Kevevára (1899-ig Temeskubin, szerbül Ковин / Kovin, románul Cuvin, németül Temeschkubin) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.
Fekvése Szendrőtől 13 km-re északkeletre, a Duna bal partja közelében fekszik.
A község települései
Kevevárán kívül a községhez még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel): Deliblát (Делиблато / Deliblato) Dunadombó (Дубовац / Dubovac) Emánueltelep (Шумарак / Šumarak) Gálya (Гај / Gaj) Homokbálványos (Баваниште / Bavanište) Homokos (Мраморак / Mramorak) Kevepallós (Плочица / Pločica) Kisbálványos (Мало Баваниште / Malo Bavanište) Székelykeve (Скореновац / Skorenovac)
Története Kevevára ősi település. Helyén Anonymus leírása szerint már az Árpád-kor előtt is erősség állt, mely Ajtony őséé, Galádé volt. Ennek helyére István király építtetett várat.
Neve már Anonymus leírásában is szerepelt. Első okleveles adat az 1200 előtti időkből, 1071-ből maradt fenn Keuee néven.
Keve az Al-Duna egyik kedvező fekvésű pontján, a Morava torkolatával szembeni két hosszú sziget közötti átkelőhelyen létesült. A fennmaradt adatok szerint a népvándorlás idején Priscos rhétor a Morava torkolatánál fekvő Margumból kelt át az északi oldalra, hogy Attila udvarába menjen. 1071-ben Niš felől hazafelé vonulva Salamon és Géza herceg itt kelt át a Dunán és vált szét seregével.
A kevei ispánok névsorát 1201-től ismerjük: 1201-ben Achilles országbíró, 1211-1212-ben Bánk nádor, 1216-1221-ben Gyula országbíró, 1221-től Lőrinc étekhordómester.
1223-ban II. András király az egész kevei ispánságot tartozékaival együtt nővérének Margitnak, Angelosz Izsák bizánci császár özvegyének adta.
1235-ben a Szerémséggel együtt Margit fia, Angelosz Kaloján birtoka volt.
1236-1238-ban ismét az országbíró viselte Keve ispánságát.
1241-ig, a tatárjárásig Keve városa iparosközpont és a dél felé, Bulgáriába, illetve Bizáncba, irányuló nemzetközi kereskedelem egyik fő helyszíne volt. Az itt átvezető ősi hadi úton a Panyóca mocsarai szélén Haram, illetve Krassó várába lehetett eljutni, valamint e hadiút vezetett Kevétől északnyugatra a másik dunai átkelő, Vojla (Pancsova) érintésével Olnason át a titeli révhez, innen pedig a Béga mellett Nagybecskerekig elhaladva részben Óbecse felé, részben Homokréven (Mokrin) át Csanádra vezetett.
A tatárjárás után Keve lehanyatlott. 1272-től Keve és Krassó ispánsága egy személy kezébe került, 1291-től mindkét tisztséget a szörényi bán viselte.
1288-tól említették a csanádi káptalanban székelő kevei főesperest.
A 14. század ferences rendháza a kevei custodiatus székhelye volt, mely alá az örményesi és harami rendház is tartozott.
bélyegkép|balra|250px|Kevevára környéke 1769-72 között
Az 1360-as évektől a török időkben a délvidékről a törökök elől menekülő rácok gyarapították a lakosságot.
1440-ben Keve város valamint Homokbálványos és Szkorenóc lakói a törökök további előrenyomulása miatt a Csepel-szigetre telepedtek fel, és Rác-Keve alapítói lettek, magukkal hozva régi lakhelyük nevét is.
A török kiűzése után a Mária Terézia által kialakított határőrvidék része lett.
A 17. században nagy és virágzó helységnek írták le, melyben vásárok és iparosműhelyek vannak. Keve városa az esperesség székhelye is lett.
A 18. század második felében kezdődött a románok tervszerű betelepítése, mely a 19. század elejéig tartott. A 19. század végére a település a dél-bánáti térség központja lett.
1910-ben 7305 lakosából 711 fő magyar, 2650 fő német, 3 fő szlovák, 1726 fő román, 14 fő horvát, 2200 fő szerb, 41 fő egyéb (legnagyobbrészt bolgár) anyanyelvű volt. Ebből 3063 fő római katolikus, 20 fő görögkatolikus, 137 fő református, 123 fő ág. hitv. evangélikus, 3941 fő görögkeleti ortodox, 3 fő unitárius, 57 fő izraelita, 1 fő egyéb vallású volt. A lakosok közül 4107 fő tudott írni és olvasni, 2506 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Kevevárai járásának volt a székhelye.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel 2002-ben Nemzetiség Szám % Szerbek 80,79 Magyarok 786 5,51 Románok 418 2,93 Cigányok 286 2,00 Jugoszlávok 180 1,26 Montenegróiak 132 0,92 Macedónok 72 0,50 Horvátok 66 0,46 Szlovákok 33 0,23 Bolgárok 28 0,19 Szlovének 27 0,18 Németek 22 0,15 Muzulmánok 14 0,09 Csehek 13 0,09 Vlachok 13 0,09 Oroszok 5 0,03 Ukránok 4 0,02 Ruszinok 2 0,01 Bunyevácok 2 0,01 Bosnyákok 2 0,01 Albánok 2 0,01 Egyéb/Ismeretlen
Etnikai összetétel 2011-ben Nemzetiség Szám Szerbek 10 706 Magyarok 700 Románok 352 Cigányok 325 Macedónok 68 Montenegróiak 67 Jugoszlávok 58 Horvátok 40 Bolgárok 32 Szlovének 27 Németek 19 Vlachok 19 Szlovákok 12 Muzulmánok 10 Oroszok 3 Ukránok 3 Albánok 2 Bunyevácok 2 Ruszinok 2 Bosnyákok 1 Egyéb 25 Nem nyilatkozott 422 Régió 142 Ismeretlen 478
Nevezetességei Keve vár romjai: A Duna mellett, a település déli oldalán állnak az Árpád-kori Keve várának romjai. A vár az egykori Keve vármegye központja volt. 1457-ben egy évre szerb, majd 1556-ban tartósan török kézre került. A törökkel együtt az elmenekült lakosság helyére délről szerbek jöttek. Ebben az időszakban Bánátot Raskának (Rascia) nevezték.
Testvérvárosa Ráckeve, Magyarország
Ismert szülöttjei Héya Zoltán (1895 – 1979) festő Aurel Guga (1898 – 1936) román válogatott labdarúgó Dani Zoltán (1956) katona Darko Kovačević (1973) szerb válogatott labdarúgó
Képtár
Jegyzetek
Források Györffy György: Keve vármegye
Külső hivatkozások
Kevevára története
Kategória:A Dél-bánsági körzet települései Kategória:Szerbia Duna menti települései Kategória:Temes vármegye települései