__TOC__ ember ()
rzeczownik (1.1) żar, niedopałek
embers
ember ()
rzeczownik (1.1) wiadro
ember ()
rzeczownik (1.1) człowiek
(1.1) emberalak • emberáldozat • emberanyag • emberáradat • emberbarát • embercsempészés • emberélet • emberemlékezet • emberevő • emberfaj • emberfajta • emberfej • emberfeletti • emberfia • emberfő • emberföldrajz • embergyűlölet • emberhalál • emberismeret • emberkerülő • emberkor • emberméréstan • embernyúzó • emberölés • emberöltő • emberpalánta • emberpár • emberpiac • emberrablás • embersport • emberszabású • emberszeretet • embertan • embertárs • embertömeg • embervadászat • embervér • emberveszteség
emberke, emberség, emberiség, emberiesség emberi, emberies, embernyi, emberséges emberül
a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát