Az Éta Carinae-köd (más néven Caldwell 92) egy diffúz köd a Hajógerinc csillagképben (). Csak a déli félgömbről figyelhető meg, Magyarországról nem látható. Nevét a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű és legnagyobb abszolút fényességű csillagáról, a köd közepén lévő, és azt sugárzásra gerjesztő η Carinae-ről kapta.
Felfedezése A ködöt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben. bélyegkép|240x240px|A James Webb űrtávcső egyik első képe, amelyen a „kozmikus szirtek” láthatók a NGC 3324 szélén.
Tudományos adatok right|240px|thumb|Az η Carinae 1843-as nagy kitörése során kidobott anyag. right|240px|thumb|A kulcslyuk-köd. right|240px|thumb|Carina Nebula (ESO)
A Éta Carinae-köd a Tejútrendszer legfényesebb területén található. Átmérője körülbelül 300 fényév. Több nagyméretű csillag otthona (kb: 50-100 db). Mérete miatt több kisebb ködre is felosztják, legnagyobb a Kulcslyuk-köd. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő, mely durván 1900 milliárd km hosszan terül el a Tejúton. A Tejútrendszer egyik legaktívabb területe. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre. A ködösség középső részén egy buborékszerű táguló üreg keletkezett, melynek kifelé haladó fala úgynevezett globulákat (kisebb és sűrűbb anyagcsomókat) "körbefolyva" furcsa alakúvá formálja azokat. A kisebb felhők formálódásában egy másik mozgatórugó, az úgynevezett fotoevaporáció is szerepet játszik. Ennek folyamán a nagy tömegű égitestek (csillagok) sugárzása "párologtatja" a kis felhők anyagát, és a felforrósodott gáz könnyen eltávozik. Mivel ezek a területek sűrűbbek a környezetüknél, lassan elválnak a köd többi részétől.
Éta Carinae Ez a ködösség foglalja magába égboltunk egykor második legfényesebb csillagát, az Éta Carinae-t, mely Napunknál körülbelül 100-szor nagyobb tömegű. Közel áll ciklusa végéhez, így szabad szemmel már nem is látható. A tudósok szerint néhány millió év múlva szupernóvává alakulhat.
A 19. század elején négymilliószor erősebb volt a fénye a Napunkénál, mígnem 1843-ban bekövetkezett óriás kitörése, melyben a Napunk tömegének 12-szeresét vetette le magáról. A 650 km/s sebességgel ledobódó anyag 1043 J nagyságú mozgási energiát hordozott.
HD 93129A
A Tejútrendszer egyik legfényesebb csillaga.
Kulcslyuk-köd Az elnevezés a 19. században született, és John Herschel csillagásztól ered. A kulcslyuk-szerkezet átmérője hozzávetőlegesen 7 fényév.
Megfigyelési lehetőség
center|800px|thumb|A képet a Hubble készítette 2007. április 24-én, 17. születésnapjának alkalmából. A panorámaképet 48 képkockából állították össze. A hamis színezésű felvételen a köd főbb részei láthatók.
Jegyzetek
További információk
Image of Eta Carina reveals shocking details of mysterious star (1999) Hubble: Preview of a forthcoming supernova (2012-02-20)
Kategória:Csillagködök Kategória:NGC-objektumok Kategória:Caldwell-objektumok