A 15 Eunomia kisbolygó az S típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.
Alakja és színképi jellemzői Kissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).
Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.
Irodalom Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446. Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420. Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3. sz. 88-94. Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest ()
Külső hivatkozások Modell az Eunomia alakjáról Orbital simulation from JPL (Java) / Ephemeris
Jegyzetek
Kategória:V típusú kisbolygók