Szentes város Csongrád-Csanád vármegyében, a Szentesi járás székhelye. Szeged és Hódmezővásárhely után a vármegye harmadik legnépesebb települése.
Fekvése A Tiszántúlon, a Dél-Alföldön, a Maros–Körös közén, a Csongrádi-síkon helyezkedik el, Csongrád-Csanád vármegye északi részén a Tiszától keletre, vagyis a folyó bal partján. Belterületét az egykor folyónak számító, ma már inkább csak csatornának tekinthető Kurca szeli ketté; közigazgatási területe ugyanakkor messze északra felnyúlik, így a tiszai torkolata előtti, nagyjából 8-10 kilométeres szakaszán érinti a határát a Hármas-Körös is.
A város régóta tiszai átkelőhely; 1903-ban épült fel az első Tisza-hídja (a mai vasúti híd sokáig közúti-vasúti híd volt), majd 1981-ben megépült az önálló közúti híd is.
Megközelítése Közúton északi és déli irányból, Kunszentmárton, illetve Hódmezővásárhely felől a 45-ös főúton, nyugati irányból, Kiskunfélegyháza-Csongrád, illetve az 5-ös főút és az M5-ös autópálya felől a 451-es főúton közelíthető meg. (Utóbbinak 1998-ban készült el a várost elkerülő szakasza, ami mentesíti a városközpontot az átmenő teherforgalom alól.)
A környező települések közül Szarvassal a 4401-es, Orosházával a 4406-os, Derekegyházzal és Nagymágoccsal a 4405-ös, Nagytőkével a 4516-os, Szegvárral és Mindszenttel a 4521-es, Fábiánsebestyénnel, Nagyszénással és Gyomaendrőddel pedig a 4642-es utak kötik össze. Érinti még a területét a 4445-ös út, amelynek fő szerepe, hogy a város lakott részeit elkerülő összeköttetést biztosítson Fábiánsebestyén és a 45-ös főút között, illetve a 4402-es út, amelynek hasonló átkötő szerepe van Szentes északi külterületei és Eperjes között.
Vasúton négy irányból érhető el a város, ugyanis a 147-es számú és a 130-as számú keresztezi itt egymást. Két közös megállási pontjuk a belváros keleti szélén Szentes vasútállomás és attól északra, Hékéd városrészben Hékéd megállóhely. A 130-as vonalon további szentesi megállóhelyek: Kistőke megállóhely az északi, és a 2007 óta nem üzemelő Berekhát megállóhely a déli határban. A 147-es vonalnak további öt megállóhelye volt Szentesen: Csongrád felé Várfok és Tiszahídfő, Fábiánsebestyén felé Kántorhalom, Lapistó és Dónát, de ma már csak ez utóbbi működik.
Szentes első vasútvonalát 1887-ben nyitották meg a város és Kunszentmárton közt, a következő vonal a Szentes-Hódmezővásárhely közti vonal volt 1893-ban, majd 1906-ban megnyílt a Csongrád-Szentes-Orosháza vasútvonal. Egyre több település került be a vasúti forgalom vérkeringésébe, mely által bővült a teher- és személyforgalom, fejlődött az ipar és a kereskedelem. Az utolsó két évtizedben az úthálózatok fejlődésével, a teher- és személygépkocsik valamint a távolsági buszjáratok elterjedésével vasúti jelentősége sajnos csökken. Mindazonáltal a szentesi vasútállomás is folyamatosan működik, vasúton is könnyen megközelíthető a település.
Bár a közlekedésben nem játszik számottevő szerepet, de a város megközelíthető vízen is, a szentesi hajóállomás alkalmas tiszai kirándulóhajók kikötésére. A szentesi repülőtér a 45-ös út mellett található, füves kifutópályáján leszállhatnak kisebb motoros repülőgépek valamint vitorlázórepülés-oktatás folyik.
A többi ilyen méretű városhoz hasonlóan Szentesen is üzemelnek helyi autóbuszjáratok, igaz Szentes autóbusz-közlekedése az utóbbi időben sokat vesztett jelentőségéből, és évről évre kevesebb járat közlekedik.
Külterületei
Története A honfoglalás előtt
A térség az újkőkorszak óta lakott hely. A neolit kori leletek egyik legértékesebb darabja a szomszédos Szegvár-Tűzkövesi feltárási területen talált ún. Sarlós Isten szobra, amely az újkőkorból szinte az egyedüli férfi alakban ábrázolt istenség. A népvándorlás évszázadaiban (I–VI. sz.) különböző népcsoportok váltották egymást, ezt a vidéken talált jazig, szarmata, gepida, hun és avar sírok százai tanúsítják. Egyes feltevések szerint Szentes térségében, a Tisza–Körös szögletében állott Attila (433–453) sátorvárosa, vélhetően a hun fejedelem sírja is ezen a vidéken keresendő. Árpád-kori sírok a város határának több pontján is előkerültek. A népvándorlás és a honfoglalás korából származó régészeti leleteket az 1897-es alapítású szentesi Koszta József Múzeum őrzi.
Alapítástól a mohácsi vészig
A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074–1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elő először Curica alakban. A település legkorábbi említését birtokosztás kapcsán egy 1332-ben kelt oklevél tartotta fenn Scenthus (Szentüs) alakban; akkor már az Ond törzséből származó Bor-Kalán nemzetség birtoka, és kőtemploma volt Szent András apostol tiszteletére. A későbbiekben írták Zenmpthesnek, Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-től vált általánossá.
Szentes nevének eredetét mindeddig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Egy helyi legenda – amely az ún. Petrák-krónikában maradt fenn – Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt Szentesnek; a történettudomány azonban ilyen nevű magyar hadvezérről nem tud. Egy másik vélemény szerint Szentes neve az első birtokosok, a Szente-Mágócs család nevéből származik, viszont egyetlen korabeli irat sem igazolja e nemzetség itteni birtoklását.
Szentes környéke az államalapítás idején a királyi család kezén volt, így kaphatott itt birtokot a Zalavári és a Garamszentbenedeki apátság, valamint a Dömösi Prépostság.
A helytörténészek egyre több adattal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy Szentes határában, a Kurca és a Veker-ér összefolyásánál állt a tatárjárásig a Csongrádi vár.Google-űrfelvételen látta meg az eltűnt csongrádi várat Csongrádot a középkori térképek a Tisza szentesi oldalán jelölik, csak később települt át jelenlegi helyére.
Szentes a hódoltság alatt
A mohácsi csatavesztés (1526) után a vidék települései három felé adóztak, így aki tehette elmenekült. Ezt bizonyítja a gyulai vár tisztjei által készített 1553. évi adóösszeírás, amelyben csak négy Csongrád megyei község szerepel összesen 36 portával, ebből Szentesre 20 porta esett. A tiszántúli falvak a legnagyobb pusztítást az 1566. évi török hadjárat során élték át, amely jórészt az első ízben alkalmazott tatár segédcsapatok kegyetlenkedéseinek tudható be. Több környékbeli település ekkor tűnt el végleg a térképről, s nevük csak határnévként élt tovább (például Ecser).
Szentes viszonylag hamar kiheverte a pusztítást. Az 1570. évi török adóösszeírás 106 szentesi adófizetőt regisztrált. Ennél többet csak Vásárhelyen írtak össze. A tizenöt éves háború idején (1593–1606) ismét lángba borult a vidék. Szentes lakói a környező nádasokba menekültek, de a város nem kerülhette el a kifosztását. Ekkor pusztult el szinte teljesen a szomszédos Hékéd, Tőke, Szentlászló, Királyság, Dónáttornya, Veresháza. E falvak lakóinak többsége Szentesen keresett menedéket. A város ismét gyorsan kiheverte a pusztítást. A váci püspökség 1628. évi dézsmajegyzéke Szentest már „jó városnak” mondja, ahol a református egyház összeírása szerint – 115 ház található. 1647-ben III. Ferdinánd seregei mértek vereséget a város határában a török erőkre, de a török erősítés megérkezésével vissza kellett vonulniuk. A város megpróbáltatásainak Szeged várának visszavétele (1686) se vetett véget: Gyula sikertelen ostroma után, 1693-ban a krími tatárok ismét kifosztották és felperzselték a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek.
A Rákóczi-szabadságharctól a reformkorig A törökök után 1709-ben a pestis érkezett a városba. Közel 1000 halálos áldozata volt. Szentesen 1715-ben összesen 230 családot vettek jegyzékbe, ebből 121 jobbágy, 58 házas zsellér és 51 házatlan zsellér család volt. A 18. század elején báró Harruckern János György fellendítette a város gazdaságát: itt látták el élelemmel a császári katonákat. A fia Ferenc pedig katolikus iparosokat hozatott a városba, így a város népessége gyorsan nőtt.
1773-ban már 7249 lakost írtak össze, akik közül 5283 fő a református, 1901 fő a római katolikus, 49 fő az evangélikus és 16 fő az ortodox egyházhoz tartozott. A hitfelekezetek száma az elkövetkező évtizedekben újabbakkal szaporodott, jelezve, hogy háttérbe szorultak a vallási alapon történő kirekesztő törekvések.
A város ügyeit intéző főbíró és a 12 esküdtből álló tanács a hivatalos leveleket 1730-tól a város pálmafát ábrázoló pecsétjével hitelesítette, mely ábra utóbb a település címerképévé vált. A pálmafa szimbólum a református egyház közvetítésével került a város címerébe. A kortársak – a közelmúlt gyötrelmeire gondolva – az örökzöld pálmával a szentesi nép szívós élni akarását, a megpróbáltatásokkal szembeni dacos kiállását és örökös megújulását kívánták kifejezni. Ahogy a biblikus mondás tartja: Palma sub pondere crescit = Teher alatt nő a pálma.
1820-as évek szerint a város lakosainak száma 16 134 fő (férfi 8277, nő 7857); a családok száma 2979; a házak száma 2282. Foglalkozás szerinti megoszlás: értelmiségi 5, telkes gazda 625, zsellér 1491, házatlan zsellér 729, cseléd 253, cselédlány 70, iparos 320, segéd 93, kalmár 7, kereskedő 17. A férfiak felekezeti megoszlása: református 5298, római katolikus 2499, evangélikus 197, ortodox 178, zsidó 76.
1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és a legelőelkülönítési szerződést. Ennek értelmében a földesurak átadják a törvényhatóságot (közigazgatást és a jogszolgáltatást), a külső és a belső telkeket, az uradalom Szentesen lévő épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt és a birtoklással járó kötelezettségeket. Mindezért Szentes fizet 1000 császári aranyat azonnal, 1 357 072 forintot ezüstben, két részletben, legkésőbb 1837. január 1-jéig. Ez a summa 25 évi földesúri szolgáltatás összege volt.
E rendkívül magas összeg vállalásával Szentes óriási terhet vett magára. Az adósságok halmozódtak, újabb kölcsönökből régieket törlesztett a város. Az örökváltság veszélybe került. Megmentése érdekében a szentesi birtokosok 1837. április 19-én pótszerződést kötöttek a grófokkal. Ez az örökváltság legtöbb pontját érintetlenül hagyta, de a törlesztés módjában gyökeres változást hozott. A váltságösszeget 20 év alatt kellett törleszteni 5%-os kamattal. A tartozás zálogául Szentes 20 000 hold földet lekötött a grófok számára. A pótszerződés szerint, ha a váltság így sem sikerülne, a város visszaesik régi, úrbéres állapotába. Az örökváltsági szerződés emléktáblája ma a városháza falán látható.
1848-tól a kiegyezésig
Szentes a 20. században
A mai Románia területén, a Bánságban levő Újmusnicát 1902-ben Szentesről érkezett telepesek alapították meg. 1908. október 25-én a Szentesi Általános Népkör nyilvános népgyűlést tartott a Tyúkpiac téren, amelynek napirendjén az általános és titkos választójog kérdése, valamint a nép gazdasági helyzetének megvitatása szerepelt.Szentesi Mozaik Kalendárium Szentes 1883 és 1950 között Csongrád vármegye székhelye volt.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Dr. Rébeli Szabó József (nem ismert) 1994–1998: Szirbik Imre (MSZP-SZDSZ) 1998–2002: Szirbik Imre (MSZP-SZDSZ) 2002–2006: Szirbik Imre (MSZP) 2006–2010: Szirbik Imre (MSZP-SZDSZ) 2010–2014: Szirbik Imre (MSZP) 2014–2019: Szirbik Imre (MSZP-DK-Együtt-PM) 2019–2024: Szabó Zoltán Ferenc (Jövőnk Szentes Egyesület) 2024– : Szabó Zoltán Ferenc (Jövőnk Szentes Egyesület)
A 2024-es önkormányzati választás eredménye
A polgármester-választás eredményehttps://vtr.valasztas.hu/onk2024/valasztopolgaroknak/varmegyek-telepulesek/varmegyek/06/telepulesek/053?tab=results&filter=mayor
Jelölt neve Jelölő szervezet(ek) Szavazatok száma Szavazatok arányaSzabó Zoltán FerencJössz623851,01%Bozó ZoltánFidesz – KDNP521842,67% Baranyi László Mi Hazánk7736,32%Összesen100%