Csokalyi Fényes Elek (Csokaly, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.)Halálesete bejegyezve az újpesti ref. halotti akv. 18/1876. fsz. alatt magyar statisztikus, közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1837-től. (1858-ban az MTA rendes tagjává választotta, de mivel nem tartott székfoglalót, az MTA törölte tagjai sorából.)
Élete A református nemesi származású csokalyi és dengelegi Fényes család sarja. Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokalyon (akkori nevén Csokaj). Felmenője, dengelegi Fényes Péter címeres nemeslevelet szerzett 1633. május 5-én I. Rákóczi György Erdélyi Fejedelemtől, melyet később, 1635. február 10-én II. Ferdinánd magyar király erősített meg.Illésy-gyűjtemény – 1f515. Y 1 – A Magyar Országos Levéltár Levéltára – Általános iratok – 1325/1904. OL számIllésy-gyűjtemény – F219. C 30 – Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium – Bihar megye – Documenta – F. 21 Fényes Elek egyik fivére, dengelegi és csokalyi Fényes Dániel (1802–1842), berettyóújfalui földbirtokos, akinek a leszármazottja, báró Boeselager Wolfhardné dengelegi Fényes Csilla (1941–1994), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik alapítója. Fényes Elek egyenesági leszármazottjai között, Fényes LászlóFaludy György: Pokolbéli víg napjaim 22. oldal és Fényes Szabolcs akik a dédunokái voltak.
Fényes Elek 1828-ban Pozsonyban vette feleségül Eitel Zsófiát, akinek tőle három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született.
A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.
Tanulmányai A Debreceni Református Kollégiumban végzett előtanulmányok után 1822-től 1824-ig Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig a pozsonyi akadémián jogot tanult. A koronázóvárosban végzett ügyvédi gyakorlat után, 1828-ban ügyvédi vizsgát tett. Több távol lévő mágnás helyettesítő követeként részt vett az 1830. évi és az 1832–1836. évi rendi országgyűlésen. Itt szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek nem ismerik saját hazájukat, és ez inspirálta arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja.
Közéleti pályája a szabadságharcig 1835-ben Pestre költözött, ahol kezdetben Széchenyi István, majd az 1840-es évek elejétől Kossuth Lajos szellemi követőjévé vált. 1842-ben alelnöke lett az ellenzéki Nemzeti Körnek, majd az 1845-ben ebből Ráday Gedeon vezetése alatt kivált Pesti Körnek. Vörösmarty Mihály mellett alelnöke lett az 1847-ben, Teleki László vezetésével megalakult Ellenzéki Körnek is. Vezető szerepet játszott számos közhasznú egyesületben, a Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület aligazgatója, illetve a Védegylet választmányi tagja volt.
Szerepe a szabadságharcban bélyegkép|jobbra|265px|Fényes Elek portréja, Barabás Miklós (1846) litográfiája Az 1848. március 15-én tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, a forradalom győzelme után csatlakozott a Madarász László vezette, radikális Egyenlőségi Társulathoz. A Batthyány-kormány megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter minisztériumi osztálytanácsossá nevezte ki és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, illetve vezetésével. A hivatal 1848 májusában jött létre és a szabadságharc végéig működött. 1848 májusától 1849 júniusáig a Radical Kör alelnöke volt, 1849-ben a pesti vésztörvényszék elnökévé nevezték ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig – Csokalyon és Gödöllőn – bujdosott, majd 1849 októberében önként jelentkezett a császári hatóságoknál. A pesti haditörvényszék néhány hónapos börtönbüntetésre ítélte.
Tevékenysége a szabadságharc után Bár a halálos ítéletet sikerült elkerülnie, pályája megtört, a szabadságharc után mellőzött lett. Szabadulása után Gödöllőn gazdálkodott, majd birtokát eladta, és 1854-ben ismét Pestre költözött. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke lett. Ő dolgozta ki az élettartam és halálozási valószínűség táblázatait, de ellentét alakult ki közte és az intézet vezérigazgatója között, ezért állásáról le kellett mondania. Az 1860-as években a Sürgöny című kormánylap főmunkatársa lett, azonban eközben cikkeket írt az ellenzéki Pesti Hírnökbe is. E kettősség miatt teljesen elszigetelődött, munka nélkül maradt és megélhetési gondokkal kellett megküzdenie. Kezdetben családja s néhány barátja, majd az írói segélyegylet segítette. Később Gorove István miniszter segítségével, tiszteletdíj címén némi nyugdíjhoz jutott, és Csengery Antal, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke közbenjárására az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága is megbízta kisebb munkákkal. Ennek ellenére a tudományos munkával teljesen felhagyott. Élete utolsó éveiben Újpesten élt, ott is érte a halál.Nyughelye nem ismeretes.
Tudományos és írói munkássága A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte az MTA nagyjutalmát. 1858-ban beválasztották a rendes tagok sorába, 1867-ben azonban megfosztották akadémiai tagságától, mivel az ellenzéki Pesti Hírnökbe írt cikkeivel kedvezőtlen hírbe hozta magát.
Főbb művei Válogatás Fényes Elek műveiből:Körmendi Gábor: Fényes Elek műveinek válogatott bibliográfiája. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat : Budapest, 1986 alapján összeállítva Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I–VI. (Pest, 1836–1840) Magyarország statistikája, I–III. (Pest, 1842–1843) Első kötet Második kötet Statistik des Königreichs Ungarn, I–II. (Pest, 1843–1844) Magyarország leirása, I–II. (Pest, 1847) I. rész. Magyarország általánosan II. rész. Magyarország részletesen A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. (Pest, 1848; reprint: Tatabánya, 1992) Magyarország geographiai szótára, I–IV. (Pest, 1851; reprint: Budapest, 1984) Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften. Verfassung, Verwaltung und Kultur dargestellt. Aus dem Ungarischen (Leipzig, 1851) Az orosz-török háború (Második kiadás, 1854) Első kötet Második kötet A török birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben (Pest, 1854) Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása (Pest, 1857) Magyarország 1859-ben statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból, I/1–8. füzet (Pest, 1859–1860) Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból, I. Dunántúli kerület (Pest, 1865–1866) A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)
Emlékezete Újpesten, tiszteletére egykori lakóházának falán emléktáblát helyeztek el.Budapest, IV. ker. Tavasz utca 34. A ház lebontása után az emléktábla az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménybe került. Lásd: Ugyancsak emléktáblát helyeztek el a róla elnevezett budai utcában.Budapest, II. kerület, Fényes Elek utca 20. 1956-ban Budán egy kereskedelmi középiskola Fényes Elek nevét vette fel, ami Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola néven működött 2007-ig [l.: https://www.oktatas.hu/hivatali_ugyek/kir_intezmenykereso/!KIR_Intezmenykereso/Intezmeny/Index/035434]. A partiumi csokalyi Fényes-kúria falán 1890-ben emléktáblát helyeztek el tiszteletére, megjelölve, hogy ott született a nagy közgazdasági statisztikus és földrajzi író. Időközben a Fényes-kúriát elemésztette az idő, helyén parkot alakítottak ki, s a park közepén 2001 júliusában, halálának 125. évfordulóján elhelyezték és felavatták bronz mellszobrát, Mihály Gábor alkotását,Bihar épített öröksége egyben emléktáblát helyeztek el a református templom falán. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (Nagyvárad) Fényes Elek Díjban részesíti azon tagjait, akik kiemelkedő munkát végeznek a honismeret területén.Lásd Jósa Piroska szócikk.
Jegyzetek
Irodalom Horváth Róbert: Fényes Elek, a haladó magyar statisztikus és reformer. Szeged, 1957 Paládi-Kovács Attila: Fényes Elek. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.
Tóth Gábor: Fényes Elek. In: Hamza Gábor: Emlékezés Fényes Elekre (1807-1876), a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1858 és 1867 között rendes tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146 Benda Gyula 2006: Fényes Elek forrásai. In: Társadalomtörténeti tanulmányok. Budapest
További információk Keleti Károly: Fényes Elek emlékezete. Értekezések a társadalmi tudományok köréből (5.2). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1878. Fényes Elek: Magyarország leírása. I. rész. Pest, 1847 Fényes Elek emlékezete Erdélyben Fényes Elek emlékérem, 1985 A Fényes család címere Fényes Elek lakóházára elhelyezett emléktábla 1935-ből Újabb kutatások Fényes Elek életével kapcsolatban A Vasárnapi Ujság cikke Fényes Elek statisztikai és földrajzi munkásságáról, 1855. okt. 7. 40. sz. Fényes Elek művei – KSH Könyvtár
Kategória:1807-ben született személyek Kategória:1876-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar statisztikusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Ellenzéki Párt-tagok Kategória:Újpestiek Kategória:Az Ellenzéki Kör tagjai Kategória:A Védegylet tagjai