A Szent István-barlang, vagy röviden István-barlang Magyarország idegenforgalmi célokra kiépített egyik barlangja. A Bükki Nemzeti Parkban lévő Lillafüreden található. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. 1991-ben gyógybarlanggá lett nyilvánítva.
Leírása
A Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang felső triász, anisusi mészkőben alakult ki. A legmélyebb része a Pokol. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belső részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó, nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. A mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.
A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.
Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai.
I. István magyar király nevéről lett elnevezve a barlang. 1932-ben volt először Szent István-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Szent István-barlang az irodalmában István-barlang (Balázs 1961), István Cave (Kordos 1977), István cseppkőbarlang (Lénárt 1979), István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang (Bertalan 1976), Kutyalyuk 1., Szent István barlang (Polgárdy 1941), Szt. István-barlang (Hevesi 2002), Szt. István barlang (Kessler 1942) és Vödörlapító-barlang neveken is.
Kutatástörténet
A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt, és a vonyítása nyomán találtak rá a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban tekintette meg a barlangot. A barlang kiépítését 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot és bevezették a világítást. 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg van ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Szent István-barlangot tárgyaló része.
Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Lillafüreden, a Lilla-szálló és a Palotaszálló között található kálváriakápolna alatt, közvetlenül az autóút mellett helyezkedik el a Szent István-barlang bejárata. A kb. 300 m hosszú barlang a Bükk hegység leghosszabb kiépített barlangja. 3 hatalmas csarnok, 1 nagy hasadék, 3 terem, 2 kürtő, 1 zsomboly, valamint az ezeket összekapcsoló 3 természetes folyosó és 3 mesterséges altáró alkotja. A barlang üregeit sok cseppkő díszíti. A cseppkövek kiváló szépségűek és teljesen érintetlenek. Az egyes sztalaktitok, sztalagmitok, cseppkőoszlopok és cseppkőbekérgezések olyan szépek, olyan pompás színűek, hogy a látogatót bámulatba ejtik.
bélyegkép|262px|balra|A Szent István-barlang bejáratánál látható Balogh Kálmán emléktábla
A barlang járatai rendbe vannak téve, lépcsők és korlátok sok helyen vannak benne. Be van vezetve a villanyvilágítás a barlangba, ezért a Szent István-barlang Magyarország idegenforgalmi szempontból legjobban kiépített, látványos cseppkőbarlangja. Az 52 m hosszú altárón keresztül az Endre király csarnoka nevű részbe lehet jutni. Innen a Lépcsős-folyosó után a Béla király-hasadék következik. Itt van egy szép képződmény, az Orgona. A Szent Imre-kápolnában van a Kárpit és az Oltár. A Gizella királynő-csarnok a barlang legnagyobb ürege, ahol megfigyelhető az Óriás-vízesés és a Kövesült vízfolyás. A Bástyáról az Oszlopos terembe lehet menni, amely a barlang cseppkövekben leggazdagabb része. Vazul herceg terme a Szalonnás kamrával. Hősök terme a hősök szobrával. A következő részeket a közönség jelenleg még nem látogathatja: Alagút, Levente herceg-terem, Dugóhúzó, Szent László-csarnok, Ablakos fülke, Cseppkőfolyosó, Vízakna a Tengerszemmel, amely 15 m mély. Az ismertetés 5 publikáció alapján lett írva.
Az 1938. évi Természettudományi Közlönyben szó van arról, hogy Európa leghosszabb négy barlangjától sokkal rövidebb pl. a Szent István-barlang (Lillafüred). Az 1941-ben publikált Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Bükk hegységben helyezkedik el a szép Szent István barlang, amely egy cseppkőbarlang. Lillafüreden található a 300 m hosszú barlang. A barlangot először 1913-ban kutatták. 1931-ben rendbehozták és a közönségnek megtekinthetővé tették. Az 1941. évi Barlangvilágban kiadott, Kadić Ottokár által írt összefoglaló szerint a Baradla-barlang idegenforgalmi kiépítése sokat haladt és ugyanez mondható el a két lillafüredi barlangról is.
bélyegkép|262px|A Szent István-barlang egyik része
Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk hegység egyik nagy hírű nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípus legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppkövek szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek a segítségével színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is.
Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a BETE Barlangkutató Szakosztályának páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a Szent István-barlang feltárása. Az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében lévő, Mottl Mária által írt közleményben szó van arról, hogy a Magyar Barlangkutató Társulat 1942. március 19-i szakülésén Wagner János előadást tartott a magyarországi barlangok puhatestű faunájáról. Wagner János az előadáson tömören ismertette pl. a Szent István-barlang puhatestű faunájának feldolgozását. Az 1942. évi Barlangvilág 3–4. füzetében meg van ismételve az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében található, Mottl Mária által írt közlemény.
Az 1961. évi Karszt- és Barlangkutató 1. félévi számában megjelent, Balázs Dénes által írt áttekintésben az olvasható, hogy a Borsod Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által kezelt, lillafüredi István-barlang és Anna-barlang látogatási statisztikája csak 1954 óta áll rendelkezésünkre. A két szerencsés fekvésű barlang látogatószáma megduplázódott az elmúlt években. A két barlangot 1954-ben 54 188 fő, 1955-ben 57 203 fő, 1956-ban 51 885 fő, 1957-ben 51 223 fő, 1958-ban 61 712 fő, 1959-ben 80 251 fő, 1960-ban pedig 98 821 fő nézte meg. A Szent István-barlangot 1960-ban 51 226 fő látogatta meg.
bélyegkép|262px|balra|A Szent István-barlang bejárata 1932-ben
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci István-barlang. Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben, Lillafüreden lévő barlang Szent István-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 63 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a miskolci Lillafüreden lévő István-barlang további nevei Kutya-barlang és Szent István barlang. Műút közvetlen közelében, 318,2 m tszf. magasságban mesterséges táróval nyílik. A vízszintes, cseppköves barlang 55 m mély és kb. 350 m hosszú. Idegenforgalomra be van rendezve. Többfajta tudományos kutatás történt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az István-barlangban 12 ugróvillás rovarfaj él, pl. az Arrhopalites bifidus. Előfordul a barlangban Duvalites gebhardti (vakfutrinka). A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott István-barlang földrajzi elhelyezkedése. 23 állatfaj lett meghatározva a barlangból. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen István a barlang neve.
bélyegkép|240px|Cseppkőoszlop a Szent István-barlangban
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolc-Lillafüreden található barlang István-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 350 m hosszú, 55 m mély István Cave 1975. december 31-én Magyarország 35. leghosszabb és 38. legmélyebb barlangja. A 34. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 36. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 37. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén 350 m hosszú. A 39. legmélyebb barlang (Kis-nyelő) szintén 55 m mély.
Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, kb. 55 m mély és kb. 350 m hosszú István-barlang az ország 43. legmélyebb és 37. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 40. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 350 m hosszú István-barlang. A 39. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 41. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 42. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén kb. 350 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 45. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 55 m mély István-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.
Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bükk hegység sok barlangja közül az István-barlang, a Miskolctapolcai-tavasbarlang és az Anna-barlang áll az érdeklődők rendelkezésére. Az István-barlang (István cseppkőbarlang a tábla felirata szerint) mesterséges bejárata a Lillafüred–Eger műút mellett, a Szent István-hegy oldalában, a lillafüredi Palota-szállótól DNy-ra 500 m-re található. A barlang eredeti forrásszája a bejárat felett elhelyezkedő Kutya-lyuk, amelyen át fel lett fedezve a barlang. 1913-ban Kadić Ottokár mérte fel a barlangot (mely az első teremig volt akkor ismert), majd ismertette azt 1914-ben.