A pillangószerűek avagy pillangó-formájúak (Papilionoidea) a rovarok (Insecta) osztályában a valódi lepkék (Glossata) alrendjének egyik öregcsaládja.
Megjelenésük, felépítésük
Testük erőteljes, a szárnyuk tarka. Két pár szárnyukat nem köti össze kapcsolókészülék. Rövid csápjuk orsószerűen bunkós.
Második szárnyuk hátsó szegélye homorúan ívelt, a végén faroknyúlvánnyal. Mindhárom pár lábuk fejlett. Csupasz hernyóik fejénél a kitolható villaszerű függelék (osmatherium) az ellenség megzavarását szolgálja; ebből veszély esetén riasztó váladékot bocsátanak ki.
Életmódjuk, élőhelyük
A nagy területen elterjedt fajok egy évben repülő nemzedékeinek száma az éghajlattól függ: trópusi és meleg mérsékelt éghajlaton több, a sarkokhoz közeledve fokozatosan egyre kevesebb. A mérsékelt égövben (és onnan a sarkvidékhez közeledve) a táplálékhiányos téli időszakot nyugalmi állapotban, anyagcseréjüket minimálisra csökkentve vészelik át, fejlődésük fajonként változó állapotában. Egyes fajok imágója (tehát a kifejlett lepke) telel át. Ilyen például: kis rókalepke (Aglais urticae), nappali pávaszem (Inachis io) c-betűs lepke (Polygonia c-album'''').
Más fajok báb állapotban telelnek, mint például: a káposztalepke (Pieris brassicae), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), a kardoslepke (Iphiclides podalirius).
Hernyó állapotban telel át például: közönséges tarkalepke (Melitaea athalia) — társas szövedékben, mocsári tarkalepke (Euphydryas aurinia) — társas szövedékben, csíkos boglárka (Polyommatus damon).
Pete állapotban telel át például: északi boglárka (Plebejus idas)
Az úgynevezett vándorlepkék télen nem vonulnak nyugalomba, hanem melegebb éghajlatra vándorolnak. Ilyen például az atalantalepke (Vanessa atalanta) és a bogáncslepke (Vanessa cardui).
A legtöbb faj bábja erre a célra kibocsátott fonállal rögzíti magát valamilyen felülethez. Egyes fajok bábjai hasoldalukkal tapadnak ehhez a felülethez úgy, hogy a fejük fölfelé áll. Ilyenek például: a káposztalepke (Pieris brassicae), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), a kardoslepke (Iphiclides podalirius).
Más fajok bábjai testük hátsó végét rögzítik úgy, hogy a fejük szabadon lecsüng. Ilyen, úgynevezett zuhanóbábja van például:
a kis rókalepkének (Aglais urticae), a nappali pávaszemnek (Inachis io) az Atalanta-lepkének (Vanessa atalanta). Amint ebből az összesítésből is kiviláglik, sok hernyó valamiféle szövedékben bábozódik (egyesek magányosan, más fajok hernyói kisebb-nagyobb csoportokban).
Egyes bábok színe megegyezik lárvakori környezetük színével. Ilyen faj például: a káposztalepke (Pieris brassicae), a japán fecskefarkú lepke (Papilio xuthus).Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. , ISSN 0133-0489
Imágóik nappal aktívak.
Rendszertani felosztásuk
thumb|right|250px|A pillangószerűek leszármazási rendje a „Tree of Life project” szerint
Rendszertanuk még nem egyértelműen tisztázott; a Tree of Life project leszármazási rendje például eltér az általunk ismertetett felosztástól.
Az öregcsaládot két sorozatra tagoljuk összesen hat családdal:
Busalepke-alakúak (Hesperiiformes) sorozata Busalepkefélék családja (Hesperiidae) Pillangóalakúak (Papilioniformes) sorozata boglárkalepkefélék családja (Lycaenidae) tarkalepkefélék családja (Nymphalidae) pillangófélék családja (Papilionidae) fehérlepkék családja (Pieridae) mozaiklepkék családja (Riodinidae)
Jegyzetek
Források
Superordo: Lepidopteroidea
Kategória:Lepkék Kategória:Rovaröregcsaládok