A Földön több éghajlati övezet alakult ki. Az éghajlati övezetek kialakulása természeti törvényeken alapszik, mint például a Nap sugárzási teljesítménye, a Föld keringési paraméterei (a fénysugarak beesési szöge), a légkör kémiai összetétele, a bioszféra állapota és a nagy óceáni áramlatok határozzák meg.
Térképek
Hideg éghajlati övezet Az északi hideg övezet az északi sarkkör és az Északi-sark, a déli hideg öv a déli sarkkör és a Déli-sark között alakult ki, vagyis ez az övezet a sarkkörök és a sarkpontok között alakult ki. Éghajlati övei az állandóan fagyos és a tundra. Itt mérték a leghidegebbet, a Vosztok mérőállomáson, –89 °C-nál is alacsonyabb volt a hőmérséklet.
A hideg éghajlati övben a legkisebb a napsugarak beesési szöge. A sarkkörök mentén feláramlás, a sarkpontokon pedig leáramlás a jellemző. A kisugárzás felülmúlja a besugárzást, ezért az itteni területek hőháztartása energiahiánnyal jellemezhető.
A hideg éghajlati övezet jellemzői: Földrajzi övÉghajlatÉvi középhőmérséklet (°C )Évi csapadék (mm)Jellemzők Hideg övezet Sarkvidéki (állandóan fagyos) –10 és –57 között 10 – 200 Kemény, hideg tél Hideg övezet Sarkköri (tundra) 0 és –27 között 50 – 250 Hosszú 10 hónapos tél, 2 hónapos hűvös, rövid nyár
Az állandóan fagyos éghajlat 250px|bélyegkép|A sarkköri (tundra) éghajlat jellemző növényzete
Az állandó hó- és jégfelhalmozódás területei, jellemző a poláris jégtakarók területén. A hőmérséklet szinte soha nem megy 0 °C fölé, az évi csapadék igen kevés, és az is hó. A hőingás így is igen nagy lehet; a többnyire nyílt terep igen szeles. Magasabbrendű élőlények nem élnek rajta (csak algák jellemzőek), a jég miatt talaj nem is képződik.
Féléves nappal és féléves éjszaka a jellemző, a hosszú éjszakák miatt erősen lehűl a levegő, mivel a felszínen kisugárzás jellemző. A nappali időszakokban jellemző a felmelegedés, de csak kis mértékben. Sarki szelek a jellemzőek.
A tundra éghajlata
A tundrán rövid, hűvös a nyár és hosszú, hideg a tél. A hőmérséklet nyáron, nappal 0 °C fölé is emelkedik, ám az évi középhőmérséklet negatív. Az évi csapadék igen kevés: 100–200 mm. Területén a legtöbb állat a tengerben él. A csapadék szinte kizárólag hó. Természetes növénytakarója a tundra.
Mérsékelt éghajlati övezet A mérsékelt éghajlati övezet északon az északi sarkkör és a Ráktérítő, délen a déli sarkkör és a Baktérítő között húzódik, vagyis a térítők és a sarkkörök között. A mérsékelt övben a napsugárzás beesési szöge és a besugárzás időtartama tág határok között változik. Az éghajlati elemek változékonysága nagy, illetve a ki- és besugárzás is aránytalanul oszlik el.
A mérsékelt éghajlati övezet jellemzői: Földrajzi övÉghajlatÉvi középhőmérséklet (°C )Évi csapadék (mm)Jellemzők Mérsékelt öv Hideg mérsékelt 0 és –10 között 200 – 250 Hűvös nyár, 6-9 hónapos tél Mérsékelt öv Szélsőségesen kontinentális 0 és 17 között 150 – 200 Hideg tél, forró nyár Mérsékelt öv Száraz kontinentális 0 és 17 között 300 – 500 Hideg tél, meleg nyár Mérsékelt öv Nedves kontinentális 0 és 15 között 500 – 700 Szabályos négy évszak Mérsékelt öv Óceáni 5 és 15 között 800 – 2000 Enyhe tél, hűvös nyár Mérsékelt öv Mérsékelt övi monszun 10 és 22 között 1000 – 1600 Meleg, esős nyár; hűvös, száraz tél Mérsékelt öv Szubtrópusi 10 és 22 között 400 – 1000 Forró, száraz nyár; enyhe, esős tél
Tajga éghajlat 250px|bélyegkép|Az alaszkai tajga 250px|bélyegkép|Mongólia - száraz kontinentális táj látképe 250px|bélyegkép|Óceáni éghajlat Új-Zélandon
Mérsékelt szárazföldi hideg övezetnek is nevezik. Az éghajlatot főként a besugárzás mértéke alakítja. Igen alacsony a hőmérséklet, az évi középhőmérséklet 0 °C és –10 °C közötti. Két évszak alakult ki, a hosszú (5-8 hónapos) tél és rövid nyár, az átmeneti időszakok nagyon rövidek. A csapadék kevés, de a párolgás is kis mértékű, ezért nincs szárazság. Télen jellemzőek az erős szélviharok (burán, blizzard).
A folyók télen befagynak, hóolvadáskor jellemző az árvíz és a mocsarak kialakulása. A növénytakaró tűlevelű erdő, főképp lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő és erdei fenyő alkotja. Lombhullató fák is előfordulhatnak: nyír, bükk, tölgy és juhar. A talaj nagyon lassan képződik, jellemzőek a szürke podzoltalajok. Állatvilága gazdag, jellemző fajok a mókus, pocok, fajdok, énekesmadarak, cickány, hód, gímszarvas, jávorszarvas, rénszarvas, lazac, menyét, hermelin, coboly, nyest, farkas, medve, hiúz.
Sok helyen a talaj fagyott (permafroszt), így erdők ezen már nem jelennek meg, a gyökerek nem hatolnak mélyre. Jellemző lehet olvadás után a talajkúszás. A fagyott talaj főképp Szibériában jellemző, vastagsága akár 1370 m is lehet.
Száraz kontinentális éghajlat A száraz kontinentális területek olyan sztyeppterületek, melyek főleg Eurázsiában alakultak ki, sivatagokat ölelnek körül. Jellemző a Kárpát-medencei füves pusztákra és a közép-ázsiai sivatagok körül, Mongólia, Tibet területén.
A csapadék csupán 300– 500 mm évente, de eloszlása egyenletes. A növényzet főleg törpefüvű és magas füvű gyeptársulásokból áll. De megkülönböztethetünk még löszpusztákat, homokpusztákat, szikeseket, pusztai gyepeket és erdősztyeppeket. Talaja lehet barna erdőtalaj, szürke erdőtalaj (a lombos erdők és sztyeppek határán), csernozjom (sztyeppek területén) és gesztenyebarna talaj.
Nedves kontinentális éghajlat A nedves kontinentális területek a Földön a 40° szélességi körtől északra helyezkednek el. Jellemző, hogy csak az északi féltekén alakultak ki, az óceántól távolodva a kontinentális hatás egyre nő. Magyarország is ebbe az éghajlatba tartozik.
Az évi középhőmérséklet 0–15 °C, az évi hőingás 20 °C-nál nagyobb. 4 évszak van, az évi csapadékmennyiség 500–1000 mm, mely nyugatról kelet felé csökken. A folyók vízjárása ingadozó. A természetes növénytakaró lombhullató erdő, mely lehet tölgyes, bükkös, helyenként tűlevelű erdővel elegyedve.
Felszínfejlődésére jellemző, hogy a folyók munkája meghatározó, ezért a völgyhálózat sűrű. Jelentős még a mállás, valamint a karsztos formák kialakulása.
Óceáni éghajlat Az óceáni éghajlat az óceánok közelében, főleg az USA ÉNy-i és Kanada nyugati részén, a Brit-szigeteken, és Norvégiától Spanyolországig, illetve Új-Zélandon alakult ki, a part menti területeken. A csapadékmennyiség 800–2000 mm, egyenletes eloszlású. Gyakori a köd és a borultság, valamint állandóan fúj az óceán felől a szél. Az évi középhőmérséklet 5-12 °C. Jellemző, hogy a tél enyhe, az északi féltekén a leghidegebb hónap a február. A nyár hűvös, a legmelegebb hónap (é. f.) az augusztus-szeptember.
Mérsékelt övezeti monszun éghajlat A meleg-mérsékelt övhöz tartozik. A csapadék elég sok, 700–2000 mm is lehet, ami főként nyáron hullik le. Az éghajlat kialakítója a monszunszél, mely egy évszakosan váltakozó szélrendszer. A kontinensek keleti oldalán található meg, a 25°-35° szélességi körök között. Természetes növénytakarója a babérlombú erdő.
Előfordulási helyei: Ázsia: D- és K-Kína, Japán, Tajvan Afrika: kis területen D-Afrika keleti partvidékén Amerika: Mexikói-öböl környéke, Brazília, Uruguay Ausztrália: Baktérítőtől déli szélesség 37 fokig, keleti parton
A felszínformálás a trópusi monszunéhoz hasonló, nyáron a mállás, télen a fagyaprózódás jellemző. Sok üledék képződik, ezért a folyókban jelentős a hordalék mennyisége. A karbonátos kőzetekben óriási barlangrendszerek fejlődhetnek. A sok csapadék miatt podzolos talajok alakulnak ki, melyek vörös és sárga színűek.
Mediterrán éghajlat
250px|bélyegkép|Olasz mediterrán táj, macchia növényzettel 250px|bélyegkép|Patagónia – sivatagi látkép
Mediterrán területek az északi féltekén, a 35° és 45° szélességi fokok között találhatóak. Jellemzően a kontinensek nyugati partvidékein helyezkednek el, Eurázsiában a Földközi-tenger és melléktengerei mentén (Fekete-tenger, Kaszpi-tenger), Afrikában az Atlasz-hegység északi lábánál, Fokváros környékén, Észak-Amerikában Kalifornia területén, Dél-Amerikában Chile területén, Ausztráliában pedig a Spencer-öböl és a Vincent-öböl partvidékén.
Az évi középhőmérséklet 10-20 °C, a csapadékmennyiség 500–700 mm, maximuma ősszel van. A csapadék főleg télen hullik le, ilyenkor nyugatias, párás légtömegek érkeznek az óceán felől. Nyáron a passzát szélrendszer leszálló ága a meghatározó, az év többi részében a nyugati szelek uralkodnak. Jellemzői a viszonylag meleg tél és a meleg, száraz, 4-5 hónapos nyár.
Természetes növénytakarója a keménylombú erdő, mivel a szárazsághoz más növények nem tudnak alkalmazkodni. Régen jellemző fajok voltak a magyaltölgy, paratölgy, aleppóifenyő, pinea fenyő, ciprusfélék, illatos cserjék, valamint a mediterrán tűlevelű erdők területén a cédruserdők atlaszcédrussal, libanoni cédrussal, mamutfenyővel. Ám napjainkra az eredeti növényzet nagy része elpusztult, és helyét örökzöld bozótos vette át, macchia a szilikátos kőzeteken, garigue a karbonátos kőzeteken és a chapparal Kaliforniában.
Mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat Mérsékelt övezeti sivatagok a kontinensek belsejében keletkeznek, kialakulásuknak oka az óceánoktól való nagy távolság, a medencejelleg és a kontinensek belsejében uralkodó anticiklonok hatása. Jellemző Közép-Ázsiában, a Turáni-alföldön, Takla-Makán, Góbi sivatagokban. Észak-Amerikában a Sziklás-hegységben, Dél-Amerikában pedig Patagónia területén.
Az évi középhőmérséklet 0-15 °C, az évi és a napi hőingás nagy. A csapadék 200 mm alatti. Felszínformálására jellemző, hogy nagyobb szerepet kap a fagyaprózódás és a mállás. A gleccserek törmelékkel fedettek, valamint hegylábfelszínek alakulnak ki. A talajok nagy só- és portartalmú váztalajok, jellemző a félsivatagokban az agyagásványok felhalmozódása.
Forró éghajlati övezet A forró éghajlati övezet a legmelegebb éghajlati övezet. Évi középhőmérséklete 20 °C-28 °C közötti. A hideggel ellentétben ennek nincs külön északi és déli része. A Baktérítő és a Ráktérítő között húzódik. Négy részre tagolható.
A forró éghajlati övezet jellemzői: Földrajzi övÉghajlatÉvi középhőmérséklet (°C )Évi csapadék (mm)Jellemzők Forró övezet Trópusi monszun 22 és 28 között 1600 – 2000 Száraz, napos tél, forró tavasz, fülledt, csapadékos nyár Forró övezet Térítői 20 és 28 között 100 – 200 Száraz, forró, nagy napi hőingás Forró övezet Átmeneti 23 és 28 között 300 – 1500 Forró száraz és esős meleg évszak Forró övezet Egyenlítői 25 és 27 között 2000 – 4000 Állandóan fülledt, forró nedves
Egyenlítői éghajlat
Itt a napsugarak beesési szöge 90°- 66,5° közötti, ezért a hőmérséklet viszonylag állandó, 25-27 °C között változik. Az évi hőingás 2,5 °C-nál is kevesebb, így a napi hőingás nagyobb, mint az évi. Egész évben csapadékos, a lehullott csapadék mennyisége a 2000 millimétert is meghaladja. Csak egy évszak alakul ki, a meleg, csapadékos és fülledt nyár. Az Egyenlítő közelében alakult ki, jellemző az Amazonas-medencében, Közép-Amerika szigetvilágában, a Kongó-medencében, Ceylon és Óceánia területein. Természetes növénytakarója az esőerdő.
A folyók vízjárása egyenletes, a vízfolyások sok vizet szállítanak, hordalékban gazdagok. Talaja gyenge tápanyagtartalmú laterittalaj, mely sárga vagy vöröses színű, mivel vas és alumínium halmozódik fel benne. A felszíne csupasz, alig borítja talaj, mivel a magas páratartalom és hőmérséklet mellett igen gyorsan elbomlik a szerves anyag, majd felületi leöblítéssel elszállítódik. Felszínfejlődésére jellemző, hogy a felszínen vastag a málladéktakaró, a lefolyás nagy, így sokszor fordul elő csuszamlás, talajfolyás. Egyes helyeken tönkfelszínek is kialakulhatnak.
Szavanna/Átmeneti öv Az átmeneti vagy szavanna öv a trópusi sivatagi és az egyenlítői között alakult ki, a 8° és 16° szélességi körök között. Az évi középhőmérséklet 20-27 °C, a hőingás már magasabb, elérheti az évi 10 °C-t is. A csapadék kevesebb, általában 400–800 mm között mozog. Két évszak alakult ki, a száraz és a nedves, ezek váltakozását a felszálló és leszálló légáramlatok szabják meg.