A NASAMS (National/Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) norvég-amerikai gyártású, kis és közepes hatótávolságú, hálózatalapú légvédelmi rakétarendszer, amely az AMRAAM légiharc-rakétán alapul. A NASAMS többféle rakétát képes alkalmazni, amelyek hatótávolsága típustól függően 8 és 50 km közé tehető. A rendszer az ukrajnai háborúban valós körülmények között is jó eredményeket ért el: 94%-os találati aránnyal több mint 900 ellenséges célpontot semmisített meg. A rendszert jelenleg 15 ország hadereje alkalmazza, a Magyar Honvédség is a rendszeresítők között van. Magyarország légterét a megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER rakétát is indítani képes NASAMS-3 rendszer fogja oltalmazni 2024-től kezdődően.
A fejlesztés története A norvég Kongsberg vállalat az 1990-es években kezdte el a NASAMS rendszer fejlesztését, amely a teljes műveleti képességet 1998-ban érte el a norvég légvédelem részeként. A továbbfejlesztés eredményeként megszülető második generációs rendszer 2006-ban állt először szolgálatba. A NASAMS 2-es változat újdonságai a Link 16 titkosított adatkommunikációs rendszer, a modernizált elektrooptikai felderítőjármű (amelynek segítségével már radar nélkül is indíthatóak voltak a kamerával felderített, azonosított és követett célok ellen), illetve a továbbfejlesztett Sentinel F1 radarrendszer voltak.
A legújabb változat a NASAMS 3. Ezt szintén Norvégia használta először, 2019-ben vették át az első 3. szintre modernizált üteget. Az indítóegységeket és a tűzvezető egységet modernizálták: biztonságos, IP-alapú kommunikációs rendszerrel és új radarszoftverrel is gazdagodott a NASAMS 3.
A legjelentősebb előrelépést az jelenti, hogy NASAMS-3 rendszer képes indítani az 50%-kal megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER rakétát is, amellyel akár 50 km távolságra lévő légi célok is támadhatóak.
A NASAMS fejlődésének lépcsőfokai 1995–2000 közötti fejlesztések: a NASAMS első generációja megszületik
TPQ36A radar FDC tűzközpont NTAS-N elektro-optikai szenzor Zárt rakéta indítók AMRAAM rakéták Battalion Net Data Link [BNDL] adatkommunikációs rendszer VSHORAD rendszer integrációja
2000–2006 közötti fejlesztések: Enhanced Distributed Architecture – továbbfejlesztett elosztott architektúra Új FDC tűzközpont Link 11B titkosított adatkommunikációs rendszer Vezeték nélküli, rádió kapcsolaton keresztül irányítható rakéta indítók (Ennek köszönhetően jóval nagyobb távolságra telepíthetőek, mint korábbi a változatok) Navigációs rendszer (LNR) – taktikai térkép elérhetősége Sentinel MPQ-61M1/M2 radar MSP-500 típusú elektrooptikai szenzor NTAS-N helyett
2005–2010 közötti fejlesztések: szenzor- és TDL adatkapcsolat integráció (NASAMS-2) Továbbfejlesztett Sentinel MPQ-64F1 Radar „Radar processing on Radar” képesség, ami azt jelenti, hogy a jelfeldolgozás is radaregységben történik, csak a feldolgozott digitális célinformáció kerül onnan továbbításra a központ felé. Mindez nagyobb taktikai mobilitást jelent. Radart ellátták rádiós adatkapcsolattal, így nagyobb távolságra telepíthetőek a tűzközponttól, mint korábbi a változatok Link 16 titkosított adatkommunikációs rendszer Tactical Control Center [TCC] / Battalion Operation Center [BOC] – integráció magasabb szintű, több üteget koordináló légvédelmi vezetési rendszerhez.
2010–2015 közötti fejlesztések: továbbfejlesztett indító és elektro-optikai szenzor Tovább fejlesztett Mk 1C indítók (Canister Launcher Mk 1C) MSP-600 típusú elektrooptikai szenzor MSP-500 helyett
2015–2020 közötti fejlesztések: HML és IP kommunikáció (NASAMS-3) Tovább fejlesztett indítók (HML – High Mobility Launcher) – az indító konténerek hosszabbak, mint a korábbiak, hogy a AMRAAM-ER rakéta elférjen benne. Megerősített IP kommunikációs hálózat Új légvédelmi központ (ADC – New Air Defense Center) Javított VSHORAD integráció
2020–2025 közötti fejlesztések: többféle rakétát indítani képes indítók, új szenzorok és fegyverek AIM-9X Block II kis hatótávolságú rakéta integrációja - már megvalósult ez a fejlesztés AMRAAM-ER közepes hatótávolságú rakéta integrációja - már megvalósult ez a fejlesztés Többféle rakétát indítani képes indítók (Multi-Missile Canister Launcher Mk. 2) - már megvalósult ez a fejlesztés Többféle rakéta alkalmazása egy indítón belül - már megvalósult ez a fejlesztés Új AESA radar integrációja - a Raytheon GhostEye MR típusú radarja fogja váltani a Sentinel F1 radarokat a NASAMS rendszerben. MTS-A elektrooptikai szenzor integrációja Tüzérségi lövedékek, rakéták, aknagránátok és drónok elleni fegyverzet integrációja (CRAM – CLMS effectors): 2022 márciusában a Raytheon bemutatta drónok elleni lézer-fegyverét: a High Energy Laser Weapon System (HELWS) rendszert.
Felépítése és képességei A korábbi generációs légvédelmi rakétakomplexumok alapvető jellemzője volt, hogy az irányító- és indítóberendezések a célkövető-tűzvezető radartól néhány 10 vagy 100 méter távolságra körkörösen, illetve szektorosan helyezkedtek el. A NASAMS rendszer sajátossága és legfőbb erőssége ellenben a széttelepített hálózatalapú működés. Ez azt jelenti, hogy rendszer egyes elemei akár 25 km-es távolságra is telepíthetőek egymástól, ami szinte lehetetlenné teszi a teljes rendszer felderítését és megsemmisítését az ellenfél számára. A széttelepítés távolság kiegészítő kommunikációs pontokkal tovább növelhető.
A NASAMS légvédelmi rendszer főbb jellemzői:
hálózatalapú integrált működés;
nyitott architektúra és rendkívül rugalmas moduláris rendszerfelépítés; mindenféle időjárási körülmények közötti alkalmazhatóság, folyamatos, akár 24 órás műveleti képesség; körkörös oltalmazás (egy indítóberendezéssel is); több célcsatorna (azonosnak tekinthető a rakéták darabszámával); extrém magas tűzsűrűség: akár 72 légicél is támadható egyidejűleg; különböző típusú és hatótávolságú rakéták, amelyek közül több kettős felhasználású – vadászrepülőgépről is indíthatóak; a rendszerelemek széttagolt elhelyezési lehetősége; magas túlélőképesség és csapásvédettség; nagy fokú mobilitás, rövid bontási és telepítési idő; komplex titkosított és zavarvédett külső-belső kapcsolati rendszer; kis létszámú kezelőállomány; teljes NATINAMDS (NATO Integrated Air and Missile Defence System – NATO integrált lég- és rakétavédelmi rendszer) kompatibilitás; magában hordozza a fejlesztés további lehetőségeit.
Egy rendszer jellemzően egy tűzelosztó központból (Fire Distribition Center – FDC), egy vagy több AN/MPQ-64F1 "Sentinel" radarból valamint indítókonténerekből (LCHR) áll, amelyek egyenként egyidejűleg 6 rakétát képesek tárolni illetve célra indítani néhány másodperces időközökkel. Az indítók biztosítják az adatkapcsolatot a rakéták és a tűzelosztó központ között az indítás előtt és után egyaránt.
Tűzelosztó központ (FDC) A tűzelosztó központ önálló vagy BNDL (vezető/végrehajtó) szerepkörben végzi a fegyverrendszer irányítását a közvetlen hozzákapcsolt radar; BNDL esetében a hálózatban működő radarok által együttesen létrehozott SIAP (Single Integrated Air Picture – egységes integrált légihelyzet-kép), illetve magasabb vezető szervezet RAP (Recognised Air Picture – valós idejű légihelyzet-kép) információi alapján. A bejövő adatokat, a számítógépes javaslatokat és az azt jóváhagyó-felülbíráló kezelői tevékenységet, valamint a rakéták indítását-rávezetését a légvédelmi konzolon két, 75 cm képátlójú érintőképernyő ábrázolja. A köztes felületen a rendszerbe kapcsolt elemek és azok aktuális állapota látható. További vezérlő-beavatkozó nyomógombos munkafelületek biztosítják az automatikus, félautomatikus és autonóm működtetést. Az infokommunikációs elemek beltéri eszközeit is itt helyezik el.
A komplexum működtető szoftvere a tűzelosztó tiszt számára minden lőesetre ajánlásokat dolgoz ki a beépített, részben a kezelők által korábban lefuttatott gyakorló vagy akár éles lőfeladatok tapasztalata alapján, a gépi tanulás útján létrehozott ún. „tüzelési doktrínának” megfelelően. A szoftver ennek során elvégzi a légi célok besorolását, az optimális elhelyezésű indító, és abban lévő rakétatípus kiválasztását, továbbá az egyéb fontos tüzelés-előkészítési feladatokat. Az irányító képesség kiterjeszthető hozzákapcsolt VSHORAD (Very Short Range – közeli hatótávolságú) eszközökre (például Mistral) is. Az FDC (az indítóberendezésen keresztül) pontos célkoordináta-adatokat továbbít a rakéta fedélzetére az indítást közvetlenül megelőzően, és a szükséges pályamódosítások végrehajtásához repülés közben. Online diagnosztikai program felügyeli a rendszerműködést, és rendellenesség esetén riasztja a kezelőket.
A hardvereszközök ISO-méret szerinti konténerben kapnak helyet, a működés történhet a hordozó járművön vagy hidraulikus emelő szerkezettel földre helyezve is. Az önálló tápellátó és a kommunikációs rendszer antennaszerkezetét a hordozójárműre integrálták. A tartó árbócok emelése és az antennák forgatása elektromos működtetésű. Kiegészítő tervező szoftver támogatja a harcrendek, az adatkapcsolatok és a manőverek előkészítését. Fiktív légi támadó helyzetbeállításokkal a jövőbeli valós környezetet szimuláló tesztfeladatok futtathatók, amelyek a kezelők felkészítésében döntő fontosságú lehetnek.
Egy FDC központ legfeljebb 12 rakétaindítót tud kezelni vagyis a NASAMS rendszer legfeljebb 72 célt képes támadni egyidejűleg.
Sentinel F1 radar bélyegkép|Spanyol Sentinel radar egy lettországi gyakorlaton A viszonylag kis méretű AN/MPQ-64F1 "Sentinel" X-hullámsávú radar maximális hatótávolsága 120 kilométer, hatásos hatótávolság például vadászrepülő méretű célra nem ismert, minősített adat. A Sentinel egyszerre 60 célt képes követni, miközben 360 fokban körbeforogva újabb célok után kutat. Keskeny tűnyaláb technológiával és annak kifinomult számítógépes vezérlésével rendkívül pontos háromdimenziós (oldalszög, távolság, magasság) koordinátákat biztosít a kis hatásos visszaverő felületekről is. Korszerű zavarvédelmi technológiákkal rendelkezik és a célok idegen-saját azonosítását (IFF) is elvégzi. A viszonylag könnyű, 1800 kg tömegű radart egytengelyes utánfutóra vagy kéttengelyes könnyű terepjáró gépjárműre erősítve alkalmazzák. A radar közvetlen vezetékes összeköttetéssel (≤ 1 km) vagy 30 km-ig terjedő titkosított rádiókapcsolattal csatlakozhat egy tűzelosztó központhoz. A berendezés vontatását olyan jármű végzi, amelyre integrálják a kommunikációhoz szükséges elemeket és a táplálást biztosító áramforrást. Az üzembe helyezés során a 2 fős személyzet végzi a szintezést, az antennapozíció beállítását, az elektromos táplálás és a vezérlő-jeltovábbító kábelek csatlakoztatását. A bekapcsolást követően a beépített terminálról futtatják a helyi működési tesztet, majd engedélyezik a távvezérlést az irányító FDC számára. Működés közben a radar paraméterei számos integrált funkcióval tovább konfigurálhatók, például a rendelkezésre álló frekvenciák korlátozása, a kisugárzás letiltása meghatározott irányokban vagy kijelölt térrészek intenzív kutatása, teljesítménycsökkentés az automatikus tereptérképezés alapján. A radar helikopterrel is szállítható, magas épületek, tornyok és hegyek tetejére is elhelyezhető a hatékonyság növelés érdekében. A Honvédség H225M helikopterei 4 tonnát meghaladó szállítókapacitásukkal a NASAMS radarjait és indítóit képesek külső függesztményként szállítani és nehezen megközelíthető helyre: például egy hegy vagy egy magas épület tetejére telepíteni.
Egy Sentinel F1 radar bekerülési költsége nagyjából 27,5 millió dollár 2024-es árakon számolva.
Konténeres indító – Canister Launcher Mk.2 bélyegkép|Litván NASAMS-3 indító szállító járművén bélyegkép|NASAMS indító letelepítve