Szentmihályfa (szlovákul Michal na Ostrove, németül Michelsdorf in der Schütt) falu Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában.
Fekvése
Dunaszerdahelytől 8 km-re északnyugatra fekszik. A falu szinte beékelődik a környéken csak Patonyok néven emlegetett településcsoportba. A falutól délre Egyházgelle, és Cséfalva, keletre Diósförgepatony, nyugatra Csécsénypatony, és Felsőpatony található. A falu országúti majora Szentmihályfa-kolónia északra található.
Történelem
Az esztergomi főegyházmegye névtára szerint a szentmihályfai plébániai egyház 1050. évtől áll fenn, ez azonban okirattal nincs alátámasztva. Hogy régi plébániai egyház, azt ugyan a pázmányi jegyzék, valamint az 1390. évi okirat tanúsítja. Kezdetben a falu pozsonyi várbirtok, első ismert földesura Orros Péter mester, 1332-ben zarándoklata előtt tett végrendeletében hitbér fejében nejére, Ilonára és leánynegyed címén lányára, Margitra hagyta. 1337-ben Marcellus lányának, Ilonának, ki Zalai Gergely fia Orros Péter egykori pozsonyi alispán özvegye, de most Lipulnuki Belez testvérének, Lászlónak neje, Morochuk mester lengyel királyfi katona hitbére és jegyajándéka fejében 50 márkát fizetett. 1355-ben Morochuk mester beregi ispán Szentmihály birtokát, ha meghal, özvegyére hagyja. Az 1533. évi portális összeírásban Farkas Ignác 7, és Kéméndy Péter 6 portával szerepel. Később a falu Illésházy, majd Batthyány- és Pongrácz-birtok lesz. A 20. század elején Pongrácz Frigyes grófnak, és Katona Mórnak volt itt nagyobb birtoka. Ekkor a községnek már van saját postája és vasúti állomása, távíróállomása azonban Dióspatony. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1940-ben Szentmihályfához csatolták Csécsénypatonyt, ez 1960-ig volt így, míg Csécsénypatonyt Lőgérpatonyhoz nem csatolták.
Év A plébános neve A kegyúr neve 1815 Bojtoss József Illésházy István 1822 Nagy Ferenc Illésházy István 1827 Nagy József Illésházy István 1848 Kovácsy János Batthyányi József 1854 Kovácsy János Batthyányi József 1866 (váltakozó helyettesítés) Batthyányi József 1874 Tichy Antal Batthyányi József 1890 (váltakozó helyettesítés) Batthyányi József 1895 Herbszt József Batthyányi József 1906 Herbszt József Pongrácz Frigyes 1940 Schnitzler Sándor Pongrácz Pál
A római katolikus gótikus templomot a 14. század második felében emelték. Egy 1422-es oklevélben (Kisfaludy család levéltárában),DL-DF 61379; 61385. mely Zawar István fiainak 1421. évi Zenthmihalfalua-i megölése ügyében adatott ki, említik első név szerint ismert plébánosát: "Gallo plbno de eadem" (Zentthmicchalfalwa). Ezek szerint bizonyos, hogy itt a 15. században plébánia létezett, mindez azonban nem szolgálhat bizonyosságul azon adatra nézve, hogy 1050-ben keletkezett volna.
Év A falu e néven van említve 1337 Zentmihal 1462 Zentmihalfalwa Petri de Sarosfalwa 1773 Sz. Mihályfa 1927 Svätý Michal 1960 Michal na Ostrove
Népessége
Szentmihályfa lakosainak számáról, a házak számáról, a település vallási és nemzetiségi összetételéről 1634-ből vannak elfogadható és megbízható adataink. Draskovich György váci püspök és pozsonyi prépost 1634-ben végezte el Pozsony megye egyházlátogatását és összeírását. A vizsgálat eredményét az esztergomi Prímási Levéltár őrzi. A kimutatásból megtudjuk, hogy 1634-ben Szentmihályfa településen a házak száma 8, a lakosság száma 30. A vallásfelekezet protestáns. Szentmihályfa lakossága magyar anyanyelvű volt. Az sem zárható ki, hogy az 1634. évet megelőző évtizedekben a lakosság száma az itt kimutatottnál nagyobb volt, de a faluban is pusztító 1622. évi pestisjárvány hatására csökkent.
A történelmi Magyarország területén első alkalommal 1870-ben végeztek népösszeírást. A Pozsony vármegyében végzett összeírás adatsoraiból Szentmihályfára vonatkozó adatok: házak száma 50, népesség főösszege (lakossága) 342, ebből 179 férfi, 163 nő, a római katolikusok száma 325, az izraeliták száma (zsidók) 15, ágos. evangélikusok száma 2. A műveltséget feltüntető adatsorból az alábbiakat tudjuk meg: az olvasni tudó férfiak száma 43, a nőké szintén 43. Az írni és olvasni tudó férfiak száma 62, a nőké 40. Sem írni sem olvasni nem tudó férfiak száma 74, és a nőké 80. Háziállatok száma: 118 ló, 192 szarvasmarha, 802 juh, 189 sertés, a faluban volt még 2 méhkas. Az összföld-terület 1570 kataszteri hold és 400 négyszögöl.
Az 1890-ben végzett népszámlálás adatait Jekelfalussy József közli.
A népesség száma: 351 Anyanyelv szerint: magyar 329 német 21 tót (szlovák) 1 egyéb 0 Hitfelekezet szerint: római katolikus 331 ágostai evangélikus 2 izraelita 16 református (kálvinista) 2 Lakott házak száma: 52
Az 1890-ben végzett népszámlálás adatai utalnak a nagyszámú gyermekáldásra.
a 3-5 évesek száma (1887-1885): fiúk száma 12 leányok száma 12 együtt 24 a 6-11 évesek száma (1884-1879): fiúk száma 22 leányok száma 20 együtt 42 a 12-14 évesek száma (1878-1876): fiúk száma 11 leányok száma 12 együtt 23
Az 1919-ben végzett népösszeírás szerint Szentmihályfa községben a házak száma 72, a lakosok száma 486, ebből férfi 229, és nő 257. Ebből cseh-szlovák 2, német 3, magyar 481. Felekezet szerint katolikus 461, zsidó 7, református 11, evangélikus 7.
Machnyik Andor kimutatása szerint a falu népessége, és összetétele 1869-től így alakult:
Évszám Népesség 1869 342 1880 372 1890 351 1900 434 1910 480 1921 525 1930 677
Nemzetiség szerint pedig:
1921-ben 510 magyar, cseh és szlovák 1, német 0, cigány 15, zsidók 3, külföldiek 11.
1930-ban 510 magyar, cseh és szlovák 131, német 3, cigány 15, zsidók 0, külföldiek 18.
Az 1939-ben kiadott Magyar Statisztikai Közlemények 108. kötete betekintést nyújt Szentmihályfa község területi, gazdasági és népességi viszonylataiba:
A község területe 1930-ban 1851 kataszteri hold, vagyis 1065 hektár. A lakóházak száma 1910-ben 65, 1938-ban 115. A népességről készült rovatban az alábbi adatokat közlik: a lakosság száma 1910-ben 480, 1930-ban 677 és 1938-ban 590 személy volt. A nemek szerinti megoszlás 1938-ban: férfiak száma 302, nők száma 288. A település lakosságának családi állapotáról az 1938-as adatsor a következőket közli: nőtlen-hajadon 356, házas 214, özvegy 20, törvényesen elvált 0.
Vallás szerinti megoszlás 1938-ban: római katolikus 560, református 11, izraelita 4, evangélikus 15. Az anyanyelv szerinti megoszlás: magyar anyanyelvű 561, szlovák anyanyelvű 11, német anyanyelvű 0, ismeretlen 18. Az írni és olvasni tud rovatban az alábbi megrázó adattal találkozunk: 1938-ban a hat évnél idősebb lakosságból 56 volt analfabéta, vagyis a lakosság 10,7%. A keresők és eltartottak oszlopból a következőket tudjuk meg: az őstermelésben 208 kereső, 250 személyt tartott el. Az iparban 29 kereső 36 személyt tart el, a kereskedelemben 4 személy 6 személyt tart el. A statisztikai hivatal pontos adatokat közöl az állatállományról is.
1938-ban a szarvasmarhák száma 253, ebből 2 tenyészbika. Továbbá a faluban van 324 sertés és 106 ló.
A második világháborút követően 1948-ban készült kimutatás a község lélekszámáról. Ekkor a lakosság száma 1108. A lakosság nemzetiségi összetételét nem mutatták ki.
Az 1961-ben készült népszámlálás Szentmihályfára vonatkozó adatai az alábbiakban közölve:
Terület(hektár) 1065 Lakosság száma 370 férfi 370 nő 355 Lakott házak száma 156 Életkor 0-14 évig 200 férfiak 15-59 évig 222 nők 15-54 évig 194 férfiak 60 évnél idősebb 46 nők 55 évnél idősebb 63 A gazdaságilag aktív lakosság: Összesítve 281 férfi 186 nő 95 Lakóhelyén dolgozik 136 Gazdaságilag aktívak rétegeződése: Munkások: mezőgazdaságban 139 egyéb 99 Alkalmazottak 38 Egyéb 5 Ágazat szerint: mezőgazdaságban, és erdészetben 143 iparban 37 egyéb 101 Állandóan lakott házak nagysága: konyhalakás 0 egy helységből álló 27 két szobából álló 66 három szobából álló 35 négy és több szobából álló 28 A lakások építésének éve: 1900 előtt épült 4 1900-1945 között épült 69 1946 után épült 83 A lakások felszereltsége: vezetékes vízzel ellátva 86 fürdőszobával ellátva 83 központi fűtéssel ellátva 27 A nyolc négyzetméteren felüli lakások: összterülete négyzetméterben 7746
Az 1980-ban végzett népszámlálás Szentmihályfára vonatkozó adatai:
Lakosság száma 701 Ebből nő 326 Életkor szerint: férfiak 15-59 évig 242 férfiak 60 évnél idősebb 35 nők 15-54 évig 197 nők 55 évnél idősebb 55 Gazdaságilag aktív lakosság: összesítve 336 ebből nő 119 Állandóan lakott- -házak száma 172 -lakások száma 173 Nemzetiségi megoszlás: magyar nemzetiségűek 658
Az 1991-ben végzett népszámlálás szerint Szentmihályfán 666 ember élt, ebből 631 ember magyar volt, 33 szlovák, 1 ukrán és szintén 1 német nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint 31 felekezet nélküli, 561 római katolikus, 1 görögkatolikus 24 protestáns és 46 ismeretlen (evangélikus, vagy református) lakott itt. A lakosság korösszetétele ekkor így nézett ki: 50 volt a 4 év alattiak, 38 az 5-9 évesek, 79 a 10-15 évesek, 44 a 16-19 évesek, 93 a 20-29 évesek, 186 a 30-49 évesek, 69 az 50-59 évesek és 107 a 60 év felettiek száma.
Népszámlálás adatai 2001-ben:
Lakosság száma 711 Ebből nő 364 Felekezet: római katolikus 622 Ausburgi evangélikus 11 református 42 felekezet nélküli 21 görögkeleti 1 evangélikus metodista 1 ismeretlen 13 Nemzetiség: szlovák 58 magyar 633 roma 13 cseh 3 német 1 ismeretlen 3 Állandóan lakott- -házak száma 196 -lakások száma 198
A legutolsó népszámlálás 2006-ban volt, ekkorra a lakosság száma így alakult:
Lakosság száma 861 Ebből nő 432 14 év alattiak száma 160 15-54 éves nők száma 260 15-59 éves férfiak száma 289 az idősebbek(55, 60 felett) 152
2011-ben 915 lakosából 692 magyar és 175 szlovák volt.
2021-ben 1031 lakosából 693 (+8) magyar, 281 (+15) szlovák, 2 (+4) cigány, 11 egyéb és 44 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Neves személyek
Itt született 1845. május 5-én Katona Mór jogász, egyetemi tanár Itt született 1902-ben Ék Sándor Kossuth-díjas festő, grafikus. Itt szolgált az 1820-1830-as években káplánként Bedeő Pál Itt szolgált 1885-ben Szaiff János római katolikus plébános.
Nevezetességei
A római katolikus gótikus templomot a 14. század második felében emelték. A templomot a 15. században átalakították, 1787-ben klasszicizálták. Belső terében a hajót 1787-ben készült poroszsüveg-boltozattal látták el, sokszög záródású szentélyét és sekrestyéjét gótikus keresztboltozat fedi. Déli gótikus bejárata a 15. század végéről származhat. Főoltára késő barokk, szószéke barokk-klasszicista, mindkettő 1790 tájáról. Kora reneszánsz keresztelőmedencéje 1538-ból való. A templom védőszentje Szent Mihály arkangyal. A templom falát középkori freskók díszítik, melyek a Szent László-legenda részleteit ábrázolják, ezeket pár évvel ezelőtt a vakolat alatt találták meg. A templomkertben 1657-ben készített feszület áll, amelyet 1898-ban renováltak. A templomkertben található Szent Vendel szobra a 19. század második harmadából és Nepomuki Szent János szobra 1838-ból.
Oktatásügy
A magyarság zöme I. István uralkodásának idején és az azt követő évtizedekben tért át a kereszténységre. A keresztény hitre való áttéréssel párhuzamosan folyt az egyházszervezés is. Szent István II. törvénykönyvének 34. fejezete értelmében minden tíz településnek egy templomot kellett felépítenie és fenntartania. A királyi rendelet azt is tartalmazta, hogy minden plébánia köteles iskolát is fenntartani. Ha igaznak bizonyulna az a szóhagyomány, hogy a szentmihályfai templom első királyunk idejében létesült, úgy joggal feltételezhetjük azt, hogy a plébánia székhelye is itt volt, amiből arra is következtethetünk, hogy a község (plébánia) iskolával is rendelkezett.