Üzbegisztán (), hivatalos nevén: Üzbég Köztársaság (, a 2026. szeptemberében elfogadott ábécé-reform után Özbekiston Respublikasi) független állam Közép-Ázsiában. 1924-től 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt. Keleten Kirgizisztán, északkeleten, északon és északnyugaton Kazahsztán, délnyugaton és délen Türkmenisztán, délen Afganisztán, délkeleten Tádzsikisztán határolja.
Mintegy 35 millió fő lakosságával (2023) Közép-Ázsia legnépesebb országa. Üzbegisztán rendelkezik Közép-Ázsia legtöbb történelmi örökségével, területén található Szamarkand és Buhara, a régi Turkesztán legjelentősebb kultúrközpontjai. Itt volt az egykori Szogdia, és ezen a területen haladt végig egykor a selyemút is.
Területe érinti az egykor hatalmas, de mára majdnem kiszáradt Aral-tavat, és a világ azon két országának egyike (Liechtenstein mellett), amelyeknek a világtengerekhez való hozzáféréshez legalább két állam területén kell átkelniük.
Fővárosa és legnagyobb városa Taskent. A túlnyomóan iszlám országot a nem kormányzati, emberi jogi szervezetek „korlátozott polgári jogokkal rendelkező, autoriter államként” jellemezték.US Department of State, 2008 Country Report on Human Rights Practices in Uzbekistan, Bureau of Democracy, Human Rights, and Labour, 25 February 2009
Történelem
thumb|180px|left|Bálványszobor a baktriai civilizáció idejéből, i. e. 2. évezred
Kezdetben iráni nyelvű népek az iszlamizáció kezdetéig éltek itt. A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanida állam mongol uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal Timur Lenk alapította meg birodalmát. A timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be északról, az Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak nép üzbégnek (özbegnek) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után, akit Üzbeknek hívtak. Az üzbég etnonim tehát csak ekkor, a 16. századtól jelent meg Közép-Ázsiában. Sejbán megalapította a Bukharai Kánságot. A Bukharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság.
1598-ban részben jött létre a Hívai Kánság, amely 1873-ig független volt, 1873 után pedig orosz protektorátus alá került. Oroszország 1868-ban foglalta el a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektorátusa alá a Bukharai Kánságot.
1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország uralma alá került (bár de facto nem lett Oroszország része), mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része. Ekkor Híva és Bukhara formálisan függetlenné váltak. A fehérek és vörösök közötti polgárháború Hívára és Bukharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Hívát és Bukhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (egyes helyeken 1938-ig) tartott. 1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Híva) és Bukharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány része lett). Bukhara része volt ekkor a mai Tádzsikisztán is, amely 1924-ben autonómiát kapott Bukharán belül. Horezm és Bukhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz, mint köztársaság.
Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924. október 27-én alapították meg, alapja a Bukharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergana völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentbe. A Tádzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságát. A Karakalpak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, a területet ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki.
A sztálini évtizedek alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabetizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok forrásává vált.
1966-ban földrengés pusztította el Üzbegisztán fővárosát, Taskentet. Ezt követően Taskentet szinte teljesen újjáépítették, afféle szovjet mintavárost teremtettek belőle. Üzbegisztánhoz kapcsolódik a kései Szovjetunió legelső nagyobb válsága, az „üzbég maffia ügye” (1983-tól), ami először tette nyíltan és beismerten is világossá a Szovjetunió lakosai számára a Kommunista Párt korruptságát. 1989-ben a Fergana-völgyben súlyos etnikai konfliktusok zajlottak az üzbégek és az oda telepített meszheti törökök között.
1989 óta a Szovjetunió Kommunista Pártjából érkezett Islom Karimov állt Üzbegisztán élén 2016-ig, akit személyi kultusz övezett. Először 1990-ben választották Üzbegisztán elnökévé. 1991 decemberében Üzbegisztán a Független Államok Közösségének tagja lett. 1991. augusztus 31-én deklarálta függetlenségét. Karimov elnököt 2007 decemberében választották újjá, megszegve az alkotmány azon rendelkezését, amely csak két elnöki ciklust tesz lehetővé egyetlen személy számára.
Üzbegisztán világi állam, hivatalosan többpárti demokrácia, azonban az ellenzéki véleményeket megfogalmazókat (különösen az iszlám és a liberális ellenzéket) üldözik. Üzbegisztán hintapolitikát folytatva hol a Nyugat, hol Oroszország szövetségeseként jelenik meg a világpolitikában. Az ország 2001-ben átadott néhány volt szovjet bázist az amerikaiaknak afganisztáni hadműveleteikhez.
Földrajza bélyegkép|balra|455px|Üzbegisztán műholdas képe
Elhelyezkedés A közép-ázsiai ország az Aral-tó medencéjétől a Tien-sanig húzódik. Északi szomszédja Kazahsztán, délnyugati Türkmenisztán, déli Afganisztán, délkeleti Tádzsikisztán, keleti pedig Kirgizisztán.
Domborzat Nyugati részén, a kiszáradó Aral-tó déli partján mocsaras süllyedékek találhatók, ettől keletre a száraz Turáni-alföld, majd még tovább délkeletre, az ország közepén a Kizil-kum sivataga húzódik. Az ország keleti és déli részét a Tien-san vonulatai hálózzák be.
Felszínének nagy része sík vagy enyhén hullámos, a keleten-délkeleten emelkedő, a méteres magasságot is elérő közép-ázsiai hegyek az összterület egynegyedét teszik ki.Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995 Legmagasabb pontja: Khazret Sultan, 4643 méter. A második legmagasabb hegycsúcs az Adeloga Toghi a maga 4301 méteres tengerszint feletti magasságával, míg a harmadik legmagasabb pontja az országnak a Beshtor-hegy, amely 4299 m magas.
A keleti hegyek között négy hatalmas völgy terül el, amelyek közül a legjelentősebb a termékeny Fergánai-medence. A hegyi folyók számos oázisát táplálják.
Vízrajz
Folyói: Amu-darja Szir-darja Chirchiq | Tavai: Aral-tó Ajdar-tó Karjakkumi-víztározó Szarikamisz-tó Csarvaki-víztározó
Éghajlata Az ország éghajlata mérsékelt, száraz kontinentális. Az évi csapadék kevés (100–200 mm), és többnyire télen és tavasszal hull le.Olcott, Martha Brill (1997). "Kazakstan: Physical Environment". In Curtis, Glenn E. (ed.). Kazakstan, Kyrgyzstan, Tajikistan, Turkmenistan, and Uzbekistan: country studies (1st ed.). Washington, D.C.: Federal Research Division, Library of Congress. pp. 401–406. . OCLC 36364151
Környezeti problémák Az egykori Szovjetunióban jellemző több évtizedes környezetvédelmi elhanyagolás a torz gazdaságpolitikával párosult, így Üzbegisztán környezeti válsága a FÁK számos országa közül az egyik legsúlyosabb lett. A mezőgazdasági vegyszerek nagyarányú igénybevétele, a hatalmas mennyiségű öntözővíz elvezetése a régiót tápláló két folyóból, valamint a víztisztító telepek krónikus hiánya olyan tényezők közé tartozik, amelyek óriási egészségügyi és környezeti problémákat okoztak.
Az üzbegisztáni környezeti pusztítást legjobban az Aral-tó katasztrófája példázza. Az Amu-darja és a Szir-darja gyapottermesztésre és egyéb célokra való átirányítása miatt az egykor a világ negyedik legnagyobb beltengeréből mára alig maradt valami. A tó kiszáradása és a terület szikesedése kiterjedt só- és porviharokat okozott az egykori beltenger kiszáradt fenekéről, jelentős károkat okozva a régió mezőgazdaságában és ökoszisztémáiban, valamint a lakosság egészségében. Az elsivatagosodás a növény- és állatvilág nagyarányú elvesztéséhez, a szántóterületek elvesztéséhez, az éghajlati viszonyok megváltozásához, a megmaradt művelt földterület hozamának kimerüléséhez vezetett.
Az Aral-tengeri katasztrófa azonban csak a környezetromlás leglátványosabb jele. A rossz vízgazdálkodás és a mezőgazdasági vegyszerek erős használata a levegőt is szennyezte. A só- és porviharok, valamint a gyapottermésre szánt peszticidek permetezése a levegőminőség súlyos romlásához vezetett. A városi területeken a gyárak és az autók károsanyag-kibocsátása egyre nagyobb veszélyt jelent a levegő minőségére. A 2010-es években a gyári füstkémények kevesebb mint fele van felszerelve szűrőberendezéssel, és egyik sem képes hatékonyan kiszűrni a káros kibocsátásokat. Ezenkívül a meglévő szűrők nagy százaléka hibás vagy nem működik. Taskent, Fergana és Olmaliq légszennyezettségi adatai azt mutatják, hogy mindhárom város túllépi az ajánlott dinitrogén-dioxid- és részecskeszintet. Nagy mennyiségű nehézfém található Üzbegisztán légkörében, főként a fosszilis tüzelőanyagokból, hulladékanyagokból, valamint a vas- és színesfémkohászatból származóan.
Növényzet, állatvilág
Politika bélyegkép|220px|A Legfelsőbb Gyűlés (parlament) épülete Politikai rendszer, választási rendszer Akárcsak több más, volt közép-ázsiai posztszovjet állam, Üzbegisztán is elnöki rendszerű köztársaság.
1990-től, az ország függetlenségének kikiáltásától kezdve 2016-ban bekövetkezett haláláig Islom Karimov elnök állt az ország élén.
Törvényhozás-, végrehajtás, igazságszolgáltatás Az ország parlamentje az Oliy Majlis, amely egykamarás. A parlamentben 250 képviselő foglal helyet, akiket öt évre választ a nép.
Jogállamiság A 2010-es években az országot több emberjogi szervezet a világ legkegyetlenebb diktatúrái közé sorolja, mivel az állam minden felett ellenőrzést gyakorol, igazságszolgáltatása pedig nem az emberi alapjogok védelmére épül. Továbbá az elnök, hasonlóan más diktátorokhoz, szívesen alkalmazta a személyi kultusz egyes elemeit is.http://kitekinto.hu/europa/2012/07/18/uzbegisztan_hse_iszlam_karimov/2/
A 2020-as évek elején továbbra is tekintélyuralmi állam, és kevés jele van a demokratizálódásnak. A 2020-as évek elején egyetlen ellenzéki párt sem működik legálisan. A 2010-es évek apró reformjai ellenére valódi ellenzéki pártok nem léphetnek fel, és minden bejegyzett párt támogatja Shavkat Mirziyoyev hivatalban lévő elnököt.
A 2020-as évek elején a médiát is továbbra is szigorúan ellenőrzik a hatóságok.
A békés tiltakozások erőszakos leverése az autonóm Karakalpaksztán Köztársaságban tovább korlátozta a gyülekezési szabadságot.
A Freedom House 2023-as jelentése a konszolidált (tartós) autoriter rezsimek közé sorolta az országot.
Védelmi politika
Közigazgatási beosztás jobbra|450px Üzbegisztán 12 tartományra (vilajet – viloyat), 1 városra (shahr) és egy autonóm köztársaságra (Respublikasi) oszlik: Toshkent Shahri Andijon Viloyati Buxoro Viloyati Fargʻona Viloyati Jizzax Viloyati Namangan Viloyati Navoiy Viloyati Qashqadaryo Viloyati Samarqand Viloyati Sirdaryo Viloyati Surxondaryo Viloyati Toshkent Viloyati Xorazm Viloyati Karakalpaksztáni köztársaság (Qoraqalpogʻiston Respublikasi)
Érdekesség, hogy Üzbegisztánnak négy hivatalos exklávéja van, amelyek mindegyike Kirgizisztán (azon belül a Batkeni terület) földjébe ékelődik a rendkívül összetett határvonalú Fergana-völgyben.