Boros Ádám (Budapest, 1900. november 19. – Budapest 1973. január 3.) botanikus, biológus, mohakutató, egyetemi tanár.
Életpályája Boros Rezső és Müller Auguszta fiaként született. Apja és anyai nagyapja is középiskolai tanár volt. Jávorka Sándoron keresztül ismerte meg Degen Árpád neves botanikust, aki gyakran magával vitte a gyűjtőútjaira. Együtt tanulmányozták a morvamezei, a detrekőcsütörtöki lápokat. Ekkor ismerte meg a tőzegmohák és égerlápok világát, amely rendkívüli mértékben felkeltette a figyelmét. 1918 és 1922 között Budapesten végezte el az egyetemet.
1920-ban már asszisztensi munkát végzett Szabó Zoltán mellett az Állatorvosi Főiskolán. 1922-ben a Belső-Somogyban kutatott. Még a doktorátusának a megszerzése előtt a Gyógynövénykísérleti Állomás szolgálatába lépett. Bölcsészdoktori oklevelet negyedéves korában, 1922. június 17-én szerzett. 1929-ben belföldi kutató ösztöndíjat kapott, majd ebben az évben a Közgazdaságtudományi Kar „A Mezőgazdasági Növényismeret” tárgykörből magántanárrá habilitálta. 1929-ben megkezdte Magyarország szikeseinek botanikai feltárási munkáit, elsősorban a Nyírségben dolgozott, majd 1929 és 1939 között a Gerecse és a Vértes hegységek, valamint a Velencei-tó környéke voltak a fő kutatási területei.
1937-ben a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya jegyzőjévé választotta, e tisztséget több évi tagság előzte meg. Az ő összeállításában látott napvilágot a Növénytani repertórium is. 1938-ban átkerült a Vetőmagvizsgáló Intézethez. 1939-től kezdve Gömör megyében, majd Erdélyben és az Északkeleti-Kárpátokban végzett tereptanulmányokat és gyűjtéseket. 1944-ben átmenetileg szerkesztette a Botanikai Közleményeket és éveken át jegyzője volt a Biológiai Egyesület Növénytani Szakosztályának. 1944-től kezdve három éven keresztül az Állatorvosi Karon a növénytan című tárgyat adta elő. 1945-ben a Kísérletügyi Tanács tagja és újból a Gyógynövénykísérleti, majd később Gyógynövény Kutató Intézet vezetője lett. 1946-ban kötött házasságot Kenyeres Júliával, aki mindig elkísérte a gyűjtőútjaira munkatársaként is.
1946-ban munkatársként dolgozott az Uj Idők lexikona, majd a Révai Lexikon összeállításában és a szócikkek megírásában. A Természettudományi Társulat a dísztagjává választotta. 1947-ben lett a rendes tagja a Természetvédelmi Tanácsnak. 1948-ban nyerte el az egyet. ny. rk. tanári címet. Ebben az évben a közreműködésével megjelent a „Viruló természet” című könyv. 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya a Kertészeti Szakbizottság tagjává nevezte ki.
1951-ben hosszú előtanulmányok után megjelent az Acta Biologicában a „Bryologische Beiträge zur Kenntnis der Flora von Ungarn und der Karpaten” című nagy munkája, majd a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának a kiadásában a „Magyarország mohái” című könyve. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága a biológiai tudományok kandidátusának minősítette. 1954-ben a Növényfajtaminősítő Tanács tagja lett. 1957-ben megkapta a biológiai tudományok doktora akadémiai minősítést is.
Életműve hatalmas, a tudományos munkáinak a száma 731, ezek között sok a könyv. A munkáját 51 kötetnyi naplójegyzet is rögzíti.
Herbáriuma Herbáriumát (65 000 virágos növény, 130 000 moha) a Természettudományi Múzeum Növénytára felterjesztésére a Művelődésügyi Minisztérium "nemzeti érdekű védett gyűjteménnyé" nyilvánította, melynek nemcsak moha része gazdag, hanem a virágos gyűjtemény is. A mohagyűjtemény nagy részét Boros Ádám maga gyűjtötte és felesége preparálta, de élénk szakmai kapcsolatai révén csereanyaggal is gazdagodott. Ma a Természettudományi Múzeumban őrzik.
A barlangkutató
A barlangi mohák kutatásának nemzetközi tekintélyű tudósa volt. Előtte Magyarországon még senki sem foglalkozott ezzel a tudományterülettel. 1926-ban, kezdő tanársegéd korában a Magyar Barlangkutató Társulat alapító tagja volt. 1930-ban kezdeményezte és el is végezte a barlangbejáratok flórájának a begyűjtését és a feldolgozását. A Brylógia című művében egy egész fejezetet szentelt e tudományterületnek. 1933-ban jelent meg a barlangi mohákkal foglalkozó első cikke, a Barlangvilág című folyóiratban.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak a haláláig aktív tagja volt, részt vett a szervezeti életben, előadásokat tartott és a társulat lapjaiban egymás után jelentek meg a cikkei és a szakmai bibliográfiái. 1941-től 1944-ig a társelnöke volt a Magyar Barlangkutató Társulatnak. 1972-ben a társulat a kiemelkedő tudományos munkásságért adományozható Kadić Ottokár-éremmel tüntette ki. 1972 őszén a bihar-hegységi barlangokat kutatta, majd utána Csehszlovákiában gyűjtött Vajda Lászlóval.
Barlangokkal foglalkozó írásai
Morton, Fr.: Das Problem der Lebensverlängerung bei Höhlenpflanzen. (Ismertetés). Barlangkutatás, 1926–1927. (14–15. köt.) 1–4. füz. 37. old. A barlangszádák növényzetének felkutatása érdekében. Barlangvilág, 1933. (3. köt.) 3–4. füz. 22. old. A Szilicei és Barkai jégbarlangok növényzete. Botanikai Közlemények, 1935. (32. köt.) 1–6. füz. 104–114. old. Gebhardt Antal: Az Abaligeti barlang élővilága. (Ismertetés). Barlangvilág, 1936. (6. köt.) 1–2. füz. 30–31. old. A Szilicei-jégbarlang, mint a növényzet élőhelye. Természettudományi Közlöny, 1939. (71.) 323–324. old. A Tordai-hasadék barlangjai. Nyárády Erasmus Gyula: A Tordai-hasadék című munkájának ismertetése. Barlangvilág, 1940. (10. köt.) 3–4. füz. 48–49. old. A Sebes-Körös menti barlangok szádájának növényvilága. Script. Bot. Mus. Transs. 1942. (1.) 152–156. old. A mohák a természetben és az ember életében. Természettudományi Közlöny, 1943. (75.) 33–46. old. A Lápos-folyó szurdokában. A Természet, 1944. (40.) 65–68. old. A Tapolcai-tavasbarlang mohája. Élet és Tudomány, 1961. (16.) 1657. old. A barlangok fénylő mohája. Természettudományi Közlöny, 1964. (95.) 327. old. Útmutató barlangi mohák gyűjtéséhez. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1970. 3. füz. 3. old. Magyarország és a kárpáti barlangok felsőbbrendű növényzetére vonatkozó irodalom. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 2. füz. 20–22. old. Vajda László társszerzővel: Bryogeographische Forschungen im Karstgebiet des Bihar-Gebirges. Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 1973. (19.)
Általa leírt és elnevezett növények bélyegkép|<center>Boros Ádám és Kenyeres Júlia sírja a Farkasréti temetőben
Funaria hungarica Boros Cyndrichia mongolica Boros Hieracium praebiharicum Boros Marsupella hungarica Boros et Vajda.
Róla elnevezett növények Rosa borosiana Degen Pinus borosianus Lyka Pulsatilla borosiana Wagner Melampyrum borosianum Soó Mentha borosiana Trautmann Sorbus borosianus Kárpáti Z. Placidum Adami Borosi Szatala.
Művei 1962 A vetési csibehur = Spergula arvensis L. Kultúrflóra (17). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1964 A turbolya = Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. Kultúrflóra (22). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1965 A jóféle sáfrány = Crocus sativus L. Kultúrflóra (25). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968 A levendula = Lavandula angustifolia Mill. Kultúrflóra (29). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968 Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1970 A kapor = Anethum Graveolens L. Magyarország kultúrflórája (10). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1974 Az ökörfarkkóró = Verbascum phlomoides L. Kultúrflóra (38). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1975 A mézontófű = Phacelia tanacetifolia Benth. Kultúrflóra (40). Akadémiai Kiadó, Budapest. 1975 An atlas of recent European moss spores. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Emlékezete Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.
Jegyzetek
Források Allodiatoris Irma: Boros Ádám (nekrológ). Karszt és Barlang, 1973. I–II. félév. 56. old. Allodiatoris Irma: Boros Ádám (nekrológ). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1973. 1. füz. 1–2. old. Allodiatoris Irma: Megemlékezés Dr. Boros Ádámról (1900–1973). Karszt- és Barlangkutatás, 9. köt. (1975–1980) 5–14. old. Hadobás Sándor: The most outstanding persons of the Hungarian speleology. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 98. old. [ Magyar életrajzi lexikon] Mihály András, Shevera Myroslav: Boros Ádám. Encyklopedija szucsasznoji Ukrajiny. Kyiv, 2004. 3. köt. 369–370. old. Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 64–65. old. Simon Tibor: Megemlékezés Boros Ádámról (1900–1973). Botanikai Közlemények, 1973. 60. 1. 3–5. old.
Kategória:Magyar botanikusok Kategória:Magyar barlangkutatók Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar szakírók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek