Eduard van der Nüll (Bécs, 1812. január 9. – Bécs, 1868. április 3.) osztrák építész, a historizmus jeles mestere.
Életpályája bélyeg|bal|Wiener Staatsoper A bécsi akadémián tanult, ahol Peter von Nobile, P. Sprenger és K. Rösner tanítványa volt. Barátjával, August Sicard von Sicardsburggal együtt 1839-ben egy tőzsdeépület tervrajzával udvari díjat nyert, majd 1843-ig beutazta Olaszországot, Franciaországot és Németországot. Miután Bécsbe visszatért, a bécsi akadémia építészet- és ornamentikatanára volt. Együtt dolgozott Sicardsburggal, aki monumentális épületek tervezésében tűnt ki, míg Nüll az ékítmények harmonikus felrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a francia neoreneszánsz stílusú bécsi operaházat (Wiener Staatsoper) 1861 és 1869 között építették. Nüll, aki már előbb főépítészeti tanácsosi rangot kapott, 1864-ben nyugalmaztatását kérte. Elmebaja ahhoz vezetett, hogy öngyilkos lett.
Egyéb művei Sophienbad (Bécs, 1846–1847) Karlstheater (Bécs, 1846–1847) Haas'sches Haus (Bécs, Graben) Larisch–Mönich-palota (Bécs) Alterchenfeldi templom díszítése (1853-tól)
Jegyzetek
Források
Művészeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
Kategória:Osztrák építészek Kategória:Bécsiek Kategória:1812-ben született személyek Kategória:1868-ban elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos személyek Kategória:A Wiener Zentralfriedhofban eltemetett személyek