mint a legkarcsúbb oszlopos tuja. Az oszlop csúcsa lekerekedik. Előfordul, hogy fiatalon több törzse fejlődik; 12–15 m magasra nő, de koronájának átmérője ekkor sem több egy méternél. Ha többtörzsű, ezek szorosan állnak, a koronát alig szélesítik. Rövid oldalágai sűrűn elágaznak, a hajtások vége némileg legyezőszerű. Sötét fényeszöld lombja télire kissé megbarnul. Teljesen télálló, a hótakaró sem károsítja. T. occidentalis 'Malonyana Aurea' — szép sárga lombú, mindig egy törzsű fajta; Szegeden a 'Malonyana' magvetéséből keletkezett; T. occidentalis 'Micky' — zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A 'Holmstrup' törpe változata, magyar fajta; T. occidentalis 'Smaragd' (syn. 'Emerald') — 5-6 méter magasra növő tömör, karcsú kúpos formájú, sövénynek metszve sűrűbb lesz az alapfajnál, pikkelylevelei télen is megőrzik szép színüket;
Gömb alakú fajtái:
T. occidentalis 'Danica' – legfeljebb 50 cm magasra növő lapított gömb formájú törpe; T. occidentalis 'Globosa' – törpe növésű; a lapított gömb alakú bokor kissé szélesebb, mint amilyen magas. Tízéves korában 50–60 cm, kifejletten 1,5–2 m magas. Ágai és hajtásai nagyon sűrűn nőnek; utóbbiak vége a bokor alján és oldalán kissé lehajlik. Lombja tavasszal világos-, télen szürkészöld. Szinte bármilyen talajon megél, de az legyen nedves, a levegő pedig párás. Télálló. T. occidentalis 'Golden Globe' – 1-1,5 méteres sárga lombú gömb; T. occidentalis 'Little Giant' – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő törpe tuja; T. occidentalis 'Woodwardii' – 1-1,5 méteres, igen szabályos, tömött gömb;
Egyéb fajtái:
T. occidentalis 'Brabant' – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül is tömött és sűrű; T. occidentalis 'Ellwangeriana Aurea' – 1895-ben szelektálták. Legfeljebb 7 m magasra nő; óarany színű koronája csepp alakú. Igazából két, egymástól meglehetősen eltérő változatot jelölnek ezzel a névvel: az egyik 4–5 m magas, pikkely- és tűleveles, sudaras, széles kúp alakú és lassan növő, a másik kimondottan törpe, közel gömbölyded, jóformán csak tűlevelekkel. Mindkettő új hajtásai enyhén rózsaszín árnyalatú élénksárgák, nyáron aranysárgák, ősszel pedig megvörösödnek, illetve bebarnulnak. T. occidentalis 'Ericoides' – 1–1,5 m magasra növő, széles kúp alakú vagy gömbölyded bokor. Ágai felállók, oldalágai vízszintesek, lazán álló hajtásai gyakran bókolók. 6–8 mm hosszú, lágy, fölül sárgás-, alul szürkészöld tűlevelei körkörösen, illetve szórtan nőnek a hajtásokon. Lombja tavasszal üde, halvány szürkészöld, ősszel barnásra színeződik. Nem annyira télálló, mint az alapfaj. A hó könnyen szétnyomja, ez ellen az ágak összekötözésével vagy lerázogatásával védekezhetünk. Igényli a szélvédett, nedves környezetet, a párás levegőt. Eleinte gyorsan nő, majd megáll, és attól fogva csak terebélyesedik. T. occidentalis 'Rheingold' – bronzos-sárgás lombú, télen még inkább színes; Az 'Ellwangeriana Aurea' narancsosabb árnyalatú változata T. occidentalis 'Spiralis' – 1923-ban szelektálták, de máig meglehetősen ritka. 3-4 méter magasra növő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai csavarodottak
Képek
Jegyzetek
Források
Thuja occidentalis L., Sp. Pl.: 1002 (1753) The World Checklist of Selected Plant Families A növény szinonimái https://web.archive.org/web/20090115225111/http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?36584 USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network – (GRIN) [Online Database]. Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 66–70. Szépia Könyvkiadó. Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. , 190–191. old.
További információk A Thuja nemzetség szaporítása magvetéssel
Kategória:Ciprusfélék Kategória:Növényfajok Kategória:Kanada növényvilága Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok növényvilága Kategória:Európa növényvilága Kategória:Magyarország növényvilága Kategória:Atlantikus–észak-amerikai flóraterület Kategória:Észak-amerikai–boreális flóraterület] Kategória:Dísznövények Kategória:Kína növényvilága Kategória:Korea növényvilága