Szenteleky Kornél (eredeti nevén Sztankovits Kornél) (Pécs, 1893. július 27. – Ószivác, 1933. augusztus 20.) szerb származású magyar író, költő, műfordító, szerkesztő. A jugoszláviai magyar irodalom egyik jelentős képviselője volt. Kortársai az irodalmi vezért, a Vajdaság Kazinczyját tisztelték benne, az utókor pedig elsősorban az írót tartja számon.
Életpályája
A Sztankovits család 1898-ban költözött Zomborba, Szenteleky Kornél itt járt iskolába, itt érettségizett 1911-ben. Orvosi oklevelet 1916-ban szerzett Budapesten. Pályáját Garán kezdte, majd Ószivácon folytatta. Cikkeit, novelláit az Új Idők és A Hét közölte. Kesergő szerelem c. regénye 1918-ban jelent meg.
Az 1920-as évektől a jugoszláviai magyar irodalom szervezőjévé vált. A legfontosabb jugoszláviai irodalmi lapok az ő szerkesztésében jelentek meg (Vajdasági Írás, A Mi Irodalmunk, Kalangya). Sokat tett a szerb költők magyarság körében való népszerűsítéséért és Ő volt az első magyar nyelvű vajdasági novellaantológia (Akácok alatt címen) kiadója 1933-ban. Intézményes magyar könyvkiadást sürgetett Jugoszláviában.
Tüdőbaj okozta korai halálát, Szivácon (Sivac) a Római katolikus temetőben nyugszik.Szenteleky Kornél (1893-1933) Szivác (Sivac) Római katolikus temető Bal-1-13 lásd Tóth Tamás: A szerbiai temetőkben nyugvó jeles és/vagy nevezetes személyek adattára. Szeged, 2010. 22. p.
A magyar nyelvű szerb költői antológia A húszas években Szenteleky Kornél és Debreczeni József megjelentett magyar nyelven egy szerb költői antológiát, a Bazsalikomot (1928). A szerkesztő-fordítók a modern szerb irodalom gyűjteményét készítették el.
A Bazsalikom harminckét szerb költő hetvenhét versét szólaltatta meg a magyar műfordításirodalom akkori szintjén. Az 1910-es évek végén, s az 1920-as évek elején fellépő fiatal nemzedéket is bemutatták, köztük Ivo Andrić, Miloš Crnjanski, Rade Drainac, valamint a vajdasági Dušan Vasiljev és Žarko Vasiljević.
Szenteleky fordított verseket, novellákat, s szinte elsőként ismerte fel Ivo Andrić kivételes írói tehetségét a szerb irodalmon kívül a Vajdasági Írásban 1929-ben.
Irodalmi levelezése Levelezett az 1920-as években tevékenykedő szerb írókkal, tanácsokat kért tőlük, hogy biztosabban tájékozódhasson a szerb irodalomban, ugyanakkor azokat is információkkal látta el a magyar irodalom fordításával kapcsolatban. Egy szerb nyelvű Ady-kötet megjelenésének tervét melengette. A Mladen Leskováchoz írott leveleit szőtték át leginkább az Ady-kiadás körüli gondjai. E tervét sajnos nem tudta megvalósítani. Az első szerb nyelvű Ady-kötet majd csak az 1950-es években látott napvilágot.
Több esszészerű tanulmányt írt a szerb irodalom jelentősebb alakjairól. Bemutatta Branislav Nušićot, Ivo Vojnićot, Borislav Stankovićot, Danica Markovićot. 1932-ben dolgozta ki, tapasztalatainak mintegy összefoglalásaként „dunai kultúrtervét”, amely az egymás mellett és együtt élő népek kulturális közeledését akarta szorgalmazni.
A Kalangya Szenteleky Kornél kezdeményezéseit folyóirata, a Kalangya vitte és ápolta tovább, egészen 1944-ig, melynek egyik feladata a magyarok és a délszlávok kulturális közeledésének szorgalmazása volt. Csuka Zoltán fordításában önálló kötetként látott napvilágot Todor Manojlović misztériuma; Debreczeni József átültette Jovan Dučić könyvét.
A Kalangya műfordítói a modern szerb és horvát irodalom iránt érdeklődtek elsősorban, a magas igények érvényesültek. A magyar nyelven megszólaló szerb és horvát líra általános színvonala magas volt (Dudás Kálmán, Somorja Sándor).
Szerb irodalmat bemutató tanulmányok: Kázmér Ernő, Herceg János. Herceg Jánost a szerb irodalomból elsősorban a kapcsolattörténeti szempontból is vizsgálható alkotók érdekelték. Szép megemlékezést írt Margalits Edéről és jelentős tanulmányt azokról a vajdasági szerb ifjúsági mozgalmakról, amelyek az 1930-as években a forradalmi gondolatot képviselték Vajdaságban.
A vajdasági irodalom Szenteleky írása kritikus mérlegelése a vajdasági magyar irodalom helyzetének. Úgy véli, hogy a vajdasági magyar irodalom ígéretesen indult, de a közöny, az anyagi ellehetetlenülés és a lelki tunyaság miatt elhalt. Az írásban a por metafora nagy szerephez jut. Megjelennek például a bácskai pordunnák vagy a por-ének szavak.
„Mindig a por a győztes, a végtelen hatalmú por a szellem minden törekvését elbágyasztja, beszitálja, lassan megfojtja és eltemeti.”
Úgy gondolom, hogy a por a szellemi és az erkölcsi állapotot szimbolizálja. A közönyt, a tunyaságot, a lelkiismeretlenséget, a szellemi elsorvadást és a nagy eszmék elhalását jelenti. Szenteleky szerint nem külső ellenség pusztítja el az irodalmat, hanem a belső apátia.
A szöveg központi részében a Vajdasági Írásról beszél Szenteleky, ami a jugoszláviai magyarság első irodalmi folyóirata volt. Ennek közösségteremtő szerepe volt, mivel „hidakat vert” a kultúrák és a világnézetek között. Az eszmei szándék tiszta volt, a szellemi színvonal pedig erősödött. Később azonban az anyagi bizonytalanság és a társadalmi érdektelenség miatt megszűnt a lap. A folyóirat elhalásával többé nincs kollektív fórum, az írók elszigetelődnek, a műveik a fiókban maradnak és az öntudat is elsenyved. A „mint gyökérnélküli növény” metaforája az identitásvesztés képét sejteti, arra utalva, hogy az irodalom nem tudott gyökeret verni a társadalomban.
Szenteleky Kornél A vajdasági irodalom című cikke szenvedélyes és kritikus megfigyelés a jugoszláviai magyar irodalom helyzetéről. A por metaforáján keresztül a közöny, a tunyaság és az intézményi háttér hiánya jelenik meg mint pusztító erő. A Vajdasági Írás rövid ideig reményt adott, de társadalmi támogatás nélkül elbukott. A szöveg egyszerre gyászbeszéd és figyelmeztetés, hogy az irodalom csak közösségi felelősséggel maradhat életben.
Művei Kesergő szerelem. Regény; Táltos, Bp., 1920 Színek és szenvedések. Emlékezés Pechán Józsefre; előszó Dettre János; Minerva Ny., Subotica, 1923 Úgy fáj az élet...; Minerva, Subotica, 1925 Bazsalikom. Modern szerb költők antológiája; vál., ford. Debreczeni József, Szenteleky Kornél; Minerva Ny., Szubotica, 1928 A fény felgyúl és ellobog. Színpadi játék; Vajdasági Írás, Subotica, 1929 Isola Bella. Regény; Erdélyi szépmíves Céh, Kolozsvár, 1931 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa V. sorozat) Krónikák; Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, Újvidék, 1933 Ákácok alatt. Délszlávországi magyar írók novellái. 1-2. köt.; összeáll. Szenteleky Kornél; Jugoszláviai Magyar Könyvtár, Szabadka, 1933 Ugartörés. Tanulmányok; Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, Újvidék, 194? Úgy fáj az élet...; Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, Újvidék, 1942 Útitarisznya; Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, Újvidék, 1942 Holnap-holnapután. Elbeszélések; vál., utószó Herceg János; Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, Újvidék, 1942 Szenteleky Kornél irodalmi levelei 1927–1933; sajtó alá rend., bev. Bisztray Gyula, Csuka Zoltán; Szenteleky Társaság, Zombor–Bp., 1943 Szenteleky Kornél válogatott írásai, 1-2.; vál. Herceg János; Fórum, Novi Sad, 1963 Szenteleky Kornél; vál. Tomán László, bev. Bori Imre; Forum, Újvidék, 1976 Egy fáradt szív szerelmei. Egybegyűjtött írások, 1914–1920; szöveggond. Bori Imre, Pastyik László, vál., utószó Bori Imre, jegyz. Bori Imre, Toldi Éva, bibliográfia Pastyik László; Forum, Újvidék, 1988 (Hagyományaink) Nyári délelőtt. Egybegyűjtött novellák, regény. 1923–1933; összegyűjt., utószó, bibliogr. Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 1993 (Hagyományaink) Szeretnék szántani. Szenteleky Kornél összegyűjtött versei; összegyűjt., jegyz. Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 1993; in: Híd, 1993/7-8. Szerelem Rómában. Egybegyűjtött versek, lírai prózák, versfordítások, 1922–1933; összegyűjt., utószó, bibliográfia Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék 1995 (Hagyományaink) Új életformák felé. Egybegyűjtött tanulmányok, kritikák, cikkek, 1922–1930; összegyűjt., utószó, bibliográfia Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 1999 (Hagyományaink) Új lehetőségek – új kötelességek. Egybegyűjtött tanulmányok, kritikák, cikkek II., 1931-1933. Drámák; összegyűjt., utószó, bibliográfia Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 2000 (Hagyományaink)
Emlékezete
1972-ben tiszteletére alapították meg a Szenteleky-díjat irodalmároknak és a Bazsalikom-díjat műfordítóknak. A magyar kisebbségi kultúra segítésére többször is alakítottak Szenteleky Társaságot, 1934-ben Becskereken, 1937-ben Szivácon és 1943-ban Zomborban, ez utóbbi helyen Szenteleky leveleinek kiadása volt a legjelentősebb eredmény.Szenteleky Kornél irodalmi levelei. Zombor - Budapest : Szenteleky Társaság, 1943. 403 p., t : ill. (Sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Csuka Zoltán).
A Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság alapszabályainak tervezete; Uránia Ny., Újvidék, 1942
Források Új magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. Szenteleky Kornél lásd 1954-55. p. Bori Imre: Szenteleky Kornél. Monográfia; Forum, Újvidék, 1994 Vajda Gábor: A muszáj-Herkules. Tanulmányok Szenteleky Kornélról és műveiről; Szabadegyetem, Szabadka, 1997 (Életjel könyvek) Bori Imre: Szenteleky Kornél; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
Jegyzetek
Külső hivatkozások Életrajza a Magyar Elektronikus Könyvtárban Életrajza a Magyar Scifitörténeti Társaság honlapján Szentelekyre emlékezve. Egy művelődéstörténeti rendezvény negyed százada. 1968–1993; összegyűjt., sajtó alá rend. Bordás Győző és Papp Imre; Forum, Újvidék, 2013 Szentelekyre emlékezve II. : Egy művelődéstörténeti rendezvény évtizedei, 1993–2014; összegyűjt., sajtó alá rend. Bordás Győző;Forum, Újvidék, 2014 https://epa.oszk.hu/00000/00022/00498/15501.htm
Kategória:Szerbek Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Vajdasági magyar költők, írók Kategória:Jugoszlávia Kategória:Garaiak Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1933-ban elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Pécsi írók, költők