A kaparódarazsak (Sphecidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó család.
Elterjedésük
A sarkvidék kivételével az északi féltekén megtalálhatók – leginkább a meleg mérsékelt övben. Alpesi faj kevés akad, de a sztyeppeken szép számban előfordulnak. A Földön eddig ismert kaparódarázsfajok száma 8000. Magyarországon 220 fajt mutattak ki.
Megjelenésük
A kaparódarazsak (ásódarazsak, illetve más néven bányászdarazsak) torpajzsának hátsó széle nem éri el a szárnyak tövét. A fajok színezete igen különböző; egyszínűek és változatos módon tarkázottak is előfordulnak; egyesek színezete kifejezetten feltűnő. Nyeles potrohuk és rendkívül hosszú végtagjaik kecsessé, hajlékonnyá teszik megjelenésüket, de egyes fajoknak a többségtől eltérően ülő potroha van. Szőrzetük annyira gyér, hogy csupaszoknak látszanak. Melltájékuk gyengén fejlett. Hátsó lábszárukon a kültakaró tisztogatását segítő sarkantyú nő.
Legfőbb szervezeti sajátosságuk az ásóméhek hasonló berendezéséhez hasonló ásóláb – elülső lábukon szorosan egymáshoz álló tüskékből kialakult, fésűs lapátjuk van; ezekkel lapátolják a homokszemeket, amikor fészküket építik.
A trópusi fajok nagyobb termetűek a palearktikusaknál.
Életmódjuk Többnyire magányosan élő fajok tartoznak ide. Fészkeik a méhek fészkeinél jóval primitívebbek: a fészek rendszerint egyszerű tölcsér, amelyekbe a darázs időnként visszatér. Egyes fajok sárból építenek fészket. A sárfészket kamrákra osztják, bejáratát sokszor kibélelik és elzárják; némely fajok kődarabokat is cipelnek a fészek bejáratához. Több faj fákba rág hosszú járatokat, és oda fészkel. Megesik, hogy több darázs járata találkozik a fában, és ilyenkor az erősebb kiszorítja a gyengébbet. A Chlorioninae alcsalád tagjai költőkamrákat is építenek, és minden petéjüket külön kamrában helyezik el.
A lárvák húsevők, az imágók virágok nektárját nyalogatják. A felnőtt darazsak vadásznak is rovarokra, illetve hernyókra, de nem azért, hogy megegyék őket, hanem fészkükbe hurcolják a megbénított áldozatokat, hogy a kikelő lárváknak legyen tápláléka. Minden kaparódarázs fajnak megvan a maga kedvenc zsákmányállata, amit rendszerint a pontosan az idegdúcba döfött fullánk mérgével tesz mozgásképtelenné.
Amikor a lárva már eleget evett, jellemzően palack formájú gubót sző maga köré, és többszöri vedléssel ebben alakul át. A kikelt, fiatal darazsak a nyár derekán párzanak.
Alcsaládok, nemzetségek és nemek
Ammophilini alcsalád - André, 1886 Ammophila Eremnophila Eremochares Hoplammophila Parapsammophila Podalonia Chloriontini alcsalád - Fernald, 1905 Chlorion
† Mendampulicini alcsalád - Antropov, 2000 Mendampulex bélyegkép|Barnalábú lopódarázs (Sceliphron curvatum) nőstény Sceliphrini alcsalád - Ashmead, 1899 Podiina nemzetség - de Saussure, 1892 Dynatus Penepodium Podium Trigonopsis Sceliphrina nemzetség - Ashmead, 1899 Chalybion †Hoplisidia Sceliphron Sphecini alcsalád - Latreille, 1802 Prionychina nemzetség - Bohart & Menke, 1963 Chilosphex Palmodes Prionyx Sphecina nemzetség - Latreille, 1802 Isodontia Isodontia - Sphex Stangeellina nemzetség - Bohart & Menke, 1976 Stangeella
Ismertebb magyarországi fajok
piroslábú hernyóölő (Ammophila heydeni) homoki hernyóölő (közönséges homoki darázs, Ammophila sabulosa), gyakori lopódarázs (Sceliphron destillatorium) nagy szöcskeölő darázs (Sphex maxillosus) szöcskeölő darázs (Sphex ruficinctus)
Források
Kaparódarázs-szerűek családsorozata Hymenoptera (Hártyásszárnyúak) ITIS szerinti rendszerbesorolás
Kategória:Hártyásszárnyúak Kategória:Rovarcsaládok