bélyegkép|jobbra|260px|Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor Fehér vármegye az I. katonai felmérés térképén (1769-73)|bélyegkép|260px jobbra|260px|thumb|Alsó- és Felső-Fehér vármegyék egy 1862-es térképen bélyegkép|360px|Alsó-Fehér vármegye közigazgatási térképe 1910-ből Alsó-Fehér vármegye (, , , Albensis Inferior, Albensis Transylvanensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, a történelmi Erdély területén. A történelmi Fehér vármegye kettéosztásából jött létre egyes források szerint 1764-ben, más forrás szerint 1744-ben. Székhelye Nagyenyed volt. Az egykori vármegye területe ma Románia része.
Földrajza Alsó-Fehér vármegye szomszédai: nyugaton Hunyad vármegye, délen Szeben vármegye, keleten Kis-Küküllő és Nagy-Küküllő vármegyék, illetve Szeben vármegye, míg északon Torda-Aranyos vármegye.
A Marostól északra eső részét az Erdélyi-érchegység tagjai ágazzák be. Több helyen 1300 m fölé emelkedik (Dombó 1371 m, Lakusti csúcs 1316 m, Fenési kecskekő 1312 m). A Maros, mely egy darabig határát képezi, kelet-délnyugati irányban átlósan metszi a vármegye földjét, és az Erdélyi-érchegységhez illetve a Bihar-hegységhez tartozó csoportjait, a bal parton elterülő Küküllőmenti-dombságtól elválasztja. A Maros jobb partján emelkedő, havasi jellegű hegycsoportokat az Ompoly folyó Aranyosmelléki- és Ompolymelléki-hegységre különíti el. Az Aranyosmelléki-hegység az Aranyostól az Ompolyig terjed, és legnagyobb része a vármegyére esik. Természeti szépségekben bővelkedő, vadregényes, szaggatott hegység, melyet számos mély hasadékvölgy szeli. Legmagasabb csúcsai az 1300 métert haladják meg (a már említettek mellett még ismeret a Vulkán 1264 m és a Detonáta 1182 m, valamint a vármegye legmagasabb pontja, a Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék határán emelkedő Csórai-szirt 1440 m). Az Ompolyon túl a Marosig az Ompolymelléki-hegység alacsonyabb ugyan (Grohács 1103 m, Breáza 1123 m), de mindkét hegység zord és terméketlen, viszont sok az erdeje és a legelője. A Maros völgyének Nagyenyed és Sárd közt fekvő dombos és termékeny része, mely az Aranyosmelléki-hegység nyúlványa, Erdélyi-hegyalja név alatt ismeretes. A Maros bal partján elterülő Küküllőmenti-dombság, mely sehol sem ereszkedik 200 m alá, az Erdélyi-medence része. A területet a Nagy-Küküllő, és a belé ömlő számos patak öntözi.
A vármegye jelentékenyebb folyói a Maros, a Nagy-Küküllő, az Ompoly és a Kis-Székás. Az Aranyos északon egy darabig a vármegye határán folyik, majd Torda-Aranyos vármegye belső területein halad tovább. Később visszakanyarodik, és Marosújvár fölött ömlik a Marosba. A Kis-Küküllő és a Nagy-Küküllő Balázsfalvánál egyesül. A Sebesnek csak rövid szakasza van a vármegye területén, de Gyulafehérvárnál találkozik a Marossal, miután még Szeben vármegyében egyesül a Nagy-Székással, amely szinte végigfolyik a vármegye déli határvonalán. Tava mindössze Magyarigentől nem messze, a Lakusti tövében található Jézer-tengerszem.http://72varmegye.eu/varmegye/Also-Feher
Éghajlata Éghajlata a keleti részen igen kellemes, mérsékelt, a nyugatin zord, de egészséges, esőben bővelkedő. Gyulafehérváron az évi közepes hőmérséklet 9,6 °C, a legmelegebb hónap (július) közepes hőfoka nem emelkedik 20,6 °C-on túl, a januáré -3,3 °C; abszolút maximuma 35,4 °C, minimuma 24,0 °C.
Történelme Alsó-Fehér vármegyét a 18. században hozták létre az addigi Fehér vármegye kettéválasztásával. Határait utoljára az 1876-os megyerendezés során módosították jelentősen, ekkor egy részét Torda-Aranyos vármegyéhez, néhány községét pedig Szeben vármegyéhez csatolták. 1918-ban (megerősítve 1920-ban a trianoni békeszerződés által) Alsó-Fehér vármegye Románia része lett. Az egykori vármegye területe ma nagyrészt a romániai Fehér megyéhez tartozik, de néhány községe Maros illetve Szeben megyében található.
Lakosság A lakosság száma 1880-ban 178 021 volt. Közülük 25 815 magyar (14,5%), 6 972 német (3,92%), 135 439 román (76,1%) anyanyelvű volt. A megye lakóinak száma 1881-ben 178 021 volt, 1889-ben 193 072; ezek között van 30 181 (15,63%) magyar, 7 639 német, 151 397 román; vallás szerint 8 943 római katolikus, 74 132 görögkatolikus, 80 353 ortodox, 5813 evangélikus, 19 472 református, 1046 unitárius és 3280 zsidó.
1910-ben a vármegyének összesen 221 618 lakosa volt, amelyből: 171 483 (77,38%) román nemzetiségű 39 107 (17,65%) magyar nemzetiségű 7269 (3,28%) német nemzetiségű A magyarok legnagyobb része a vármegye városaiban élt: Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Vízaknán.
Foglalkozásra nézve túlnyomóan földmívelők és állattenyésztők; a bányászat szinten jelentékeny kereseti ág. A megye ipara és kereskedése jelentéktelen; Magyarigen nagy kőbányáiból kitűnő mészkövet szállítanak. Nagyenyeden, Dombón, Abrudbányán, Balázsfalván és Gyulafehérváron nagy mennyiségű téglát és cserepet égetnek; Nagyenyeden hajlított bútorgyár, szövőgyár, több helyen gőzmalom s szeszgyár volt.
Közigazgatás Alsó-Fehér vármegye 8 járásra oszlott s területén 177 község és 4 rendezett tanácsú város volt; a községek közül csak 8 haladta meg a 2000 lakót, a többi aránylag kicsiny. A megye az országgyűlésre 7 képviselőt küldött. Székhelye Nagyenyed.
Alvinci járás, székhelye Alvinc Balázsfalvi járás, székhelye Balázsfalva Kisenyedi járás, székhelye Vízakna Magyarigeni járás, székhelye Magyarigen Marosújvári járás, székhelye Marosújvár Nagyenyedi járás, székhelye Nagyenyed Tövisi járás, székhelye Tövis Verespataki járás, székhelye Verespatak Ezen kívül volt négy rendezett tanácsú város: Abrudbánya Gyulafehérvár Nagyenyed Vízakna
Közlekedés, oktatás A megyét három vasút szeli; országútja számos és jó; vízi közlekedése a Maroson van, melyen a tutajozás nagyban folyik.
Közoktatásügye sok kívánni valót hagy hátra; (1890) „28 943 tanköteles gyermeke közül 11 446 (39,5%) nem járt iskolába. Az elemi iskolák száma 269 (köztük 16 állami); ezen kívül van 1 polgári iskola és 5 kisdedóvó; Abrudbányán, Gyulafehérvárott s Nagyenyeden iparostanulói tanfolyamokat tartanak fenn; középiskolák vannak Gyulafehérvárott kat. és Balázsfalva gör. kat. főgimnázium, Nagyenyeden ref. gimnázium; továbbá ugyanott vincellérképző, Gyulafehérvárott kereskedőtanonc-iskola.”
Gazdasági élet Főbb terményei gabonaneműek, nevezetesen szép és jó búza, rozs (gabonapiacok Gyulafehérvár; Nagyenyed), jó bor (celnai és csombordi), kukorica, kender, burgonya, gyümölcs és tömérdek fa. A megye területéből 131 052 hektár szántóföld, 5 247 ha kert, 4 244 ha szőlő, 6 351 ha rét és kaszáló, 45 253 ha legelő, 166 ha nádas, 93 296 ha erdő ebből 37 479 ha tölgyes, 5 249 ha bükkös, a többi fenyves.
Állattenyésztése jelentékeny, nagyobb gulyák Nagyenyeden, Magyargombáron, Lőrincrévén és Balázstelken vannak. Igen jelentékeny a juhtenyésztés. A megyében volt (1886) 764 ló, (1880) 58 919 magyar fajtájú s 1 676 színes fajtájú szarvasmarha, 367 hízó marha s 1 843 bivaly; továbbá 130 476 magyar vagy erdélyi juh s 2 726 nemesített juh; 4 252 kecske. A folyókban sok a hal.
Ásványokban a megye nyugati része nagyon gazdag, arany tekintetében a leggazdagabb; arany- és ezüstre bányásznak Abrudbánya, Bucsum, Verespatak határában, azon kívül ólom, ón s vas képezik a bányászat tárgyait; Marosújváron s Vízaknán nagy sóbányák vannak.
Kapcsolódó szócikkek Alsó-Fehér vármegye főispánjainak listája Hivatkozások
Források
Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1939
További információk Alsófehér vármegye monografiája, Kiadja: Alsófehér vármegye közönsége, Nagy-Enyed 1896: 1. kötet 1. rész - ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE FÖLDRAJZI ÉS FÖLDTANI LEIRÁSA (Gáspár János, Herepei Károly); ALSÓFEHÉR VÁRMEGYÉNEK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA (Csató János); ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE ÉGHAJLATA (Ávéd Jákó);
1. kötet 2. rész - ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE NÉPRAJZA (Lázár István, Weinrich Frigyes, Dr. Moldován Gergely), Nagyenyed, 1899.
2. kötet 1. rész - ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE ŐSKORA (Dr. Cserni Béla), Nagyenyed, 1901.
2. kötet 2. rész - ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE TÖRTÉNELME A RÓMAI KORBAN (Dr. Cserni Béla), Nagyenyed, 1901.
3. kötet 1. rész - ALSÓFEHÉR VÁRMEGYE1848-49-BEN (Szilágyi Farkas), Nagyenyed, 1898.
Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, Gyulafehérvár, 2000. Hajdú Mihály, Janitsek Jenő: Alsófehér megye. (Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése, 1.) Bp., 2001. Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében. Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, Budapest, 2008. Beke György: Nyomjelző rokonság. Barangolások nagyapámmal Fehér megyében, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. Fehér megye, a Művelődés közművelődési lap tematikus melléklete, 2018/1. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003. Csortán Ferenc: Marosújvártól Alvincig, Korunk, 1972., 3. szám Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Inquisitoria dioceseos Alba-Carolinensis reformatae relatoria (1754), Kriterion Könyvkiadó - Tortoma Könyvkiadó, Kolozsvár - Barót, 2012. Győrfi Dénes: Fehér megye 1848-49-es emlékhelyei, Romániai Magyar Szó, Szabad szombat melléklet, 1998/10/24.-25. Győrfi Dénes: Alsófehér megyei vitézek az 1848-as forradalomban, Romániai Magyar Szó, Szabad szombat melléklet, 1997/3/15.-16. Győrfi Dénes: Virtuális séta Fehér megyében, Szabadság (két részben), 2020/8/14., 2020/8/22. Győrfi Dénes: Református sors Erdélyben a két világháború között. A Reformáció 500 éves évfordulójára, Editura Ceconi Könyvkiadó, 2018. Magyari Hunor, Veres Tünde: A Nagyenyedi Református Egyházmegye templomai, Székelyudvarhely, 2011. Nagy Alpár-Csaba: A dél-erdélyi református egyházkerületi rész története (1940-1945), L`Harmattan Kiadó, 2012. Murádin Jenő: Maros terén. Képzőművészeti örökségünk a történelmi Fehér-megyében., Tinta Könyvkiadó, Bikfalva, 2022. Győrfi Dénes: 100 éves Alsófehér vármegye egykori székháza, Romániai Magyar Szó, Szabad Szombat melléklet, 2000/5/6.-7. Gudor Kund Botond: Erdély-Hegyalja és térsége. Rendkívüli természeti, történelmi és kulturális értékek, Útikalauz. Gyulafehérvár, 2020. Alba. Monografie, Ed. Sport-Turism, București, 1980. (román nyelven) Județul Alba. Ghid turistic, Un produs al Consiliului Județean Alba., Alba Iulia, 2011. (román nyelven)