Az Abelisauridae (jelentése 'Abel gyíkjai') a ceratosaurus theropoda dinoszauruszok egyik családja (vagy kládja). Az abelisauridák a kréta időszakban terjedtek el az egykori szuperkontinens, Gondwana területén, fosszilis maradványaik pedig napjainkban Afrikában, Dél-Amerikában, az Indiai szubkontinensen és Madagaszkár szigetén fedezhetők fel.
A legtöbb theropodához hasonlóan az abelisauridák is két lábon járó húsevők voltak. Jellemzőik közé tartoznak a zömök hátsó lábak és a koponya kiterjedt, barázdákból és lyukakból álló díszítései. A későbbi abelisauridák, például a Carnotaurus mellső lábai elcsökevényesedtek, a koponyáik megrövidültek, szemeik felett pedig csontos kinövések jelentek meg. Legtöbb ismert képviselőjük hossza az orrtól a farok végéig elérte az 5–9 métert. A jobb megismerésüket megelőzően az abelisauridákat esetenként tévesen, lehetséges dél-amerikai tyrannosauridaként azonosították.
Anatómia bélyegkép|balra|A Carnotaurus csontváza a Londoni Természetrajzi Múzeumban Teljes csontvázakról szóló leírások csak a legfejlettebb abelisauridákról (a Carnotaurusról és az Aucasaurusról) készültek, ami megnehezíti az egyedi jellemzők (szünapomorfiák) definiálását az egész család koponya alatti (posztkraniális) csontvázára vonatkozóan. Mivel a legtöbbjük legalább koponya maradványok alapján ismert, az abelisauridák szünapomorfiái ebből a testrészből származnak.
Bár az egyes részeik változtak, az abelisauridák koponyái általában nagyon magasak és gyakran igen rövidek voltak. A Carnotaurusé például közel ugyanolyan magas volt, mint amilyen hosszú. Az abelisauridák premaxillája nagyon magas volt, amitől a pofa eleje a többi theropoda görbe pofájától eltérően tompává vált.
A könnycsont elölről, a posztorbitális csont pedig hátulról benyúlt a szemüregbe, két kamrára osztva ezt a részt. A szem az üreg felső részén, a Carnotaurus esetében kissé kifelé döntve helyezkedett el, és feltehetően bizonyos mértékű binokuláris látást biztosított. A könnycsont és a posztorbitális csont a szemüreg felett találkozott, egy redőt vagy szemöldököt képezve a szem felett.
Számos koponyacsonton látható egy hosszú barázdákból, lyukakból és kiemelkedésekből álló kiterjedt díszítés. Más ceratosaurusokhoz hasonlóan a homlokcsontok a koponyatetőn összenőttek. A carnotaurina abelisauridák homlokán rendszerint csontos kinövések voltak. A Carnotaurus homlokcsontjain, oldalirányban egy-egy szarv nyúlt ki a szemek fölé, közeli rokona az Aucasaurus pedig hasonló, de kisebb fejdíszeket viselt. A Majungasaurus és a Rajasaurus egy egyszerű szarvval vagy boltozattal rendelkezett, ami felfelé állt ki az összenőtt homlokcsontokból. A szarvakhoz hasonló kiemelkedések sok modern állatnál az egyedek felismerésére vagy elrettentésére szolgálnak.
bélyegkép|Az Aucasaurus rekonstrukciója A csökevényes mellső lábak közül csak a carnotaurina abelisauridákhoz, az Aucasaurushoz és a Carnotaurushoz tartozók ismertek. Az orsócsont és a singcsont rendkívül rövidek, a felkarcsont hosszának kevesebb, mint a felét, a Carnotaurus esetében 25, az Aucasaurus esetében pedig a 33%-át érik el. A ceratosaurusokra jellemzően a carnotaurinák kezén négy ujj található. A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Csuklók nincsenek, a négy kézközépcsont egyenesen az orsócsonthoz és a singcsonthoz illeszkedik. Az első és a negyedik ujjnak nincsenek ujjpercei, a másodiknak egy, a harmadiknak pedig két ujjperce van. Úgy tűnik, hogy a mellső lábakon nem voltak karmok. Nem tudni, hogy a többi abelisauridára is jellemző volt-e ez a szokatlan mellső láb felépítés, mivel e testrészeik nem kerültek elő. Az abelisauridák hátsó lábai jobban hasonlítanak a ceratosaurusokéra; a boka részei (a boka- és a sarokcsont) összenőttek egymással és a sípcsonttal is. A sípcsont rövidebb, mint a combcsont, amitől a hátsó láb zömökké vált. A lábfejen három működő ujj található (a második, a harmadik és a negyedik), az első ujj (a hallux) nem érintkezett a talajjal.
Taxonómia és rendszertan Jose Bonaparte és Fernando Novas őslénykutatók 1985-ben alkották meg az Abelisauridae nevet, amikor leírást készítettek az eponimikus Abelisaurusról. A név az Abelisaurust felfedező Roberto Abel vezetéknevéből és az ógörög σαυρος / sauros 'gyík' szóból származik. Az -idae utótag igen gyakran kapcsolódik a zoológiai családnevekhez, és az ógörög -ιδαι / -idai utótagból ered, ami többesszámú főnévre utal.
bélyegkép|balra|Egy bazális abelisaurida, a Rugops rekonstrukciója Az Abelisauridae a rangokon alapuló Linné-i taxonómia szerint egy család a Ceratosauria alrendág Abelisauroidea öregcsaládjában, amely tartalmazza a Noasauridae családot is. A filogenetikus rendszertanban több definíció is tartozik hozzá. Eredetileg olyan csomópont-alapú kládként definiálták, ami tartalmazza az Abelisaurust, a Carnotaurust, kettejük legújabb közös ősét és annak valamennyi leszármazottját.
Később újradefiniálták ág-alapú taxonként, ide sorolva valamennyi olyan abelisauroidea taxont, amely közelebb áll az Abelisaurushoz (vagy a még teljesebb leletek alapján ismert Carnotaurushoz), mint a Noasaurushoz. A csomópont-alapú definíció nem tartalmazza a Rugopst vagy az Ilokelesiát, melyeket jóval bazálisabbnak tartanak az Abelisaurusnál, az ág-alapú definíció szerint azonban ebbe a csoportba tartoznak. Az Abelisauridae része a Carnotaurinae csoport, ami tartalmazza a Carnotaurini kládot alkotó Aucasaurust és Carnotaurust.
Sok abelisaurida koponyajellemző megtalálható a carcharodontosauridáknál is. E közös jellemzők, és az a tény, hogy Dél-Amerikában az abelisauridák váltották fel a carcharodontosauridákat arra a következtetésere vezetnek, hogy a két csoport rokonságban áll egymással. Azonban nem volt olyan kladisztikus elemzés, amely ilyen kapcsolatot talált volna, továbbá a koponyától eltekintve az abelisauridák és a carcharodontosauridák nagyon eltérnek egymástól, az utóbbiak jobban hasonlítanak a ceratosaurusokra és az allosauroideákra.
Osztályozás bélyegkép|A Kryptops ismert fosszilis részeinek illusztrációja bélyegkép|Az Indosuchus rekonstrukciója bélyegkép|A Skorpiovenator rekonstrukciója bélyegkép|A Majungasaurus rekonstrukciója Az alábbi felsorolás az abelisaurida nemeket tartalmazza a besorolásuk és a lelőhelyük feltüntetésével, a szár alapú definíció alapján:
ABELISAURIDAE CSALÁD Abelisaurus (Argentína) Compsosuchus (India) Indosaurus (India) Indosuchus (India) Kryptops (Niger) Rugops (Niger) Xenotarsosaurus (Argentína) Carnotaurinae alcsalád Ekrixinatosaurus (Argentína) Ilokelesia (Argentína) Majungasaurus (Madagaszkár) Rajasaurus (India) Skorpiovenator (Argentína) Carnotaurini nemzetség Aucasaurus (Argentína) Carnotaurus (Argentína)
Az Indosaurus feltehetően az Indosuchus fiatal szinonimája. Egyes tudósok az argentin Xenotarsosaurust és az indiai Compsosuchust a bazális abelisauridák közé sorolják be, míg mások úgy vélik, nem tartoznak az Abelisauroidea öregcsaládba. A francia Genusaurust és a Tarascosaurust szintén abelisauridának tekintik, de mindkettő töredékes, és lehet, hogy a bazálisabb ceratosaurusok közé tartoznak.
Törzsfejlődés A Chicagói Egyetem kutatója, Paul Sereno és kollégái által 2004-ben végzett filogenetikus elemzés az alábbi eredményre vezetett:
Az Ilokelesiát eredetileg az Abelisauroidea testvércsoportjaként írták le. Sereno azonban kísérletképpen közelebb helyezte az Abelisaurushoz, mint a noasauridákhoz, ami összhangban áll több újabb keletű elemzés eredményével. Ez alapján az ág-alapú definíció értelmében az Ilokelesia és a Rugops bazális abelisauridák. Bár jóval bazálisabbak, mint az Abelisaurus, a csomópont-alapú definíció alapján az Abelisauridae családon kívülre kerülnek. Az Ekrixinatosaurus, melyet szintén 2004-ben publikáltak, nem szerepelt Sereno elemzésében, Jorge Clavo és kollégái független elemzésében azonban abelisauridaként jelenik meg.
Canale és szerzőtársai a Skorpiovenator 2008-as leírásával együtt egy másik, főként a dél-amerikai abelisauridákra koncentráló filogenetikus elemzést is megjelentettek. Összegzésükben úgy találták, hogy a család összes dél-amerikai képviselője (beleértve az Ilokelesiát is) egy csoportba tartozik a carnotaurinák Brachyrostra nevű alkládjával.
Elterjedés bélyegkép|Az indiai Rajasaurus rekonstrukciója Az abelisauroideákat jellegzetes kréta időszaki csoportnak tekintik, viszont Madagaszkárról ismertek középső jura időszaki, feltételezett abelisauroidea maradványok. Az abelisauridák maradványai azonban csak a déli kontinensekről, Gondwana egykori részeiről kerültek elő. Az első leírásuk idején, 1985-ben még csak két dél-amerikai, kréta időszaki nem, a Carnotaurus és az Abelisaurus volt ismert. Ezután az abelisauridákra India késő kréta időszaki rétegében (Indosuchus és Rajasaurus), valamint Madagaszkáron (Majungasaurus) is rábukkantak, ahol a kréta nagy részén jelen voltak. A tény, hogy az abelisauridák nem kerültek elő Afrika kontinentális részéről azt jelezte, hogy a csoport azután fejlődött ki, miután ez a földrész, mintegy 100 millió évvel ezelőtt elvált Gondwanától. Azonban a Rugops és más abelisauridák fosszíliáinak Észak-Afrika középső kréta időszaki rétegében történt felfedezése megcáfolta ezt az elméletet. Középső kréta időszaki abelisauridák Dél-Afrikából is ismertté váltak, ami azt bizonyítja, hogy csoport már Gondwana széttöredezése előtt is létezett.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Hüllőcsaládok