Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység volt 1876 és 1950 között a Magyar Királyság alföldi részében. A mai Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területe nagyrészt megegyezik vele. Központja szintén Szolnok volt.
Földrajz Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.
Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.
Történelem Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.
Lakosság A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni: 1870-ben 258 553 lakosa 1881-ben 278 443 lakosa 1891-ben 318 475 lakosa 1896-ban 318 553 lakosa volt Nemzetiségi szempontból 1896-ban: 315 387 (99%) magyar 1567 (0,5%) német 977 (0,3%) szlovák 622 (0,2%) egyéb
Közigazgatás Járási beosztás Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye, addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.
A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).
Jászsági alsó járás (Jászapáti) Jászsági felső járás (Jászberény) Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár) Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes) Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós) Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)
Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.
Városai A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.
Jászberény Karcag Kisújszállás Mezőtúr Szolnok Túrkeve Jászárokszállás (1886-ig) Kunhegyes (1893-ig) Kunszentmárton (1895-ig)
A vármegye főispánjai
A vármegyét 1876-ban szervezték, a király 1876. június 19-én szentesítette az ezt kimondó törvényt, s augusztus 8-án nevezték ki az első főispánt. 1950-ben a tanácsrendszer bevezetésekor a főispáni tisztség megszűnt, feladatkörét a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának elnökei vették át (megyei tanácselnök).
Jegyzetek
Források Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak listája
További információk
Kategória:Jász-Nagykun-Szolnok vármegye