Tata (, ) város Magyarországon, Komárom-Esztergom vármegyében a Kisalföld keleti peremvidékét alkotó Győr–Tatai-teraszvidék területén, a Gerecse hegység nyugati előterében. A Tatai járás központja. Tatabánya és Esztergom után a vármegye harmadik legnépesebb települése.
Az „Élővizek városa” és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, így ismerve el a város kötődését a természeti értékekhez.
Földrajza Fekvése A Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el, a Gerecse és Vértes hegységeket elválasztó Tatai-árok Győr–Tatai-teraszvidékre nyíló északnyugati kapujában, az Által-ér folyásánál. Legmagasabb pontja a Kálvária-domb, amely 166 méter magas, a legalacsonyabb pontja a Fényes-fürdő, tengerszint feletti magassága 120 méter.
A Tatai-árokban nemcsak a Tatabánya felől érkező, az Öreg-tavat tápláló, majd annak vizét a Dunába vezető Által-ér folyik, hanem kisebb patakok is (Fényes-patak, Mikoviny-árok. Az árokban észak-északnyugat felé folyó patakok vizét Tata és alatta Naszály határában sok halastóba vezetik; ezeket közös néven Tatai-tavaknak nevezzük. Közülük a legrégibb az Öreg-tó. A tavak a tavaszi és az őszi madárvonuláson is a vándormadarak fontos pihenőhelyei. A vizes élőhelyek védelméről elfogadott rámszari egyezmény alapján 1989. március 17-én ezeket az egyezmény hatálya alá tartozó és eszerint védett Tatai tavak rámszari területben fogták össze.
A közvetlenül határos települések: észak felől Szomód, kelet felől Baj, délkelet felől Vértesszőlős, dél felől Környe, délnyugat felől Kocs, nyugat felől Mocsa, északnyugat felől pedig Naszály. Közigazgatásilag hozzá tartozik a különálló Agostyán is, s annak révén határos még Dunaszentmiklóssal és Tardossal is.
A megyeszékhelytől, Tatabányától mintegy 9 kilométerre fekszik északnyugati irányban, Budapesttől pedig 60 kilométerre nyugatra.
A városon áthalad az 1-es főút és közvetlenül a belterülete mellett halad el az M1-es (E60, E75 Budapest–Bécs-autópálya, amelyre a városnak közvetlen csatlakozása van.
A közeli települések közül Tarjánnal az 1128-as út, Bajjal a 11 135-ös. Szomóddal és Dunaszentmiklóssal a 11 136-os számú mellékút, Bőnnyel (Kocson át) a 8136-os út, Kömlőddel a 8137-es út, Naszállyal a 8138-as út, Szőnnyel (Grébicspuszta érintésével) a 8139-es út köti össze. Oroszlány és a Velencei-tó térségétől a több mint 60 kilométer hosszú 8119-es út vezet a városig.
A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja van a határai között: a budapesti végponttól számítva előbb Tóvároskert megállóhely, majd pár kilométerrel északabbra Tata vasútállomás.
Éghajlata
Története Az őskori és ókori alapítók Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező létfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert. A tatai porhanyó-bányában körülbelül százezer éves, a Würm-eljegesedés korai szakaszából való származó telepet tártak fel. Az ősember itt is kiszáradt mésztufa-medencékbe telepedett be. A kova és kvarciteszközök mellett fontos emlék a mamutfog lemezből készült csurunga. A korábban karcolt amulettként leírt Nummulites váz autentikus volta kétséges, mivel nem az ásatás során került elő. A tatai ősembercsoport ideiglenes szállása lehetett a közeli Szelim-lyuk Tatabányán. Miután a rómaiak elfoglalták Pannóniát, a Duna mentén megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiót (Ószőny). A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az úgynevezett Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel. A népvándorlás idejéből Tatán és környékén germán és avar leletek kerültek elő nagyobb számban.
A város a középkorban bélyegkép|265px|Tatai tó a várral 265px|bélyeg|Az egykori zsinagóga később a Görög-római Szobormásolatok Múzeuma, most üresen áll
Tata az Árpád-házi uralkodók idején királyi birtok volt. Az itt lévő bencés apátságról a 9. századból fennmaradt írásos emlékek tudósítanak.
A krónika arról is tudósít, hogy egy alkalommal I. (Nagy) Lajos király Kálti Márk kíséretében meglátogatta a bencés kolostort. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A 13. századtól, egészen 1326-ig, a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. Tata a Csák nemzetség uralma után Zsigmond királytól megkapta a mezővárosi jogot.
1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. Gyakran szállt meg itt, és 1412-ben, a tatai várban fogadta Jagelló Ulászló lengyel királyt, VII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizítort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának.A várost felkereste Bertrandon de la Broquière utazó is, aki Thiatnak nevezte (The Travels of Bertrandon de La Brocq́uière, to Palestine. 316. oldal). Wertner Mór közlésében Thiate (1915 Ki volt Regnier Pot? Turul 1915/3-4). A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert 1439 októberében a Tatához közeli Neszmélyen meghalt. Felesége Erzsébet királyné, hogy a koronát születendő fia számára biztosítsa Kottaner Jánosné nevű udvarhölgyével, a visegrádi várból ellopatta. 1440. február 21-én Komáromban megszületett a fiú csecsemő, a későbbi V. László. Amikor a csecsemőt Komáromból Székesfehérvárra, a koronázásra vitték, 1440. május 14-én a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltötte az éjszakát. Majd húsz évvel később, 1459-ben olvashatjuk oklevélben a Tatával később teljesen összeépült Tóváros nevét: „Thata hungaricale et slavonicale”, majd 1489-ben „Tothwaros” alakban fordul elő a település pecsétjén a tót – „szlovák” népnév és a város főnév összetétele. A Tatát Tóvárostól elválasztó Öreg-tó hatására a Tótváros névalak 1755-től Tóvárosra módosul. A két település évszázadokon át egymás mellett, de külön közigazgatással élte életét. Zsigmond után Tata, a várral együtt a 15. század egyik leghatalmasabb családja a Rozgonyiak birtokába került. A Rozgonyi testvérek civakodása nem használt sem a várnak sem a két településnek.
bélyegkép|250px|balra|Tata a XVI. század végén
A lassú pusztulást Mátyás király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta a várat, így az ismét királyi birtokba került. Mátyás a várat a Bonfini által leírt késő gótikus stílusú rezidenciává alakíttatta át. 1472-től Mátyás minden évben egy alkalommal tatán vadászott, s ide tért vissza a Habsburgokkal vívott háborúk fáradalmainak kipihenésére is. Mátyás 1485-től gyakran utazott innen kocsiszekéren Bécsbe, mely a Tatával szomszédos Kocs község nevéből az itt készített gyors szekér elnevezésére került át az európai nyelvekben. A király anyja, Szilágyi Erzsébet is meglátogatta a Zsigmond király által alapított ferences kolostort. Mátyás halála után a vár és a mezőváros rövid ideig fia, Corvin János tulajdona volt. 1494-től már II. Ulászló király birtokaként említik a várat. Néhány vadászattól és fogadástól eltekintve II. Ulászló nem tartózkodott Tatán. Kivétel ez alól az 1510. évi országgyűlés, amit az országban dúló pestisjárvány miatt, a későbbi Tóváros főterén tartottak.
Tata az újkorban 250px|bélyeg|Tata látképe a 18. század közepén 250px|bélyeg|A felújított plébániatemplom a Kossuth téren 250px|bélyegkép|jobbra|Harangláb az Országgyűlés téren A mohácsi csatavesztés után portyázó török csapatok Tata környékét feldúlták, de gróf Cseszneky György kapitány a várat sikeresen megvédte. A törökök 1543-ban foglalták el Tata várát. A 145 éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, és összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. Buda visszafoglalása és a török kiűzése után Tata is gyorsan gyarapodott. A mezővárosban, 1695-ben már 223 család élt. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben, a Bottyán János vezette dunántúli hadjárat során rövid időre a kurucok kezére került a vár.
A tatai uradalmat, tatát és a környező falvakat 1727-ben az Esterházyak ifjabb fraknói grófi ágába tartozó Esterházy József vásárolta meg. A mezővárosba hívott építészek: Fellner Jakab (1722–1780), Éder József, Grossmann József (1747–1785), Schweiger Antal, mérnökök: Böhm Ferenc (1736–1799), Mikoviny Sámuel (1698–1750) keze nyomán kialakult Tata, Tóváros és Váralja. Az első négy Esterházy gróf életében, 1721–1811 között Tata nemcsak az uradalom igazgatási központja volt, hanem Komárom vármegye egyik legszebb, barokk épületekben gazdag mezővárosává fejlődött, a mocsaras területeket le csapoltatták Mikoviny Sámuel tervei szerint. Esterházy József gróf 1733 februárjában kiáltványt adott ki azzal a céllal, hogy az általa küldött személyek a német tartományokból katolikus telepeseket toborozzanak. A német telepesek 1733–1750 között érkeztek Tatára. A katolikus plébánián őrzött születési anyakönyvekből megállapítható, hogy ez alatt a húsz év alatt mintegy 50-60 család érkezett a városba. Leggyakrabban előforduló családnevek: From, Hőger, Engszt, Hermann, Sváb, Nikits, Tevesz, Giber, Ertl, Hotzer, Henzer, Suszter, Starus. A katolikus német telepesek a magyar protestáns jobbágyok által lakott Kertalján kívül, a Kocs község felé eső területen kaptak házhelyet az Esterházy uradalomtól. Ettől kezdődően napjainkig megőrizte ez a rész az Újtelep, a német Neu-Stift szóból magyarosított Nájstik elnevezést. Tata szélén, a Neu-Stift-ben 1736-tól állandó iskola működött külön német mesterrel. Ezen iskola megszűnéséről 1830-ban értesülünk, amikor a település lakói kérték az egyházi és a városi hatóságokat, hogy egy tanító legalább Szent Mihálytól Szent Györgyig az Újtelepen tanítson. Az oktatás ilyen formában engedélyezték. A tanítást évenként más-más háznál tartották, majd 1835-ben a téli iskola is megszűnt.1743-ban érkeztek Tóvárosra a Kapucinusok, 1765-ben Tatára a Piaristák, ahol gimnáziumot nyitottak.
Leírás a településről a 18. század végén: "Tata: Jeles Mezőváros Komárom Várm. földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, a’ kinek Várával ékesíttetik, lakosai katolikusok, és másfélék. A’ Piáristáknak jeles Klastromjok van itten, tavai többek, Sz. Ivánnál márvány kőbányájok is van; számos mesteremberek, és tsapók lakják; hajdan híresebb vala, legelője elég van, réttye alkalmatos, ’s fél napi járó földet foglal, erdők között; szőleji középszerű borokat teremnek." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
19. század "A hegyvonulatot elérve jobbra, meglehetős távolságban megpillantottuk az Eszterházyak városát, Dotidest. A herceg itteni parkja állítólag a legszebb egész Magyarországon." (Ulrich Jasper Seetzen 2020: Úton a Duna mentén Magyarországon 1802. Budapest, 37)
1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc magyar király udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi toronyszobájában írta alá 1809. október 14-én a schönbrunni békét.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában Komárom várának közelsége miatt Tata és környéke jelentős szerepet játszott. 1849 májusának első napjaiban Görgey Artúr fővezér Tóvárosra, a Szarka fogadóba helyezte főhadiszállását, s május 3-án innen indult Buda ostromára. Klapka György, a komáromi erőd parancsnoka 1849. július 25-én Kosztolányi Mór ezredest a 8. gyalog zászlóaljjal, egy huszárezreddel és négy ágyúval az ellenség kezén levő tatai vár elfoglalására küldte. A védők a harmadik ágyúlövés után kinyitották a kaput, és megadták magukat. A foglyokat, a fegyvereket, a lovakat és a postakocsit, melyben megtalálták az osztrákok felvonulási tervét, éjjel Komáromba vitték.