A vöröscsőrű bivalymadár vagy vöröscsőrű bivalyszövő (Bubalornis niger) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1836-ban.
Alfajai Bubalornis niger intermedius (Cabanis, 1868) Bubalornis niger militaris Clancey, 1977 Bubalornis niger niger A. Smith, 1836
Előfordulása Kelet- és Dél-Afrikában, Angola, Botswana, Etiópia a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Kenya, Namíbia, Mozambik, Uganda, Ruanda, Szváziföld, Szomália, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 22 centiméter, testtömege 60–100 gramm. A szövőmadárfélék családjának egyik legnagyobb testű képviselője. Tollazata fekete színű, az elülső szárnyevezőtollak feketék. Fő elkülönítő bélyege a közeli rokon fehércsőrű bivalymadártól (Bubalornis albirostris) vörös színű csőre, szemben annak fehér csőrével. Szeme barna, lábai vörösesbarnák. bélyegkép|220px
Életmódja Elsősorban magvakkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.
Szaporodása A bivalymadarak egyedülálló tulajdonsága a madárvilágban, hogy úgynevezett „álpénisz”-szel rendelkeznek. ezzel stimulálják a tojókat a párzásra.
A hímek a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függesztik fel tüskés ágakból épített, himbálódzó fészküket és ide igyekeznek becsalogatni a tojókat. Több hím közösen építi meg a fészket, mely így akár 3 méter magas és 4,5 méter széles is lehet. Egy ilyen nagyobb fészektelepen akár 100 madár is élhet együtt. De a telepen belül minden hímnek megvan a maga tulajdonrésze. A tojók kiválasztják a nekik alkalmasnak tűnő fészket és abban alakítják ki a fészekkamrát, melyet száraz fűvel és levelekkel bélelnek ki. Ide rakják 3-4 tojásukat, melyeket egymaguk költenek ki. bélyegkép|220px|Fészkei Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Fordítás
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Bubalornis Kategória:Madárfajok Kategória:Angola madarai Kategória:Botswana madarai Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság madarai Kategória:Dél-Szudán madarai Kategória:Etiópia madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:Mozambik madarai Kategória:Namíbia madarai Kategória:Szomália madarai Kategória:Szváziföld madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai Kategória:Ruanda madarai Kategória:Zambia madarai Kategória:Zimbabwe madarai