thumb|200 px|Magyarország földrajzi középpontja a Trianoni békeszerződés előtt thumb|200 px|Római katolikus templom thumb|200 px|Kossuth Lajos szobra thumb|200 px|A várost újratelepítő Harruckern János György szobra
Szarvas (szlovákul Sarvaš) város Békés vármegyében, a Szarvasi járás központja.
Fekvése A Békési-síkon, Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág) helyezkedik el. Közigazgatási területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt-Körös partján.
A szomszédos települések: észak felől Mezőtúr, északkelet felől Gyomaendrőd, kelet felől Örménykút, délkelet felől Kardos és Csabacsűd, dél felől Eperjes, délnyugat felől Szentes, nyugat felől pedig Békésszentandrás.
Megközelítése A város közúton legegyszerűbben a 44-es főúton közelíthető meg, Kecskemét és az ország nyugatabbi tájegységei, illetve Békéscsaba felől is. Gyomaendrőddel a 443-as főút, Szentessel a 4401-es, Orosházával a 4404-es, Mezőtúrral a 4631-es, Mezőberénnyel pedig a 4641-es út köti össze.
A 2019 októberében átadott M44-es autóút a várostól délre halad el, az itteni fel- és lehajtási lehetőség a 4401-es, szentesi úton épült ki.
Vonattal a város a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Battonya-vasútvonalán érhető el. A vonalnak három megállási pontja van itt: Mezőtúr vasútállomás felől sorrendben előbb Halászlak megállóhely az északi külterületen, nem messze a Hármas-Körös árvízvédelmi töltésétől, utána Szarvas vasútállomás, a belváros keleti részén, végül Sirató megállóhely a várostól keletre, Ezüstszőlők nevű külterületi városrész déli részén. A városi vasútállomást a 46 351-es számú mellékút (Állomás utca) szolgálja ki, a két megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el.
Története A környék már az őskor óta lakott. A népvándorlás korából fontos avar leletek maradtak fenn.
Kezdetek Először Anonymus említi, Szarvashalom néven. A tatárjárás előtt a (Székes)Fehérvárról, illetőleg Csepel-szigetről, Csongrád, Bődi-rév, Szentes és Mező-Túr irányába, a Biharra vezető nagy országút e Szarvashalomnál ment át a Körösön, s azért a névtelen író a Bihar ostromára induló magyarokat is a »Mons Cervinus«, Szarvashalom mellett úsztatja át a Körösön. A névtelen író feltűnő magasságánál fogva a halmot Monsnak, azaz hegynek nevezi. Időnként, pl. az 1290-ben előforduló Szarvashalom alatt nem ezt a települést, hanem a Szolnoktól északnyugatra, Újszász mellett esőt kell érteni. Jóval később e szarvas-halom mellett egy kis község keletkezett. Nem lehet pontosan megállapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, azonban bizonyos körülmények valószínűsítik a 13. század utolsó évtizedeit, amikor már állandósulni kezdett a település.
A hajdani Árpád-kori falu létét feljegyzés tanúsítja, amikor IV. (Kun) László két alkalommal is felüttette királyi sátorát a szarvasi halmon: 1284 októberében és decemberben. E halmon kelt azon két oklevele, melyeket a Fejér codex diplom. V. 3. 254 és IX. 2. 270. közöl. Ezen időszakból fennmaradt írásos dokumentumok azonban alig tartalmaznak a település történetére vonatkozó egyéb adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és más családok birtokviszályaira vonatkozókat.
1461-ben az Ábránfyak tulajdonolták, amikor már Szarvasnak írják, de 1469-ben újra Szarvashalomnak. Magának a községnek nagyon csekély határa volt, s így nem valami sokat ért, de jövedelmezővé tette réve a Körösön, mely már 1469-ben létezett. Ugyancsak ez évben a kis község négy (föld)birtokos között oszlott meg, így aztán nem volt nehéz a 15. század egyik pénzes emberének, muronyi Veér Andrásnak 1471-ben az egészet megszereznie, legalábbis zálogjogon.
Török kor Az 1552-64. évi összeírások szerint Szarvasnak egynegyed része volt a Veér családé, a többi háromnegyed részen az Abránffy-örökösök osztoztak, s mivel a Veérek itt levő birtoka szintén két részre oszlott, volt eset rá, hogy Szarvas nyolc földesúr közt oszlott meg.
Szarvas lakosai 1552-ben hat; 1553-ban hét; 1556-ban 10; 1560-ban 12; 1562-ben 19; 1564-ben 16 kapu után fizettek adót.
1562-ben 13 itt lakó jobbágynak (férfi) volt vetése. A következő évben is csak 13 jobbágycsaládot írtak itt össze. A lakosok Demjén, Dóczi, Fekete, Fodor, Boldizsár, Nagy, Tót és Busi családneveket viseltek. 1557-ben a község mindössze 12 házból állt.
Nem tudjuk pontosan, mikor került török kézre, valószínűleg Gyula eleste (1566) után. A török hódoltság idején Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég, mivel a Gyula és Szolnok közötti út védelmére nagyon alkalmas pontnak találta a szarvasi nagy halmot, 1589 előtt hatalmas palánkvárat építtetett belőle. A halom négy földbástya megépítésére éppen elégséges földet adott, a Körös pedig a bástya mellett levő várárokba bőségesen ontotta a vizet.
1595-ben a keresztények elfoglalták és szétrombolták, 1646 után a törökök újra felépítették, s védelme alatt a Körösön egy hidat is készítettek. 1685 vagy '86-ban a keresztények újra elfoglalták, de a vár és a település elpusztult, a környék teljesen kihalt.
18. század 1710-ben Rákóczi hadvezére, Károlyi Sándor, újra fel akarta építtetni a várat, ám ez már nem valósult meg.
A település újabb történelme 1720-tól számítható, amikor a területet sok más birtokkal együtt báró Harruckern János György kapta, mint Öcsödhöz tartozó pusztát. Ő főként felvidéki jobbágyokat telepített ide, 1722-ben benépesült a hely. Az első betelepülő Valentik Pál volt, akit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkának neveztek el. Az első évben letelepültek száma mintegy 300-at tett ki.
Harruckern János György pedig annyira megszerette az új községet, hogy mindjárt 1723-ban vásárjogot szerzett számára, s így Szarvas a mezővárosok sorába lépett.
Szerencséje volt az új városnak, hogy a régi, kis szarvasi határ nem volt megállapítható. Ennek következtében a gyulai uradalom mindjárt a letelepüléskor átadott a lakosoknak két hatalmas pusztát: a kákait és a halásztelkit. Ugyanakkor a régi Décse falu határából egy részt Szarvashoz csatoltak.
1726-ban a décsei pusztának azon részét, melyet ez időtájban Nagy-Décsének kezdtek nevezni, egészen a szarvasi lakosok kapták meg. Mikor ez sem volt elég, Harruckern Ferenc 1751-ben átadta a lakosoknak a kis-décsei pusztának is felét, 1754-ben pedig a hatalmas kondorosi pusztának felét. Sőt, hogy juhaiknak alkalmas legelőjük legyen, 1765-ben a Szarvastól észak-keletre, s mintegy négy mérföldnyi távolságra eső csejti puszta bérletével is őket boldogította. Ezenkívül határperek segítségével is szerzett a gyulai uradalom Szarvas város számát egy kis területet. 1746-ban a túriaktól hosszú (10 évi) per után megkapták a régi Körös meder jobb oldalán levő földet. Ugyanekkor a kákai puszta és Szentandrás közt is felállították közmegegyezéssel biztos határjeleket. Nemsokára a halásztelki pusztán keveredett a város új határperbe a túri lakosokkal és birtokosokkal. Végre 1772-ben itt is úgy egyeztek ki, hogy Szarvas inkább nyert rajta.
1773-ban már 337 telkes jobbágy; 326 házas zsellér; 304 házatlan zsellér; 50 iparos- és két kereskedőcsalád, vagyis mintegy 5095 ember lakta.
SZARVAS: Elegyes Mezőváros Békés Várm. földes Urai B. Haruker’ Maradékjai, és Gróf Keglevits Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Körösvize mellett, Nagyváradhoz 8 mértföldnyire. Hajdan nevezetesítette vóltt erőssége; most Tiszt. Thesedik Úrnak szorgalmatossága által épűlő gazdáskodást öregbítő Oskolája. Határja jól termő, legelője, Csejt, és Kondoros pusztákon elég, egy részét néha az áradás rongállya; fája, nádgya nints elég; piatza távol esik. (Vályi András: Magyar országnak leírása 3. kötet, 1796–1799)
19. század Nagyban előmozdította Szarvas fejlődését először az, hogy 1801-ben a Körösön hidat építettek, majd 1834-ben a békési ág. ev. esperesség gimnáziuma ide költözött át. Szarvas város földesurai, kivált gróf Batthyányi László, a társadalmi élet terén is hathatósan működtek Szarvas felvirágoztatásán. A Schröffl család kihalva, birtokrésze a gróf Mitrovszky és gróf Eszterházy családokra szállt, s ennek révén ők is Szarvas város földesuraivá lettek.
A 18–19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikáit is. Kiemelkedően fontos szerepet töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött.
1848-ban történt Szarvas közigazgatási újjászervezése, aminek során rövid időre rendezett tanácsú várossá lett. A szabadságharcban részt vett szarvasi honvédek száma egy 1849. december 4-i hivatalos kimutatás szerint 357 fő volt, de rajtuk kívül voltak még, akik a szabadcsapatokba vagy a nemzetőrök közé álltak.
A kiegyezés után, 1872-ben, Szarvas elveszítette városi rangját, és csak 1966-ban kapta vissza. Az 1880–1893 közötti vasútépítés során csak szárnyvonalat kapott a település.
A szarvasi házak száma: 1827-ben: 1611; 1850-ben: 1849 1899-ben: 4361.
A lakosság száma: 1827-ben: fő 1850-ben: fő 1890-ben: fő. Ebből 13,5 ezer tót (szlovák) nyelvű, 10,7 ezer magyar nyelvű, a maradék német, oláh (román) és egyéb nyelvű volt.
20-21. század Az első világháborúban a hivatalos adatok szerint 1153 szarvasi halt hősi halált. Emléküket hirdeti vitéz Székely Károly márványból és bronzból készült alkotása, az 1927. augusztus 28-án felavatott hősi emlékmű. A háború után bekövetkezett országos felfordulás súlyosan éreztette hatását.
1919 áprilisának végén, amikor a román megszállás már küszöbön állott, a menekülő Direktórium nagyobb mennyiségű élelmiszert, pénzt, ékszert, részvényeket, betéteket vitt magával; csupa olyan dolgot, amikre a községnek akkor a legnagyobb szüksége lett volna. A kétségbeesett lakosság akkor felszabadítóként üdvözölte az 1919. április 28-án bevonuló románokat, nem sejtve, hogy az 1920. március 2-ig tartó megszállást leggyötrelmesebb emlékei közé fogja majd sorolni.
A második világháború után az oktatás vált a település életének legfontosabb tényezőjévé, Szarvas ma fontos iskolaváros, a megye egyik kulturális központja. 2010. július 14. és 18. között itt rendezték meg a 8. Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozót.
Szarvas mellett található a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági tábor létesítménye, amely 1990 óta évente ad otthont a JDC és a Lauder alapítvány rendezvényeinek.
Politikai élete Polgármesterei + Terminus Név Jelölő szervezet1990–1994Dr. Demeter Lászlónem ismert1994–1998Fidesz-FKgP-KDNP-MDF1998–2002Babák MihályFidesz-FKgP2002–2006Fidesz-MDF2006–2010Fidesz-FKgP-Nemzeti Fórum2010–2014Fidesz2014–2019Fidesz-KDNP2019–2024Fidesz-KDNP2024–Hodálik PálFidesz-KDNP
Önkormányzata A 2014–2019-es ciklusban A képviselő-testület 12 tagja közül a 2014-es önkormányzati választás eredményeként 8 fő a Fidesz-KDNP színeiben, 1-1 fő MSZP-s, illetve jobbikos jelöltként, a fennmaradó 2 fő pedig a Nagycsaládosok Szarvasi Egyesülete (NACSE) nevű helyi civil szervezet jelöltjeként jutott mandátumhoz. A 8 választókerületben a Babák Mihály által támogatott 8 Fidesz-KDNP-s jelöltből 7 nyert, egyedül a 3. számú egyéni választókerületben nyert a NACSE jelöltje. A jelölt neveA jelölő párt(ok)Egyéni választókerületeGiricz KatalinFidesz-KDNP01Lohr Gyula JózsefFidesz-KDNP02Dobruczky ZsoltNACSE03Kiss AttilaFidesz-KDNP04Lázár ZsoltFidesz-KDNP05Molnár IstvánnéFidesz-KDNP06Hodálik PálFidesz-KDNP07Dernovics LászlóFidesz-KDNP08Földesi Lajos ZoltánMSZPKompenzációs listaGajdos AttilaJobbikKompenzációs listaGombár GyörgynéNACSEKompenzációs lista
Szarvas képviselete az Országgyűlésben