A tizedes meg a többiek

A tizedes meg a többiek 1965-ben bemutatott fekete-fehér magyar filmvígjáték, Keleti Márton rendezésében. A forgatókönyvet Dobozy Imre Nyílt parancs című filmdrámája alapján Szász Péter írta.Márkusz László: Szépek és bolondok új magyar film, Népújság 27. évfolyam, 233. szám, library.hungaricana.hu - 1976. október 2. A sok szovjet (és amerikai) „világháborús hőseposz” után felüdülést jelentett egy olyan film, ahol a főhősök csetlő-botló kisemberek („Mi még megadni sem tudjuk magunkat”), akik nevetni is tudnak a háború okozta visszásságokon, és akiknek még a hősiessége is hiábavaló („Ide lőjetek!”, a tehenekkel való találkozás során). A filmben elhangzó „Az oroszok már a spájzban vannak!”, „Dokument jeszty!” és „Grisa, azt a jó moszkvai nénikédet” mondatok szállóigévé váltak. A film érdekessége, hogy az apró, egy-két mondatos szerepeket is a kor legismertebb színészei játszották, például Gobbi Hilda, Horváth Gyula, Fülöp Zsigmond, Gyimesi Pálma stb.

Keleti Márton alkotása elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztotta a tizenkét legjobb magyar film közé (Budapesti tizenkettő), 2012-ben pedig bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé is.

A filmből kisregény, rádiójáték és színdarab, továbbá sci-fi-adaptáció is készült.

A film rövid cselekménye

A második világháború utolsó heteiben Molnár tizedes a zászlóalja kézigránátokba rejtett és ellopott zsoldjával a maga részéről befejezettnek nyilvánítja a háborút. Hamis nyílt paranccsal, a helyzethez mindig alkalmazkodó ügyes hozzáállásával, motorkerékpáron próbál meg átszökni a folyamatosan változó frontvonalakon.

Több igazoltatást is megúszva végül egy Albert nevű inasra bízott kastélyban talál menedéket, amely azonban nem üres: már három szökött magyar katona is ott bujkál. Mint négyük közül a legélelmesebb és legdörzsöltebb, Molnár átveszi a parancsnokságot, mindenkinek kiosztja a feladatokat, a különféle lehetőségeket számba véve. Ha kell, katonai parancsnokságnak álcázzák magukat, szükség esetén a rendszerhez hű honvédek, és színleg együttműködnek a nyilasokkal, ha kell, szökött munkaszolgálatost fogadnak maguk közé, vagy sebesült szovjet katonát mentenek meg.

Bár csak a háború túlélése a céljuk, hiába kerülik a nyilasokat, németeket, szovjeteket, állandóan veszélyes kalandokba, bámulatos helyzetekbe keverednek. Végül egy Barokányi nevű, büntetőosztagot vezető nyilas főhadnagy leleplezi őket, és hamarosan az egész társaság a kivégzőosztag előtt találja magát. Kivégzés előtti megszégyenítés végett Szijjártónak kell a pénzzel teli gránátokat egyesével átadni, melyeket a dagi Dunyhás testvér szed szét. A megmenekülés esélye szinte nulla, ám a pénzzel teli gránátok között van egy igazi is...

Alig menekülnek meg a kivégzőosztag elől, máris szovjet fogolytáborban találják magukat. A kommunista Szijjártó minden befolyását latba vetve eléri, hogy a társaságról elhiggyék, a fasiszták ellen harcoló partizánok voltak a háború alatt. A szabadon bocsátásnak azonban feltétele egy nehéz és veszélyes partizánakció végrehajtása. Molnár tizedes ismét úgy dönt, elege van a háborúból, úgy véli, a német golyó sem üt szebb lyukat az orosznál, és nem vállalja az akciót. Utolsó pillanatban azonban mégis csatlakozik társaihoz.

A film részletes cselekménye

A történet a második világháború végén játszódik, mikor is Molnár Ferenc tizedes a motorkerékpárján robog a frontvonalakon keresztül, kézigránátjaiban a zászlóalj ellopott zsoldjával. Hamisított parancsa szerint a 4. határvadász ezredet keresi (amit egyébként körülzártak Budán).

Egy golyó eltalálja a motor akkuját, ezért be kell állnia egy szerelőműhelybe. Ott egy éppen ebédelő SS-tiszttel összeszólalkozik egy általa eldobott és a tiszt tányérjában landoló cigarettacsikk miatt. A motorkerékpár megjavítása fejében felajánlja, hogy hazaviszi a szerelő fiatal segédjét. Több igazoltatás után átirányítják egy tóparti kastélyba, hogy jelentkezzen szolgálatra egy rohamegységnél, de mire odaér, az már visszavonulóban van.

Bemennek az üresnek hitt kastélyba, ahol is Kovács Dezső, azaz Albert, a kastélyt egyedül vigyázó inas éppen pakol, és menekülne Budára. Kiderül azonban, hogy Gálffy Eduárd tartalékos zászlós, valamint Gáspár Imre és Fekete György közlegények is a kastélyban bujkálnak. A kis csapat hamarosan elfogadja vezetőjének a dörzsölt Molnárt, majd elterelésképpen berendeznek egy „parancsnokságot” az egyik teremben. Miután bevisznek hozzájuk egy elfogott szökevény munkaszolgálatost, a kommunista Szíjjártó Istvánt, némi huzavona után megengedik neki, hogy köztük maradjon.

Mivel élelmük fogytán van, Szíjjártó javaslatára elindulnak a közeli erdészházba, ahol ő korábban már bujkált. Útközben megadják magukat a bozótban legelésző teheneknek, melyeket támadó orosz katonáknak vélnek. Az erdészházat időközben megszállta a már említett SS-osztag, a háború helyett kizárólag a gyomrával foglalkozó Obersturmführer és készséges alantasa, Gutnacht vezetésével. A házba berohanó és az ablakon át a levegőbe lövöldöző Molnár és Szíjjártó megpróbálja elhitetni velük, hogy itt vannak az oroszok, de az Obersturmführert jobban izgatja a Gutnacht által megígért kompót… Gutnacht azonban a kompótok mögött egy géppisztolyos orosz katonát talál a spájzban. Tisztelettudóan jelenti a felettesének, Herr Obersturmführer, az oroszok már a spájzban vannak. A német osztag fejvesztve menekül a házból.

A család hálás a segítségért, de ennek ára egy tekintélyes adag élelem a disznóvágásból. Miután a többiek is megérkeznek, Molnár elmeséli a viccesnek tűnő történetet, azt hiszi ugyanis, hogy ő ijesztette el a németeket. A spájzban azonban ő is meglátja az orosz katonát a kompótok mögött. Kénytelen megállapítani, már valóban a spájzban vannak az oroszok, egy Grisa nevű, a front mögött lemaradt, sebesült káplár személyében. Mivel a háború elveszett, a front és a szovjet hadsereg közeleg, úgy gondolják, ez a Grisa még jól jöhet később, ezért magukkal viszik, és megpróbálnak segíteni rajta.

A kastélyt időközben Albert tiltakozása ellenére lefoglalták a nyilasok. Azok eltávolítására kiadják magukat kémelhárítóknak, akik Grisa személyében elfogtak egy rendkívül fontos szovjet futárt, és mindjárt jön a kémelhárító ezredparancsnok úr is. A csalódott nyilasok kénytelenek másik kastélyt keresni, Albert ajánlása szerint Fácánpusztán, mindjárt a domb mögött, onnan 30 kilométerre...

Este Molnár sikeresen kiveszi a golyót Grisa lábából, majd nekifognak az erdészéktől hozott disznótorosnak, ám vacsora közben hirtelen fegyverropogásra riadnak. Albert közli velük, hogy itt vannak az oroszok. Megerősítésként azt is hozzáteszi, ritkán szokott tévedni. Rohamtempóban civilbe öltöznek és Grisa köré gyűlnek mint a szovjetek barátai. Ám Albert időközben pontosít, közli, a németek vannak itt, és kétszer nem téved. Már nem tudnak átöltözni, ezért inkább a kastély titkos folyosóin bújnak el.

Miután a német katonák felfedezik a vacsora maradékát, odahívják a korábban már megismert kényes gyomrú Obersturmführert, ám mire odaérnek, Molnárék eltüntetik a vacsora nyomait. Az éhesen maradt Obersturmführer razziát rendel el, és egy szekrényben meg is találják az elrejtett disznótorost. Vacsora alatt Gutnacht véletlenül felfedezi az elbújtatott Grisát egy titkos, falnak álcázott forgóajtó mögött. Az ajtó visszafordulása után megteszi a jelentését, miszerint az oroszok már a fal mögött vannak. Az azonnali riadó miatt a mindig éhes Obersturmführer ezúttal sem tudja befejezni a lakomát.

Molnár és a többiek egy hátsó kijáraton kiszöknek, a házban csak Gálffy, Albert és az egyik titkos szobában elbujtatott Grisa marad. Gálffy a kastély urának álcázza magát, aki kandalló mellett ülve, az inasával a háta mögött, gramofonmuzsika mellett, konyakozva várja be az oroszokat, hogy „példát mutasson a gyáváknak”. A bátorság eme fokától megrendült Obersturmführer és Gutnacht bokacsattogtatással fejezi ki a tiszteletét a „bárónak”, az osztag elhagyja a házat, majd Albert titokban elengedi Grisát. bélyegkép|balra|250px|Molnár tizedes és Szíjjártó a nyilas Barokányi fogságában Közben Molnár ellop egy német motorkerékpárt, és hazaviszi az autószerelő segédjét. A faluban a nyilas leventeparancsnok éppen akkor fogdossa össze erőszakkal a még szinte gyerek fiatalokat, hogy egyenesen a frontra küldje őket. Szíjjártó a dörzsölt és nem éppen feddhetetlen, de mindig emberséges Molnárral kiszabadítja a fiúkat, és elzavarják a nyilas leventeparancsnokot.

A következő megállójuk egy havas mező, kilőtt teherautók roncsaival, közepén egy rommá lőtt házzal. Itt Molnár elmeséli a jövőre vonatkozó elképzeléseit, amik egy autószerelő műhelyre vonatkoznak, benzinkúttal, kiskocsmával. A kezdőtőke is megvan, a gránátokba rejtve. A kommunista Szíjjártó tervei egészen mások. A szép álmok szövögetése akkor ér véget, amikor kiderül, éppen egy csata közepébe keveredtek. Megpróbálják megadni magukat, de az oroszok rájuk se hederítenek. Molnár megállapítja, „mi még megadni se tudjuk magunkat”. Elválnak, de előtte búcsúzóul Szíjjártónak is ad egy Molnár tizedes névre szóló hamisított parancsot.

Eközben a visszatérő nyilasok a vezetőjükkel, a végső győzelemben még mindig hívő, rendszerhű Barokányi főhadnaggyal elfoglalják a kastélyt. Az ott bujkáló Gálffy és két embere gyorsan lebukik. Molnár tizedes gyanútlanul visszamegy az otthagyott, élelemmel és csereáruval megrakott ládájáért. Előállítják, de a nyílt paranccsal és minden helyzethez alkalmazkodni képes, dörzsölt természetével kivágja magát Barokányi előtt, sőt felajánlja neki, csatlakozik a büntetőosztagukhoz. A baj akkor kezdődik, amikor Szíjjártót is előállítják, és ő szintén Molnár tizedesként jelentkezik. Miután szembesítik őket egymással, a lebukás elkerülhetetlen. Mint kiderül, a főhadnagy már három napja tudott a zsoldot ellopó álfutárról – bár a tolvaj kilétét nem ismerte.

Gálffy és két embere, továbbá Molnár, Szíjjártó és Albert reggel már ott állnak a kivégzőosztag előtt. A kivégzés előtti megszégyenítés részeként Szíjjártónak egyesével oda kell dobálnia a nyilasok elé a pénzzel teli gránátokat, amiket a hájas Dunyhás testvér szed szét. Miután kiderül, hogy valóban pénz van a gránátokban, a pénz győz az eszme felett, az osztag tagjai a kivégzendőkről megfeledkezve egymást taposva tülekednek a Mátyás királyos százpengősökért. Szíjjártó nyakába akasztva viszont marad még gránát, amiben azonban nem pénz, hanem éles töltet van... A robbanás után fut, ki merre lát.

A szabadság nem tart sokáig, a következő jelenetben a hőseink már szovjet fogságban vannak. Előadják a szovjet főhadnagynak, hogy ők kommunista partizánok, és megmentettek egy Grisa nevű szovjet katonát. A kapitány ugyan nem nagyon hisz nekik, de azért összehívja a tábor Grisáit, az övék azonban nincs közöttük. Viszont összetalálkoznak a Szíjjártót a kastélyban előállító Suhajda őrmesterrel, akinél még ott van a papír, miszerint Szíjjártó kommunista fogoly. Ezzel a papírral legalább már ő tudja bizonyítani a kommunista partizán előéletét a századosnál, közben aztán Grisa is előkerül, aki pedig Molnárt és a társait igazolja.

A kis csapat ezzel elnyeri a szabadságát, de megbízzák őket egy partizánakcióval. Több-kevesebb lelkesedéssel mindenki vállalja – Molnáron kívül, ő csak egy pecsétes papírt kér az „érdemeiről”, amit meg is kap. Reggel az újdonsült partizánok terepjáróval elindulnak az akcióra, Molnár gyalogosan az ellentétes irányba, de meggondolja magát és a többiek után fut, miközben azt kiabálja: „Várjatok, itt hagynátok az eszeteket???”

Szereplők