A Luna–16 (E-8-5-406-, Луна-16) harmadik generációs szovjet automatikus holdszonda. A Luna-program első űreszköze, amely földön kívüli anyagot sikeresen visszahozott a Földre.
Küldetés A program célja automatikus leszállás a Hold felszínére, mintavétel és visszaindulás. Összetett elektronikát, navigációs berendezést, hajtóműrendszert és robotmechanikát tartalmazott, hogy megvalósíthassa a Hold megközelítését, a sima leereszkedést, a mintavételt és a Hold elhagyását, elősegítve a Földre történő visszatérést.
Jellemzők Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.
1970. szeptember 12-én a bajkonuri indítóbázisról négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az indítás napja megegyezik a 11 éve pályára állított Luna–2 holdszonda fellövésének idejével. Felépítése, szerkezete megegyezett a Luna–15 űrszondával. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,53 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma , apogeuma volt. Az indítást követő 70 percben, az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. Hasznos tömege kilogramm.
Szeptember 13-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével.
Szeptember 16-án Hold körüli pályára állították.
Pályaadatok: 70 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első keringésnél: 110 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első keringésnél ).
Szeptember 18-án a leszállást elősegítve további pályamódosítás történt.
Pályaadatok: 70 fokos hajlásszög, periszelénium 15 kilométer és az aposzelénium .
Szeptember 19-én a leszállást elősegítve újabb pályamódosítás történt.
Pályaadatok: 71 fokos hajlásszög, periszelénium 15 kilométer és az aposzelénium .
Leszállás közben mikrohajóművekkel két alkalommal módosították helyzetét. A manőver során 600 méterre csökkentették a leszállási pályamagasságot. A fékezőrakéták a holdfelszíntől 20 méterre hagyták abba működésüket. A másodlagos hajtóművek 2 méter magasságban álltak le, a szonda szabadeséssel érkezett a felszínre. A leszállás biztonságának elősegítése érdekében a manővert biztosító földi állomások folyamatosan látták (lézeres kapcsolat) a szondát.
Szeptember 20-án a leszállóegység 1,5 kilométerre a tervezett ponttól, a (Foecunditatis Mare) Termékenység-tenger területén landolt. A leszállóegység tömege kilogramm volt.
A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság- és sebességmérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintáit az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. A visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze.
Vizsgálta a Hold éjszakai körülményeit, adatokat gyűjtve egy hosszú időtartamú holdfelszíni állomás berendezéseinek kidolgozásához. Üreges fúrógépével 7 perc alatt 35 centiméterre behatolt a Hold talajába. A gépi kar segítségével 101 gramm kőzetmintát helyeztek el egy hermetikusan záródó tartályba, amely a visszatérő egység szerves részeként a leszállóegység tetejére volt telepítve. A leszállóegység egyben a Hold-Föld rakéta startállványa volt.
Szeptember 21-én a visszatérő egység elstartol az állványzatról. Tömege volt.
Szeptember 23-án a Földtől kilométerre minimális pályakorrekciót végeztek.
Szeptember 24-én kilométerre a visszatérő gömbtartály elvált a műszerrekesztől. A földfelszíntől 14,5 kilométer magasságban kinyílt a fékezőernyő, majd 11 kilométeren a főernyő is bekapcsolódott a fékezésbe. A leszállóegység Dzsezkazgan városától 80 kilométerrel délkeletre ért földet.
Adatok Leszállóegység Magasság: 4,95 méter; Szélesség: 5,14 méter;
Visszatérő tartály Tömeg: 1 tonna; Magasság: 3,4 méter; Szélesség: 1,8 méter;
Szakmai sikerek A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) az alábbi világcsúcsokat hitelesítette: a leszállóegység súlya a legnagyobb, ami a Hold felszínére a Földről felemelkedve simán leszállt a felszálló egység súlya a legnagyobb, ami a Hold felszínéről felemelkedve a Földre visszaérkezett a holdkőzet mintaanyag a legnagyobb, amit a Földre visszahoztak
Források
Külső hivatkozások
A Luna–16 a tervező és gyártó NPO Lavocskin honlapján (oroszul)
Elődje:Luna E–8–5–405Luna-program 1969–1976Utódja:Luna–17
Luna 036 Kategória:1970 az űrkutatásban