Adolphe Monod (teljes neve Adolphe-Louis-Frédéric-Théodore Monod) (Koppenhága, 1802. január 21. – Párizs, 1856. április 6.) francia protestáns teológus.
Életpályája Koppenhágában született, ahol édesapja, Jean Monod, a francia református gyülekezet lelkésze volt. Párizsban és Genfben tanult 1824-ig. A következő évben Olaszországba utazott. Nápolyban evangélikus gyülekezetet alapított és ennek körében működött 1827-ig. Ezután Lyonba hívták meg lelkésznek. Hitbeli kérdésekben ellentétbe került a konzisztóriummal és állásából elmozdították. Monod ekkor az államegyháztól független gyülekezetet alapított, amely gyorsan fejlődött. 1838-ban a montaubani református teológiai fakultás tanárává nevezték ki, majd 1847-ben a párizsi református gyülekezet lelkészévé hívták meg.
Művei Egyházi beszédeiből az első három kötet 1830-ban jelent meg, a negyedik kötet 1844-ben. Halála után megjelent művei: Sermons (Párizs, 1855-59, 3 köt.) Les adieus d'Adolphe Monod a ses amis et a l'église. Ez utóbbi betegágyán, barátai körében előadott irásmagyarázatot foglalja magában. További művei: Pál apostol (Frankfurt, 1854, 5 beszéd) Kiválogatott iratok (Bielefeld, 1860-62, 8 kötet)
Jegyzetek
Források A Pallas nagy lexikona
További információk museeprotestant.org
Kategória:Francia teológusok Kategória:Francia egyházi személyek Kategória:Protestáns egyházi személyek Kategória:1802-ben született személyek Kategória:1856-ban elhunyt személyek Kategória:Koppenhágaiak Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek