bélyeg|Katonai Mária Terézia-rend jobbra|bélyegkép|Mária Terézia bélyeg|32 -es Mária Terézia Budapesti Háziezred szobra Budapesten A katonai Mária Terézia-rend (KMTR; MMThO; ) kitüntetést Mária Terézia magyar királynő, osztrák uralkodó főhercegnő alapította 1757. június 18-án, a hétéves háború egyik jelentős ütközetében, a kolíni csatában aratott osztrák győzelem alkalmából.
Indoklása szerint: „…a katonaállás iránti különös vonzalomból és az általa oly sok szorosan tanúsított hűség, vitézség és veszélyességnek kitüntető jutalmazására.”
A maga korában a világ legrangosabb katonai kitüntetésének számított. A 17 évvel korábban, 1740-ben, II. Frigyes által alapított porosz Pour le Mérite elnyerésénél sem voltak annyira szigorúak a feltételek, mint a KMTR esetén.
A rend osztályai bélyegkép|jobbra|300px|Karl von Blaas: A Katonai Mária Terézia-rend első promóciója A rend alapításakor két osztályú volt (nagykereszt és lovagkereszt). 1765-től II. József császár a nagykereszthez csillagot alapított, és három fokozatúvá alakította át a rendet. Ekkor született a középső fokozat, a középkereszt.
Fontos kiemelni, hogy a fokozatok között valójában nincs sorrend és különbség, pusztán a kitüntetett beosztását tükrözi. Minél magasabb katonai alakulatot vezet, annál magasabb osztályt ítélhettek meg számára.
Az odaítélés szabályai A kitüntetést olyan katonatisztek nyerhették el – vallásra és származásra való tekintet nélkül – akik nemcsak bátran helytálltak, hanem olyan önálló kezdeményezésű katonai teljesítményt mutattak fel, amely az egész ütközet kimenetele szempontjából kedvező eredményt hozott. A későbbiekben a nagykeresztet és középkeresztet reprezentációs célból is adták (külföldi uralkodók esetén).
bélyeg|balra|180px|A rend nagykeresztjének csillaga gyémántokkal (összesen 6 különleges adományozás)(Schatzkammer, Bécs) A rendbe adományozásáról széles körű dokumentáció alapján – a kérelmező kérésére – a káptalan hozott döntést, amelyet aztán a rend nagymestere (a mindenkori uralkodó) hagyott jóvá. A rend nagymestere önállóan is adományozhatta a kitüntetést. Ha a kérelmező nem volt nemesi származású, kérhette nemessé emelését, valamint bárói rangot kaphatott. (Egyéb esetekben nemességet és bárói rangot egyidejűleg nem lehetett kapni, ez csak a rend kiváltsága volt.) Nemessé emelés esetén a rendtagok nemesi előnévként a fegyvertény helyét kapták (pl. uzsoki báró Szurmay Sándor, san Martino del Carsoi báró Heim Géza, Viktor Dankl von Kraśnik.)
Mária Terézia, hogy a kitüntetetteknek stabil anyagi hátteret biztosítson, úgy rendelkezett, hogy a rend életjáradékot folyósítson a mindenkori legidősebb rendtagoknak. Ha a kitüntetett a birodalom alattvalója volt, akkor a 20 legidősebb nagykeresztes 1500 forint, a 20 legidősebb középkereszttel rendelkező személy 600 forint, a 100 legidősebb lovagkeresztes 600 forint és a második 100 legidősebb lovagkeresztes 400 forint éves életjáradékban részesült. Az özvegyek életük végéig a kitüntetett járadékának felére voltak jogosultak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a rend mindig kis számban, csak valódi érdemek elismerésére adományoztatott. 1757–1931 között 50 káptalani ülést tartottak, amelyek során 4392 kérvényt bíráltak el. Ennek alapján 26 nagykeresztet, 44 középkeresztet és 762 lovagkeresztet adományoztak. Az uralkodó (nagymester) káptalani döntés nélkül is adományozhatott. Ilyen módon 20 nagykereszt, 67 középkereszt, 153 lovagkereszt került kiadásra. Ezen felül külföldieknek adományoztatott még 15 nagykereszt, 29 középkereszt és 127 lovagkereszt.
A rend 1919-ben, a Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával Ausztriában megszűnt, a rend káptalanja azonban még az időközben elhalálozott utolsó nagymester IV. Károly rendelkezése értelmében egészen 1931-ig végezte az első világháborús kitüntetési kérelmek elbírálását. A kitüntetést fennállásának 174 éve alatt összesen 1243 esetben ítélték oda.
thumb|right|180px|A rend középkeresztje
9 fő a rend mindhárom osztályát elnyerte, 87 személy pedig két osztálynak is tulajdonosa volt. A rend csak háborús időszakban volt kiadható. Néhány alkalommal különleges gyémántdíszítményt is adományoztak.
A Horthy-korszakban Petrichevich György nyugállományú ezredes széles körű kutatásaira alapozva 1931. október 15-én magyar rendként határozták meg a Katonai Mária Terézia-rendet. Ennek a kutatásnak a célja az volt, hogy találjanak olyan hivatkozási alapot, amely alapján fel lehetett támasztani a rendet. A legfőbb érv, ami ezt támasztotta alá, hogy Mária Terézia szuverén uralkodói címe egyedül a magyar királyi címe volt és így mint magyar királynő alapította a Katonai Mária Terézia-rendet. Minden más uralkodói címe férjével Lotaringiai Ferenccel közös volt.
thumb|right|180px|A rend lovagkeresztje (szalag nélkül).
Ettől kezdve újraadományozható kitüntetéssé vált. 1938. után azonban csak egyetlen esetben adományoztak lovagkeresztet. A kitüntetett Oszlányi Kornél vezérőrnagy, a Magyar 2. hadsereg 9. (nagykanizsai) könnyű hadosztály parancsnoka, aki egységével utoljára vált le 1943 januárjában a doni arcvonalról.
Dálnoki Miklós Béla 1945. júniusában szüntette meg a rendet, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnöke. Érdekesség, hogy korábban ő maga is folyamodott a rendbe való felvételéért, de a káptalan nem ítélte meg számára.
A rend tulajdonosai között magas volt a magyar személyek száma, az összes adományozás harmada úgynevezett magyarországi honos személyekhez kapcsolódott.
A rendjel leírása thumb|right|300px|A rendjel viselése (nem egyenruhán) A rend jelvénye nyolcszögletű, széles végekkel és arany szegéllyel készült, fehér zománcozott aranykereszt, közepén kerek pajzzsal (piros mezőn fehér csíkkal), a szélén arany betűkkel a FORTITVDINI (a vitézségnek). Hátoldalán a M.T.F. (Maria Theresia Franciscus) monogram áll zöld keretben arany betűkkel.
Bizonyos típusokon a feliratot egy arany csillag fogja össze. A rend szalagja piros-fehér-piros, a királyi ház színei.
A nagykeresztet 10 cm széles szalagon a jobb válltól a bal csípőig helyezve viselték. Ehhez a bal mellen viselendő csillag is tartozik, mely a keresztnek egy nagyobb példánya és ahol a fehér zománc helye gyémántokkal van kirakva. A kereszt mögött zölddel zománcozott babérkoszorú helyezkedik el.
Egyenruhán a középkereszt nyakban, a lovagkereszt a legfelsőbb gomblyukban szalagon viselendő.
Gyémántdíszítmény Egyes rendtagok az érdemeik különös elismerésére az uralkodótól a rendjelhez a gyémántdíszítményt kapták. A Katonai Mária Terézia Rend fennállása alatt 6 esetben adományoztak gyémántdíszítményt.
Ernst Gideon von Laudon (báró) tábornagy (1716–1790), a nagykereszthez Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg (1737–1815) herceg tábornagy, a nagykereszthez Károly főherceg, magyar királyi herceg, tábornagy (1771–1847), a nagykereszthez 1843-ban Sternberg Lipót (gróf) lovassági tábornok 1899-ben, a lovagkereszthez Johann von Appel (báró) lovassági tábornok 1903-ban, a lovagkereszthez Fejérváry Géza (komlóskeresztesi báró) gyalogsági tábornok (1833–1914) 1909-ben, a lovagkereszthez
A rend tagjai 1757–1859 Nagykereszt (51 adományozás) bélyegkép| Nádasdy Ferenc (gróf), táborszernagy a magyar Nádasdy huszárezred tulajdonosaA Nádasdy huszárezred ezredtulajdonosai, huszarmuzeum.hunév, rendfokozat, beosztás, adományozás éve
Károly Sándor lotaringiai herceg, tábornagy (1712–1780) Leopold Joseph von Daun (gróf), tábornagy (1705–1766), a hétéves háborúban a császári haderő főparancsnoka, 1758. Nádasdy Ferenc (gróf) nádasdi és fogarasföldi, lovassági tábornok (1708–1783) 1758. Hadik András (gróf) futaki, tábornagy (1710–1790) 1758. (első adományozottként) Sincere Claudius (báró), altábornagy, 1758 (1696-1769) Laudon Gideon Ernst, (báró), vezérőrnagy, 1758 Karl Leopold Arenberg, herceg, altábornagy, 1758 Marschall von Biberstein Ernst Dietrich (báró), táborszernagy, 1758 (1692-1771) Franz Moritz von Lacy (gróf), vezérőrnagy (Generalfeldwachtmeister), (1725–1801), a hétéves háborúban a főszállásmesteri törzs főnöke (Chef des Generalquartiermeisterstabes), 1758 Friedrich Michael von Zweibrücken-Birkenfeld, herceg, birodalmi tábornagy (Reichsfeldmarschall), 1760 (1724-1767) Macquire Johann Sigismund (gróf), altábornagy, 1760 (1710-1767) Philipp Levin Beck, (báró), altábornagy, 1760 (1700/20-1768) Friedrich Georg zu Wied-Runkel, (gróf), táborszernagy, 1761 (1712-1779) Karl O’Donnell gróf, lovassági tábornok, 1761 (1715-1771) Adolf Nikolaus von Buccow, (báró), lovassági tábornok, 1761 Guasco Franz (gróf), altábornagy, 1762 (1711-1763) Ernst Giannini, (gróf), vezérőrnagy, 1762 Johann Baptist GRIBEAUVAL, vezérőrnagy, 1762 Anton Joseph von Anton Joseph von Brentano-Cimaroli, altábornagy, 1763 (1741-1793) Christian Philipp von Löwenstein-Wertheim, herceg, altábornagy, 1763 (1719-1781) Lipót főherceg, tábornagy, 1765 Dagobert Sigmund von Wurmser, (gróf), lovassági tábornok, 1778 Frigyes Józsiás szász-coburgi herceg, lovassági tábornok, 1789 Karl Clemens Graf Pellegrini, (gróf), tábornagy, 1789 (1720-1796) Ferenc főherceg, 1790 François Sébastien de Croix de Clerfayt gróf, táborszernagy, 1790 DE VINS Joseph Nikolaus, (báró), táborszernagy, 1790 BENDER Blasius Columbus, (báró), tábornagy, 1790 Friedrich Wilhelm zu Hohenlohe-Kirchberg (1732-1796), herceg, táborszernagy, 1791 Károly Lajos főherceg, vezérőrnagy, 1793 FERRARIS Joseph Johann, (gróf), táborszernagy, 1793 WÜRTTEMBERG Ferdinand, herceg, altábornagy, 1794 Jean-Pierre de Beaulieu (Johann Peter von Beaulieu) báró, altábornagy, 1794 Alvinczy József, borbereki (báró), táborszernagy, 1794 BAILLET de Latour Max, (gróf), táborszernagy, 1796 Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, tábornagy, császári-királyi főhadparancsnok, 1813–1816. Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg, orosz tábornagy (1782–1856), 1849. augusztus 22. Mihail Illarionovics Kutuzov herceg, orosz tábornagy (1745–1813) 1806 Arthur Wellesley, Wellington hercege, a waterlooi csatában az angol és a szövetséges hadsereg parancsnoka (1769–1852) 1813–1816 Alekszandr Vasziljevics Szuvorov orosz hadvezér, tábornok, generalisszimusz, Itália hercege (Князь Италийский) (1729–1801) 1799 Habsburg–Lotaringiai János főherceg, lovassági tábornok, 1809–1810 XIV. Károly János svéd király (született Jean Baptise Bernadotte francia marsall), svéd koronahercegként, 1813–1816 Radetzky Joseph Wenzel, (gróf), tábornagy, 1848 GOLENITSCHEFF-KUTUSOW Mihail, orosz gyalogsági tábornok ANGOULEME Ludwig Anton, herceg francia Generalissimus Haynau Julius Jacob, (báró), táborszernagy Gebhard Leberecht von Blücher, herceg, porosz tábornagy Konsztantyin Pavlovics Romanov orosz nagyherceg LIECHTENSTEIN Johann, herceg, altábornagy YORK Friedrich, herceg, angol tábornagy, 1813–1816. Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz, herceg, tábornagy, 1814
Középkereszt (119 adományozás) név, rendfokozat, beosztás, adományozás éve
Kray Pál (báró), vezérőrnagy (1735–1804), dandárparancsnok, 1794 Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, altábornagy (1771–1820), a jungingeni csatában a Mack vértesek parancsnoka, 1805 Joseph Wenzel Radetzky (gróf), altábornagy (1766–1858), a IV. hadtest parancsnoka, 1810 Josip Jelačić tábornok, horvát bán Pjotr Ivanovics Bagratyion (Пётр Иванович Багратион) herceg, orosz gyalogsági tábornok, az 1812-es honvédő háború hőse (1765–1812) Michael Andreas Barclay de Tolly (Михаил Богданович Барклай де Толли) herceg, orosz tábornok, az 1812-es honvédő háború hőse (1761–1818) Ludwig von Welden altábornagy, a tiroli és voralbergi felkelések leveréséért, 1843 O'KELLY Wilhelm, (gróf), táborszernagy PELLEGRINI Karl, (gróf), vezérőrnagy PONIATOWSKY Andreas, (gróf), altábornagy ROUVROY Johann Theodor, (báró), vezérőrnagy Dagobert Sigmund von Wurmser gróf, altábornagy TERZI Ludwig, (báró), vezérőrnagy WARTENSLEBEN Ludwig Wilhelm, (gróf), altábornagy WALDECK Christian, herceg, altábornagy PENZENETER von Penzenstein Johann, (báró), altábornagy QUOSDANOVICH Peter Vitus, (báró) altábornagy