Cláudio André Mergen Taffarel (Santa Rosa, Rio Grande do Sul, 1966. május 8. –) világbajnok brazil labdarúgó, edző. Német és olasz felmenői is vannak.
Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását Brazíliában kezdte az Internacional csapatánál. 24 évesen szerződött Európába a Parma csapatához, amellyel 1992-ben Olasz Kupát, egy évre rá KEK-et nyert. Három év után a Reggiana csapatához igazol, majd egy évre rá, 1994 nyarán már világbajnokként szerződött újra Brazíliába, az Atlético Mineiróhoz. 1998-tól játszott újra európai csapatban, a Galatasaray kapusaként számos címet megnyert. Kétszeres török bajnok (1999, 2000), kétszeres török kupagyőztes (1999, 2000) lett, 2000-ben az Arsenal elleni döntőben megnyerte az UEFA-Kupát és a Real Madrid ellen a Szuper Kupát is. Egy évre rá a Bajnokok Ligájában negyeddöntőig jutott. Pályafutása végén, 35 évesen még két évre a Parma játékosa lett, így újra tagja volt egy Olasz kupa győztes csapatnak.
A válogatottban Taffarel már 17 évesen bekerült a brazil válogatottba. Ezüstérmet nyert Szöulban az 1988-as olimpián, aranyérmet az 1989-es Copa Américán. Három világbajnokságon volt a válogatott tagja, 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban.
Két újabb Copa América-érem (ezüst 1991-ben és arany 1993-ban) után 1994-ben ért pályafutása csúcsára, amikor aktív tagja volt a világbajnok brazil válogatottnak. Taffarel mindössze egy gólt kapott a csoportmérkőzések során és az egyenes kieséses szakaszban is csak kettőt (nem számítva a döntő tizenegyespárbajában kapott két gólt), így hatalmas része volt csapata végső győzelmében. Négy évvel később mind játékában, mind eredményeiben csaknem megismételte korábbi sikereit; a Hollandia elleni, büntetőkkel 4-2-re megnyert negyeddöntőben két tizenegyest védett ki, végül a döntőig vezetve csapatát címvédőként ezüstérmet szerzett. A két világbajnokság között újabb ezüstérmet 1995-ben és aranyérmet 1997-ben szerzett a Copa Américán.
101 válogatottságával hazájában válogatottsági rekorder a kapusok között. 2003-ban, visszavonulásakor korábbi edzője, Carlos Alberto Parreira búcsúmeccset kívánt szervezni számára, ő azonban visszautasította azt, mondván, nem szereti a felhajtást. Egy évre rá szerepelt az 1994-es döntő tízéves évfordulóján rendezett emlékmeccsen a Los Angeles Memorial Coliseumban.
Játékos pályafutása után 2004 áprilisában rövid ideig a Galatasaray kapusedzője volt, amikor korábbi csapattársa, az akkori vezetőedző Gheorghe Hagi hívta egykori klubjához.
Hazatérve Atlético Mineiro-csapattársával, Paolo Robertóval játékosügynökséget hozott létre fiatal tehetségek felkutatására és menedzselésére.
Eredményei Válogatott Világbajnok: 1994 Világbajnoki ezüstérmes: 1998 Copa América győztes: 1989, 1997 Copa América ezüstérmes: 1991, 1995 Olimpiai ezüstérmes: 1988 CONCACAF Arany Kupa bronzérmes: 1998
Parma Coppa Italia győztes: 1992, 2002 KEK győztes: 1993
Galatasaray UEFA-Kupa győztes: 2000 UEFA-Szuperkupa győztes: 2000 Török bajnok: 1999, 2000 Török Kupa győztes: 1999, 2000
Atlético Mineiro Copa CONMEBOL győztes: 1997 Minas Gerais Állam bajnok: 1995
Jegyzetek
Források
Taffarel adatai a FIFA honlapján Taffarel adatai a transfermarkt.de honlapon Fordítás
Kategória:Brazil labdarúgók Kategória:A Parma labdarúgói Kategória:A Reggiana labdarúgói Kategória:A Galatasaray labdarúgói Kategória:Az SC Internacional labdarúgói Kategória:Az Atlético Mineiro labdarúgói Kategória:Labdarúgókapusok Kategória:Világbajnok labdarúgók Kategória:Az 1990-es világbajnokság labdarúgói Kategória:Az 1994-es világbajnokság labdarúgói Kategória:Az 1998-as világbajnokság labdarúgói Kategória:Brazil olimpiai ezüstérmesek Kategória:Az 1988. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói Kategória:1966-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:KEK-győztes labdarúgók Kategória:Copa América-győztes labdarúgók