ilyet csak betépve lehet kitalálni, gəci. az a kő vajon a refluxomat is meg tudná gyógyítani?
A Parzival Wolfram von Eschenbach verses regénye, mely az Arthus-regények műfajába sorolható. A valószínűleg 1200 és 1210 között keletkezett középfelnémet nyelvű mű 25 000, párosan rímelő sorból áll. A középkor irodalmi hagyománynak megfelelően a verses regénynek eredetileg nem volt címe, a Parzival elnevezés a 19. századból származik. Szintén a 19. századi szövegkiadásból származik a mű felosztása 16 könyvre. A lovagregény a középkor legfontosabb irodalmai témáit dolgozza fel (lovagszerelem – középfelnémet minne, kalandozások – középfelnémet aventiure, uralkodói és lovagi erények, vallási kérdések). A mű egyik sajátossága, hogy ezeket a témákat Wolfram gyakran kritikus-ironikus hangvételben tárgyalja. Cselekménye sokszereplős és meglehetősen bonyolult. A lovagregény két főhőse Parzival és Gawan lovagok, legfontosabb cselekményszála a Szent Grál keresése.
A mű egyik forrása minden bizonnyal Chrétien de Troyes Perceval című lovagregénye lehetett, ez különösen a III–XII. könyveknél kimutatható. Wolfram ezenkívül felhasznált történeti forrást (12. századi német Császárkrónika – Kaiserchronik) és további irodalmi műveket is (Konrad német Roland-énekét, Eilhart von Oberg Tristrant című művét, a Nibelung-éneket) a Parzival megíráshoz.
A Parzival és a Perceval közötti különbségek Wolfram Parzivalja minden bizonnyal Chrétien de Troyes befejezetlen verses regénye (Li Contes del Graal ou Le roman de Perceval – A Grál története, avagy Perceval regéje) alapján készült, a német költő azonban jelentős átdolgozta és kiegészítette a francia szöveget. Igaz, Wolfram a Parzival bevezetőjében kimondottan utal Chrétien de Troyes-ra, és tagadja, hogy a francia szerző ihlette volna a Parzivalt. Helyette „Kyot” nevezi meg a történet forrásaként, azonban az irodalomtudomány mai napig nem tudta azonosítani az említett szerzőt, így valószínű, hogy mind a szerzőt, mind a forrást csupán Wolfram találta ki.
Wolfram von Eschenbach és Chrétien de Troyes művének hossza is jelentősen eltér: előbbi közel 25 000 sorból, utóbbi alig 9500 sorból áll. Ennek oka amellett, hogy Chrétien műve csupán töredék – hogy Wolfram teljesen új cselekményszálakat illesztett a műbe (Parzival apjának Gahmuretnek a története, Parzival találkozása féltestvérével, Feirefizcel), szereplői hosszabb párbeszédeket folytatnak egymással, és az elbeszélő rendszeresen szól az olvasókhoz, magyarázza, értelmezi a cselekményeket.
Fontosabb szereplők
Parzival Parzival a mű főhőse, Wolfram helyenként utal is alakjának kiemelt fontosságára a szövegben. Nevének jelentése az ófranciában: keresztül, teljesen áthatolva. Apja Gahmuret, anyja Herzeloyde, így apja révén a kerekasztal lovagjaival áll rokonságban, anyja révén a Grál őrzőivel. Unokatestvére Soltane, apja, Gahmuret révén féltestvére Feirefiz.
Gawan Gawan a lovagregény második főhőse, Lot király és Sangive királynő gyermeke, anyja révén Artúr király unokaöccse.
Artúr Artúr király, Utepandraguns fia. Felesége Ginover, közös gyermekük Ilinot. Artúr király a világi kerekasztal lovagjainak a feje, egyedül ő jogosult a kerekasztalhoz csatlakozni kívánókat lovaggá ütni.
Anfortas Anfortas Frimutel fia és Titurel unokája. Frimutel és Titurel korábban a Grál királyának tisztségét töltötték be. Anfortas Orgeluse szerelméért küzdött, ennek során megsebesítette egy lándzsa, az így ejtett seb azonban nem tud begyógyulni, így Anfortas folyamatosan szenved. Szenvedése a Grál lovagi közösségére is hatással van, ugyanis a király szenvedése miatt a lovagok is szenvednek. Anfortas szenvedését egyedül a Grál bemutatása tudja enyhíteni, enélkül belehalna korábban szerzett sérülésébe.
Trevrizent Trevrizent – Anfortas testvére – egy jámbor remete, aki egy egyedül él az erdőben, miután elhagyta a Grál lovagok közösségét. Trevrizent vezeti be Parzivalt a Grál rejtelmeibe és fedi fel neki a keresztény hit alapvető igazságait.
Orgeluse A második legszebb nő a történetben, Condwiramurs, Parzival felesége után. Orgeluse nem áll más szereplőkkel rokonságban, közvetett módon miatta kell Anfortasnak szenvednie. Orgelusét Gawan ostromolja szerelmével, a hölgy azonban nagyrészt elutasító a lovaggal szemben.
Gahmuret Parzival apja, Artúr király távoli rokona. Közel-keleti kalandozásai során Belacane királynőtől születik első fia, Feirefiz, majd miután visszatér Európába, Herzeloydétől második fia, Parzival.
Belacane „Szerecsen” királynő, akit szorongatott helyzetéből Gahmuret szabadítja ki. Gahmuret azonban nem marad vele, egyrészt, mivel újabb kalandokra vágyik, másrészt, mivel Belacane nem keresztény.
Herzeloyde Herzeloyde Anfortas testvére és Gahmuret második felesége. Gahmurettel való házasságát egy lovagi torna után jogi úton kényszeríti ki. Miután férje haláláról értesül, Parzivallal és udvartartásával egy erdőbe vonul, attól tart ugyanis, hogy fia apjához hasonlóan halálos kimenetelű lovagi kalandokba keveredik. Középfelnémet nevének jelentése: szívfájdalom.
Feirefiz Parzival feltestvére, anyja Belacane révén nem keresztény vallású. Feirefiz a mű végén feleségül veszi a Grált bemutató Repanse de Schoy-ét, keresztény hitre tér és Indiába költözik. Wolframnál tőle származnak János pap országának uralkodói.
Condwiramurs Parzival felesége, a történetben a legszebb nő. Orgeluséhez hasonlóan a lovagregény többi szereplőjével nincsen rokonságban. Parzival a IV. könyvben menti meg Clamidestől. Közös gyermekük Loherangrin és Kardeiß.
CselekményA cselekmény bemutatása során a könyvekre való utalás az Eberhard Nellmann által szerkesztett szövegkiadáshoz igazodik (lásd Szövegkiadások, németül szakasz), mely Karl Lachmann 1926-ban megjelent szövegkiadását veszi alapul
Prológus (I. könyv) A Parzival a szarka hasonlattal kezdődik, mely a szarka két színből álló tollazatát veszi alapul egy etikai kérdés megvilágítására. Wolfram szerint ugyanúgy, ahogy a szarka tollazatában a sötét és a világos tollak között átmenet van, az emberi tettek sem lehet kizárólag a jó (teljes odaadás) és rossz (ingatagság) kategóriájába besorolni.
Wolfram a lovagi eposz célközönségét és központi témáját is meghatározza. A lovagok a lovagiasság nemes eszméit ismerhetik meg a műből, a hölgyek pedig a szerelem (középfelnémet minne) és tisztelet kifejezésére kapnak példázatot. Wolfram azokat az erényeket énekli meg művében, melyet Parzival kalandozásai során keres, mégpedig a becsületet, a hűséget és az alázatosságot.
Előtörténete: Gahmuret kalandjai (I–II. könyv) Az első cselekményszál Parzival apja, Gahmuret történetét mutatja be. Gahmuret Gandin, Anschouwe (francia Anjou) királyának másodszülött fia, aki apja halála után a középkori francia jogrend (primogenitúra) szerint nem örököl semmit, ezért lovagként próbál szerencsét a Közel-Keleten. Először Bagdad kalifájának, Barouc von Baldac szolgálatába szegődik és így jut el Zazamanc országába. Itt a sötét bőrű (szerecsen) Belacane királynőnek siet segítségére a várát ostromló lovagok ellen. Az ostromlókat sikeresen elüldöző Gahmuret feleségül veszi Belacanét és a házasság révén Zazamanc és Azagouc királya lesz. Közös gyermekük Feirefiz, aki apja révén a később születendő Parzival féltestvére lesz. Gahmuret újabb kalandokat keresve visszatér Európába, Spanyolországba, majd innen Walesbe megy, ahol Kanvoleis közelében egy lovagi tornán vesz részt és megnyeri Herzeloyde kezét és Waleis és Norgals koronáját. Gahmuretre azonban Franciaország királynője Amfize is jogot formál. A vitát bíróság dönti el és Herzeloydének ítélik Gahmuretet. Gahmuret kiköti, hogy a házasság után is joga legyen lovagi kalandokban részt venni. Visszatér Közel-Keletre és újra a kalifa szolgálatába áll. Itt halálosan megsebesül, mivel gyémántsisakját egy bakkecske vérbe mártott varázslándzsa átszúrja. Herzeloyde férje halálhírének hallata után két héttel megszüli Parzivalt.
Gahmuret így egyik gyermeke születést semmi éri meg, miután mindkét feleségét a házasságkötés után elhagyta.
Parzival ifjúsága és neveltetése (III–V. könyv) bélyegkép|Herzoleyde és az ifjú Parzival Soltane erdejében (Bibliotheca Palatina 339., 1. könyv, 87r oldal) Miután Herzeloyde értesül Gahmuret haláláról, Parzivallal és egész udvartartásával együtt visszavonul egy magányos erdőbe, Soltanébe. Herzeloyde fiát a világtól elzárva neveli, ugyanis attól fél, hogy hasonló sorsa jut mint apja, Gahmuret. Parzival egyetlen szórakozása a madárvadászat, melyhez egy dárdát is farag. Herzeloyde nevét és származást is eltitkolja fia előtt, Parzival származásról unokatestvérétől, Sigunétől értesül. Herzeloyde tudatosan tartja távol Parzivalt az erdőn kívüli világtól, aminek eredményeképpen fia az uralkodóktól és lovagoktól elvárt társadalmi, erkölcsi és katonai ismeretekre sem tesz szert. Parzivalt ennek ellenére is később befogadják az udvari körökbe, melyet különösen szép külsejének, rátermettségének és erejének köszönhet.
Herzeloyde terve, hogy Parzivalt távol tartsa a lovagi világ veszélyeitől és csábításaitól mégsem sikerül, ugyanis Parzival véletlenül találkozik Artúr király udvarába tartó lovagokkal, akikről először azt hiszi, hogy isteni lények. A lovagokkal való beszélgetés után Parzival is lovaggá szeretne válni és elindul Artúr király udvarába. Herzeloyde abban reménykedik, hogy Parzival az udvarnál szerzett rossz tapasztalatok miatt visszatér majd hozzá. Herzeloyde Parzival visszatérést azzal is megpróbálja elősegíteni, hogy egy bolond ruházatát adja rá és olyan tanácsokkal látja el, ami miatt majd úgyis nevetségessé válik a lovagi udvarnál és visszatér hozzá. Többek között azt tanácsolja neki, hogy a nőket azonnal csókolja meg.
Herzeloyde nem tudja feldolgozni, hogy fia elhagyja és belehal fájdalmába.
Parzival hiányos neveltetése Soltane erdejének elhagyása után az események olyan szerencsétlen láncolatát indítja el, mely Parzivalban nem is tudatosul. Parzival kalandozásai során egy sátorhoz érkezik, ahol egy elkelő hölgy, Jeschute időzik. A lovagi udvarlás (minne) ismeretének hiányában Jeschutét brutálisan leteperi, megerőszakolja és elrabolja ékszereit. Jeschute számára ez az eset személyes tragédiával végződik: Jeschute férje, Orilus nem hisz felesége ártatlanságában és házasságtörőként eltaszítja magától.
Parzival megérkezik Arthúr udvarához, ahol kinevetik bolond öltözéke miatt, de csodálják különleges szépségét. Itt párharcba keveredik Itherrel, akit páncélzatának színe miatt vörös lovagnak neveznek. Parzival lovagiatlan módon győzi le ellenfelét, Ithert, ugyanis saját faragású dárdájával halálos sebet ejt a fején. A párbaj győzteseként megszerzi Ither lovát és páncélzatát, innentől fogva őt nevezik a „vörös lovagnak”. Mint később kiderül Ither Parzival közeli rokona volt. Parzival a ló és a páncélzat megszerzésével lovagnak érzi magát, bár a páncélzat alatt továbbra is hordja az anyjától kapott udvari bolond öltözetet.
Parzival innen Gurnemanz herceg udvarába, Graharzba megy, itt válik belőle igazi lovag. Gurnemanz megtanítja Parzivalnak a lovagi viselkedés alapjait (keresztény istentisztelet, „udvariasság”, testápolás) és a lovagi harcmodort. Parzival ennek hatásra megszabadul a bolond öltözéktől és alkalmassá válik akár uralkodói szerep betöltésre is. Gurnemaz kifejezetten megtiltja Parzivalnak, hogy felesleges kérdéseket tegyen fel. Gurnemanzot lenyűgözi Parzival szépsége és ereje ill. a nemrég tanult udvari viselkedési formák tökéletes gyakorlati alkalmazása, ezért azt szeretné, vegye feleségül lányát, Liazét. Erre azonban nem kerül sor, ugyanis Parzival újra vándorútra kel. Bár megígéri Gurnemanznak, hogy visszatér, ígéretét nem tarja meg.
Parzival lovagi erényeiről tanúságot tesz, amikor Condwiramurs királynőt megszabadítja az őt ostromló lovagoktól. Ezzel elnyeri Condwiramurs kezét és királyságát. Miután rendet tesz az országban Condwiramurs engedélyével, közös gyermekük megszületése előtt elhagyja a királyságot.
Parzival a Grál kastélyban (V–VI. könyv)