Gál Csaba (Budapest, 1892. – Budapest, 1946. június 25.) nyilas országgyűlési képviselő, gépészmérnök, háborús bűnös.
Élete Székely eredetű református családból származott. A József Műegyetem gépészeti szakosztályán szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1913-ban bevonult a közös 85. osztrák–magyar gyalogezredhez, aminek a kötelékében végigharcolta az első világháborút. A fronton háromszor is megsebesült. 1918-ban, mint főhadnagy szerelt le. A háború után kis- és nagy ezüst vitézségi érmet kapott, a harcokban betöltött szerepe elismeréséül.
1926-ban a BSZKRT (a BKV elődje) alkalmazottja lett, ahol lakatosként dolgozott, majd a mérnöki karba került és műszaki tanácsos lett. 1930-ban Horthy Miklós kormányzó Signum Laudis kitüntetésben részesítette.
A Meskó Zoltán által alapított Nyilaskeresztes Párthoz a kezdetektől fogva csatlakozott, majd miután Szálasi Ferenc lett a párt elnöke, Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye országgyűlési képviselője lett. Az 1944. október 16-ai nyilas puccs után a személyügyi nemzetpolitikai iroda vezetője lett. A háború után halálra ítélték és 1946. június 25-én kötél által kivégezték.
Források Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17. Enciklopédia Holokauszt Emlékközpont
Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Országgyűlési képviselők (1939–1944) Kategória:Nyilaskeresztes Párt-tagok Kategória:Kivégzett magyar politikusok Kategória:Pomáziak Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:Antikommunisták Kategória:Kivégzett magyar háborús bűnösök Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (Nyilaskeresztes Párt) Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei