Az osztályzat (vagy érdemjegy, a köznyelvben csak jegy) az iskolai teljesítmény, tanulmányi előmenetel minősítése kategóriába sorolással. A kategóriákat jelölhetik szövegesen (jeles, jó stb.), betűkkel (pl. A, B, C, D, F) vagy számokkal. Magyarországon 1950 óta ötfokozatú osztályozási rendszer van az alap-, illetve középszintű oktatásban, a felsőoktatásban emellett háromfokozatú skálát is használnak.
Tanulmányi előmenetel értékelése országonként Magyarország Értékelési rendszer 1950 óta: tantárgyi öt-, az általános iskolai magatartás és a szorgalom négyfokozatú skálán történik.
Osztályzat Szöveges értékelés 5 jeles 4 jó 3 közepes 2 elégséges 1 elégtelen
Első osztályban a megfelelt illetve a jól megfelelt értékelés is használatos volt.
Osztályzat Szöveges értékelés Magatartás Szorgalom 5 példás példás 4 jó jó 3 változó változó 2 rossz hanyag
Szöveges értékelés kiválóan megfelelt jól megfelelt megfelelt nem felelt meg
1948-1950 között hétfokozatú skála volt, a legkisebb átmenő jegy a 3-as:
Osztályzat Szöveges értékelés 7 kitűnő 6 jeles 5 jó 4 közepes 3 elégséges 2 gyenge 1 elégtelen
1948 előtt pedig szintén öt- és négyfokozatú skála dominált a következő kategóriákkal:
Szám Magaviselet Szorgalom Előmenetel Írásbeli dolgozatok külső alakja 1 példás nagy kitűnő csinos 2 dicséretesAz értékelések a kornak megfelelő helyesírással szerepelnek. kitartó jeles tiszta 3 jó változó jó rendes 4 tűrhető hanyatló elégséges kevésbé rendes 5 szabálytalan csekély elégtelen rendetlen
Szlovákia Szlovákiában és több más országban - pl. Csehország, Ausztria - a régi, 1948 előtti rendszer lényegét tekintve megmaradt. Az előmenetelhez ötfokozatú skálát használnak, az osztályzás azonban fordítva történik, mint Magyarországon: Szám Előmenetel - szlovákul Magyarul 1 výborný kitűnő 2 chválitebný dicséretes 3 dobrý jó 4 dostatočný elégséges 5 nedostatočný elégtelen
Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban szokásos rendszer szerint a diákok munkáját betűvel minősítik. Az elégtelen eredmény jele a failing (bukás) szóra utaló F, az elégséges vagy annál jobb eredményeket pedig A–D betűkkel jelölik, ahol az A a legjobb, a D pedig a leggyengébb, még nem elégtelen eredmény.
A tanulmányi átlag mérőszáma a szokásosan Grade Point Average (osztályzat-pontszámátlag) nevű, gyakran csak GPA-nek rövidített 0,00 és 4,00 közötti mutató. Ezt úgy számítják ki, hogy az A osztályzathoz a 4 számértéket rendelik, a B-hez a 3-at, a C-hez a 2-t, a D-hez az 1-et, az F-hez pedig a 0-t, majd az így keletkezett számokat átlagolják.
Bizonyos esetekben, például ha a diák emelt szinten tanul egy tantárgyat, a betűvel kifejezett osztályzathoz a fentinél 0,5-del vagy 1-gyel nagyobb számot rendelnek. Ennek a kiemelésnek a neve weighting (súlyozás, bár itt statisztikailag másról van szó, mint a súlyozott átlag), és az így keletkezett „súlyozott” GPA értéke aztán 4-nél magasabb is lehet.
Egyes iskolák finomabb skálán értékelik a diákok munkáját azáltal, hogy a betűkhöz még + vagy - szimbólumokat is rendelnek. Egy C+ eredmény például jobb egy C-nél, de gyengébb egy B-nél.
Ha a diák munkájának sikere százalékosan is mérhető, az elégséges alsó határa hagyományosan az ötven százalék. Ha például egy diák egy tízkérdéses, feleletválasztós dolgozaton hatnál kevesebb helyes választ ad, szokás szerint F-et kap.
Jegyzetek
Források 1956-os Intézet Korabeli tanulmányi értesítők
Kategória:Tudás- és képességfelmérés