A Macbeth (The Tragedy of Macbeth) 1971-ben bemutatott színes, angol–amerikai történelmi filmdráma. Roman Polański alkotása William Shakespeare 1603 és 1606 között keletkezett, történelmileg nem teljesen hiteles királydrámájának egyik legismertebb filmváltozata, melynek naturalizmusa a bemutató idején különösen sokkoló hatású volt, és vitákat váltott ki. A forgatás 1970 novemberétől 1971 áprilisáig tartott. Polański filmjén kívül az „avoni bárd” művéből az évtizedek során számos egyéb filmváltozat is készült olyan elismert rendezők által, mint például Orson Welles, Kuroszava Akira és Tarr Béla.

A cselekmény

balra|bélyegkép|250px|Duncan király (Nicholas Selby) Három boszorkány jelenik meg az eső áztatta, néptelen pusztaságon. Egy kisebb gödröt ásnak a földbe, melybe többek között egy kötélhurkot és egy levágott emberi alkart helyeznek, kezében egy tőrrel. Betemetik a lyukat, egy kis üvegcséből vért öntenek rá, miközben varázsszavakat mondogatnak. Utána továbbindulnak, és eltűnnek a ködben. A táj rövidesen véres ütközet színhelye lesz. A csata Macbeth és hű barátja, Banquo embereinek győzelmével ér véget. Duncan király boldogan fogadja a győzelem hírét. Az egyik nemestől, Rosstól értesül Cawdor thánjánakA thán skót főnemesi cím volt, nagyjából a gróf megfelelője. árulásáról. Az uralkodó elrendeli az áruló kivégzését, és Macbethet emeli tháni rangra. A derék katonának egyelőre fogalma sincs a királyi kegyről, éppen Banquo társaságában poroszkál a lován, amikor a szakadó esőben a három boszorkány akad útjukba. A szipirtyók Cawdor thánjaként üdvözlik Macbethet, akiből hamarosan király lesz. A barátok nem veszik komolyan a hízelgő szavakat, mindazonáltal Banquo is hallani szeretné a rá vonatkozó jóslatot. A boszorkányok így felelnek: „Kisebb leszel, mint Macbeth, és nagyobb. Nem oly szerencsés, mégis boldogabb. Királyokat nemzel, bár nem vagy az.”A szócikkben szereplő Shakespeare-idézeteket Szabó Lőrinc fordította. Ezután az ördög szolgálólányai úgy eltűnnek, hogy a két jó barát már-már azt hiszi, csupán képzelődtek. Macbeth fejében azonban nagyravágyó gondolatokat ébreszt a jóslat. De hát hogyan is lehetne ő Cawdor thánja, nemhogy király, hiszen még él a thán? Hamarosan megérkezik Ross, Duncan embere Macbeth kinevezésének hírével. Az újdonsült thán úgy gondolja, ha a jóslat első fele máris beteljesült, miért ne lehetne igaz a másik fele is? A józan gondolkodású Banquo figyelmezteti barátját, hogy a váratlan kinevezés esetleg vágyakat ébreszthet benne a trón iránt is, Macbeth azonban elhárítja a feltételezést. Pedig fejében tényleg ez a gondolat motoszkál, de úgy dönt, hogy semmit nem tesz azért, hogy a jóslat második fele megvalósuljon, csupán hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok.

Lady Macbeth levelet kap a férjétől. Az asszony ebből értesül a titokzatos jóslatról és arról, hogy annak első fele máris beteljesedett, hiszen Duncan Cawdor thánjának rangjára emelte a hűséges Macbethet. Lady Macbeth attól tart, hogy becsvágyó férjéből hiányzik a cél eléréséhez szükséges gonoszság, inkább tisztességesen akar győzni. Az asszony megfogadja, hogy ő majd tettekre fogja sarkallni az urát. Az alkalom hamar eljön. Duncan szívélyesen fogadja Macbethet és Banquót, újabb uralkodói kegyként pedig bejelenti, hogy ellátogat az új thán várába. Macbeth szívét azonban keserűség önti el, hiszen Duncan tudatja a jelenlevőkkel azt is, hogy fiát, Malcolmot nevezi ki örökösévé és Cumberland hercegévé. Újabb akadály a trón felé vezető úton! Macbeth a király közelgő látogatásának hírével tér haza: nincs sok idejük, Duncan még aznap ellátogat hozzájuk. Lady Macbeth megkérdezi, mikor távozik az uralkodó. „Holnap, úgy tervezi” – hangzik Macbeth válasza. Az asszony kimondja kettőjük titkos vágyát: „Ó, sose lássa Nap azt a holnapot.” Lady Macbeth arra kéri a férjét, hogy hagyja rá a cselekvést, a férfi azonban még nem szánta el magát a tettre. Miközben a vár népe lázasan készülődik a király fogadására, az úrnő némán fohászkodik azért, hogy legyen ereje véghez vinni azt, amit eltervezett, és ne gyötörje a lelkifurdalás. Megérkezik Duncan király. Szívélyesen üdvözli Lady Macbethtet, aki a férjéhez vezeti az uralkodót. Vacsora közben a ház ura alig eszik pár falatot: gondolataiban a hatalomvágy és a lelkiismeret csatáznak egymással. Kint tombol a vihar, a várban azonban víg mulatság zajlik. Senki sem sejti, hogy mi játszódik le Macbeth fejében. A férfi távozik a teremből. Magányában arra gondol, hogy Duncan szelíd és jó király, ráadásul vendégként érkezett hozzá. Talán a leghelyesebb lenne távol tartani a ház veszedelmes úrnőjét az uralkodótól. jobbra|bélyegkép|250px|A jóslat beteljesült: Macbethet királlyá választják (Jon Finch) Megjelenik Lady Macbeth, és kérdőre vonja férjét gyanút ébresztő viselkedése miatt. Macbeth nem akar cselekedni, hiszen a király már épp eléggé kitüntette őt a kegyeivel. Az asszony gyávasággal vádolja az urát, akinek csak vágyai vannak, beteljesülésükért viszont semmit nem tesz. Elmondja a saját tervét. Altatóport kever a király kamarásainak borába, és ha azok részeg álmukat alusszák majd, ők ketten azt tehetnek Duncannel, amit csak akarnak. Rövidesen eljő a cselekvés órája, a vár népe nyugovóra tér. Lady Macbeth elindul a boroskancsóval a király kamarásaihoz. Macbeth a sötétben várakozik. Meglátja Banquót és fiát, Fleance-t. Akaratlanul zajt csap, ezért kénytelen néhány szót váltani a barátjával. Felidézik a boszorkányok jóslatát, és Macbeth arra kéri Banquót, hogy alkalomadtán beszélgessenek majd erről. Miután minden elcsendesedik, Macbeth előtt megjelenik egy tőr. Nem tudja megragadni, hiszen csak képzelete játszik vele. A tőr a király hálószobája felé vezeti. A kamarások valóban részeg álomba merülve fekszenek a földön, ahogyan a ház úrnője eltervezte. Akkor sem ébrednek fel, amikor Macbeth egyikőjük testét végigvonszolja a földön. Elveszi a kamarások tőreit, és azokkal öli meg a békés álmából felriadó Duncant. A király teste a földre zuhan, ahol Macbeth könyörtelenül keresztüldöfi a torkát. Lady Macbeth az udvaron várakozik a férjére, aki hamarosan megérkezik, és bejelenti, hogy végrehajtotta borzalmas tettét. Az asszony megnyugtatja őt, hogy nincs miért gyötrődnie, hiszen „amit tettünk, egy kevés víz lemossa”. Meglátja Macbeth kezében a véres tőröket. A férfi nem hajlandó visszavinni azokat a tett színhelyére, ezért felesége kénytelen cselekedni. A kamarások arcát bekeni vérrel. Így majd mindenki azt fogja gondolni, hogy ők gyilkolták meg Duncant. Miután visszatér Macbethhez az udvarra, mindketten kezet mosnak. Az asszony figyelmezteti férjét, hogy át kell öltözniük, mintha aludtak volna. Senki ne gondolja azt, hogy valójában egész éjjel ébren voltak. Sietniük kell, hiszen valaki egyre erősebben döngeti a kaput, és félő, hogy az ismeretlen hamarosan felver mindenkit.

A kapus engedi be az érkezőt: Macduff az, aki a királyért jött, mivel az uralkodó korán akart útnak indulni. Megjelenik Macbeth is, immár hálóruhában, és a király hálószobájához vezeti Macduffot. Néhány pillanat múlva a férfi üvöltése hallatszik. Macduff kirohan a szobából, a király halálának hírével fellármázza az egész várat. A tragédia miatt félreverik a harangot. A király kamarásai is kezdenek magukhoz térni. Fogalmuk sincs, mi történt, csodálkozva látják maguk mellett a véres tőröket és egymás véres arcát. Megszólalni sincs idejük, Macbeth kardot ránt, és végez velük. Felébrednek a király fiai is, Malcolm és Donalbain. Értesülnek apjuk szörnyű haláláról és arról, hogy a gyilkosokkal Macbeth hirtelen felindultságában máris végzett. A kamarások összekaszabolt testének látványától Lady Macbeth elájul. Banquo azt mondja, azonnal cselekedni kell. A két királyfi nem tart a nemesekkel, mert arra gyanakszanak, hogy valójában köztük van az, aki végzett az apjukkal. Különválva elmenekülnek: Malcolm az angoloknál, Donalbain az íreknél keres menedéket. Ross sem hiszi, hogy a két kamarás lett volna a tettes. Macduff szerint azonban valamelyik királyfi parancsára cselekedhettek, hiszen lám, mindketten elmenekültek, ami bűnösségük egyértelmű bizonyítéka. A nemesek maguk közül választanak új uralkodót, és Macbethet emelik a pajzsra. Teljesült tehát a jóslat második fele is, Macbethből király lett!

Lassan minden visszatér a szokott kerékvágásba. Az új király meghívja az esti vacsorára Banquót is. A hű barát elfogadja a szíves invitálást, a király kérdésére válaszolva pedig elmondja, hogy fiával, Fleance-szal együtt délután kilovagolnak a szokott útvonalukon. Macbeth, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a banyák jóslata valóra váljon, most annak érdekében cselekszik, hogy a jóslat Banquóra vonatkozó része ne teljesüljön. El kell tüntetni a föld színéről barátját a fiával együtt, hiszen immár csak ők ketten azok, akik veszélyeztetni tudják a hatalmát. A király merénylőket küld apa és fia után. Parancsa egyértelmű: még aznap végezni kell mindkettőjükkel. Ezután lepihen egy kis időre. Rémálmot lát, amelyben Fleance – Banquo közreműködésével – megöli őt az ágyában. Álmából Lady Macbeth ébreszti fel. A király nem avatja be asszonyát az újabb gyilkosság tervébe. Az erdőben a két orgyilkos Ross segítségével csapdát állít Banquónak és fiának. Banquo felveszi a küzdelmet a támadóival, fiát pedig menekülésre szólítja fel. Ross megpróbálja útját állni Fleance-nak. Banquo segíteni akar a fiúnak, ezért hátat fordít saját ellenfelének. Sorsa ezzel megpecsételődik, merénylői végeznek vele. Fleance elmenekül. Az orgyilkosok később jelentik a történteket Macbethnek. A király csalódottan veszi tudomásul Fleance megmenekülését. A maga módján hálálja meg a gyilkosok szolgálatait, akik rövidesen örökre eltűnnek.

Beköszönt az este, a meghívottak elfoglalják helyüket az asztaloknál. Banquo helye üres. Ross invitálja a királyt, hogy üljön le közéjük az üres helyre, Macbeth szerint azonban a szék már foglalt. Banquo szellemét látja felemelkedni a székből, és a véres arcú férfi elindul feléje. A király rémülten hátrál, és azt kiáltja, nem ő tette vele mindezt. A vendégek döbbenten figyelik az uralkodót. Lady Macbeth megpróbálja megmenteni a helyzetet, és azt állítja, férjét csupán gyermekkori rémlátomások gyötrik. Mivel Macbeth képtelen összeszedni magát, a királyné távozásra szólítja fel a vendégeket. Amikor a házaspár egyedül marad, arról beszélgetnek, hogy Macduff sem jelent meg, noha meghívták. Megállapodnak abban, hogy másnap hajnalban Macbeth felkeresi a boszorkányokat, hogy megtudja további sorsát. Így is cselekszik. A boszorkányok előre megérzik a jövetelét. Macbeth egyenesen a banyák gazdájától szeretné megtudni a jövőre vonatkozó jóslatot. Ehhez innia kell abból a bűvös erejű löttyből, melyet a boszorkányok főztek a kondérban. Az üstbe pillantva Macbeth egyszerre látja a múlt és a jövő képeit, és hallja a biztatónak tűnő jóslatot: „Akit asszony szült, teneked nem árt […] Nem győz soha ellenség Macbethen, míg a birnami erdő Dunsinane dombjára nem vonul.” Mire a látomás elillan, és Macbeth magához tér, már megvirradt, ő maga pedig egyedül fekszik a barlang földjén a kihűlt kondér mellett.