250px|bélyegkép|Az amerikai vadnyugat szimbóluma, Amerika újkori történelmének meghatározó figurája a cowboy (tehenész), 1887
230px|jobbra|bélyegkép|A Gateway Arch, a Vadnyugat szimbolikus kapuja St. Louis városában Az amerikai határvidék, más néven a Régi Nyugat, népszerű nevén a Vadnyugat, magában foglalja az amerikai terjeszkedés előretörő hullámához kapcsolódó földrajzi, történelmi, folklór és kulturális területeket Észak-Amerika szárazföldi részén, amely a 17. század eleji európai gyarmati településekkel kezdődött, és az utolsó néhány összefüggő nyugati terület államként való, 1912-es elismerésével ért véget. A tömeges migráció és letelepedés e korszakát különösen Thomas Jefferson elnök ösztönözte Louisiana megvásárlását követően, ami a "nyilvánvaló végzet" néven ismert terjeszkedő magatartást és a történészek "Frontier Thesis" (határmenti tézis) elnevezését szülte. Az amerikai határvidék legendái, történelmi eseményei és folklórja olyannyira beágyazódott az Amerikai Egyesült Államok kultúrájába, hogy a Régi Nyugat, és különösen a western médiaműfaj az amerikai nemzeti identitás egyik meghatározó korszakává vált.
Az archetipikus Old West időszakot a történészek gyakran az amerikai polgárháború 1865-ös befejezése és az 1890-es amerikai népszámlálás közötti időszakra teszik. Mások, köztük a Kongresszusi Könyvtár és az Oxfordi Egyetem, gyakran az 1900-as évek elejéig terjedő eltérő pontokat említenek; jellemzően az első két évtizedben. Az 1850-es évektől 1919-ig tartott a "nyugati polgárháború beolvasztása" néven ismert időszak. Ez az időszak olyan történelmi eseményeket tartalmazott, amelyek az archetipikus Régi Nyugat vagy "Vadnyugat" szinonimái, mint például a határvidékre benyomuló civilizációból eredő erőszakos konfliktus, az őslakosok eltávolítása és asszimilálása, a tulajdon nagyvállalatok és a kormányzat kezébe történő konszolidálása, az önbíráskodás és a törvények törvényen kívüliekkel szembeni érvényesítésének kísérlete.
1890-ben a Népszámlálási Iroda kiadott egy közleményt, mely szerint: "1880-ig bezárólag az országnak volt egy települési határa, de jelenleg a lakatlan területet annyira megtörték az elszigetelt településrészek, hogy aligha lehet határvonalról beszélni. A kiterjedésének, nyugati irányú mozgásának stb. tárgyalásakor ezért többé nem lehet helye a népszámlálási jelentésekben." Ennek ellenére a későbbi, 1900-as amerikai népszámlálás továbbra is a nyugati irányú határvonalat mutatta. Az 1910-es amerikai népszámlálásra azonban a határ már megosztott területekre zsugorodott, egyetlen nyugati irányú településvonal nélkül. A 20. század első két évtizedében a mezőgazdasági telepesek beáramlása, akik több területet foglaltak el, mint a 19. század egészében a települési jogok, jelentősen csökkentette a szabad földterületet.
A határ a települések vonalának szélén lévő érintkezési zóna. Frederick Jackson Turner vezető teoretikus ennél mélyebbre ment, és azt állította, hogy a határ az amerikai civilizáció meghatározó folyamatának színtere: "A határ – állította – elősegítette az amerikai nép összetett nemzetiségének kialakulását". Elmélete szerint ez egy fejlődési folyamat volt: "Ez az örökös újjászületés, az amerikai életnek ez a folyékonysága, ez a nyugati irányú terjeszkedés... szolgáltatja az amerikai jellemet uraló erőket."Frederick Jackson Turner, "The Significance of the Frontier in American History, in Turner, The Frontier in American History (1920) pp. 1–38. Turner 1893 óta megfogalmazott elképzelései történészek (és kritikusok) generációit inspirálták arra, hogy több egyedi amerikai határt vizsgáljanak, de a népszerű népi határvidék a Mississippitől nyugatra, a mai Közép-Nyugat, Texas, a Nagy-síkság, a Sziklás-hegység, a Dél-Nyugat és a nyugati partvidék területén található indián területek meghódítására és benépesítésére koncentrál.
A 19. század második felében és a 20. század elején, az 1850-es évektől az 1910-es évekig óriási népszerű figyelem irányult az Egyesült Államok nyugati részére (különösen a délnyugatra). Az ilyen médiumok a nagyobb drámai hatás érdekében általában eltúlozták a korszak romantikáját, anarchiáját és kaotikus erőszakosságát. Ez inspirálta a westernfilm műfaját, valamint a televíziós műsorokat, regényeket, képregényeket, videojátékokat, gyermekjátékokat és jelmezeket.
Hine és Faragher meghatározása szerint "a határvidék története a közösségek létrejöttének és védelmének, a földhasználatnak, a termények és szállodák fejlődésének, valamint az államok kialakulásának történetét meséli el". Kifejtik: "Ez a hódítás története, de a túlélés, a kitartás, valamint a népek és kultúrák összeolvadásának története is, amely Amerikának életet adott és tovább élteti." Maga Turner többször hangsúlyozta, hogy az új farmok indításához rendelkezésre álló "szabad föld" hogyan vonzotta az úttörő amerikaiakat: "A szabad földterület megléte, annak folyamatos visszaszorulása és az amerikai település nyugat felé való előretörése magyarázza Amerika fejlődését."Quoted in William Cronon, "Revisiting the vanishing frontier: The legacy of Frederick Jackson Turner." Western Historical Quarterly 18.2 (1987): 157–176, Az idegen nemzetekkel és bennszülött törzsekkel kötött szerződések, a politikai kiegyezés, a katonai hódítás, a törvény és a rend megteremtése, a farmok és városok építése, az ösvények kijelölése és a bányák ásása, valamint a nagy idegen népvándorlások behúzása révén az Egyesült Államok parttól partig terjedt, beteljesítve a Manifest Destiny ideológiáját. A "Frontier Thesis" (1893) című művében Turner azt írta, hogy a határvidék egy olyan folyamat volt, amely az európaiakat egy új néppé, az amerikaiakká alakította át, akiknek értékrendjében az egyenlőség, a demokrácia és az optimizmus mellett az individualizmus, az önállóság és még az erőszak is előtérbe került.
A Nyugat és a határvidék kifejezések
A határ az a beépítetlen terület, amely a megállapított határvonalon túl az Egyesült Államokat alkotná. Az Egyesült Államok Népszámlálási Irodája a határvidéket általában lakatlan területként határozta meg, ahol a népsűrűség kevesebb mint 2 fő/négyzetmérföld (0,77 fő/négyzetkilométer). A határvonal az európai-amerikai betelepülés külső határa volt ezen a területen. A keleti parton lévő első állandó európai településekkel kezdődően az 1600-as évektől az 1900-as évekig (évtizedekig) folyamatosan nyugat felé haladt, időnként északra Maine és New Hampshire, délre Florida, valamint keletre Kaliforniától Nevadáig. A települések tömbjei a megállapított határvonalon messze túl is megjelentek, különösen a nyugati partvidéken és a mélyebben fekvő belső területeken, olyan településekkel, mint Los Angeles és Salt Lake City. A "Nyugat" az e határhoz közeli, nemrég betelepült terület volt.Aron, Steven, "The Making of the First American West and the Unmaking of Other Realms" in Így a Középnyugat és az amerikai Dél egyes részei, bár ma már nem tekinthetők "nyugatnak", a modern nyugati államokkal együtt rendelkeznek határ menti örökséggel. Richard W. Slatta a határról alkotott nézeteiben azt írja, hogy "a történészek az amerikai Nyugatot néha úgy határozzák meg, mint a 98. hosszúsági körtől vagy a 98° nyugati hosszúsági foktól nyugatra eső területeket", más meghatározások szerint pedig a régió "a Mississippi vagy a Missouri folyótól nyugatra eső összes területet magában foglalja".
Az Egyesült Államok területeinek térképei
Jelmagyarázat:
Benépesülés 230px|bélyegkép|A Fort Laramie erődje a prérin 1851 körül, előtte indiánok táboroznak, Alfred Jacob Miller festménye 230px|bélyegkép|A préri Az Amerikai Egyesült Államok 1803-ban megvásárolta Louisiana államot a Bonaparte Napóleon vezette Franciaországtól. Ezután vándorlók ezrei lepték el a prériket. Sokan a kaland, mások az új, jobb élhetőség miatt. A vásárlás így nézett ki:
1783-ban Angliától: Wisconsin, Iowa, Missouri, Minnesota, Illinois, Michigan, Alabama, Mississippi, Tennessee, Kentucky, Arkansas 1803-ban Franciaországtól: Louisiana, Montana, Wyoming, Colorado, Nebraska, Kansas, Oklahoma, Utah 1818-ban Angliától: Dél-Dakota 1819-ben Spanyolországtól: Florida 1845-ben Texas önerejéből csatlakozik. 1846-ban Angliától: Oregon, Washington, Idaho 1848-ban Mexikótól: Kalifornia, Nevada Háborúban Mexikótól: Arizona, Új-Mexikó 1867-ben Oroszországtól: Alaszka
Mikor 1848-ban Kalifornia északi részén aranyat találtak, szinte az egész Vadnyugat benépesült. Ulysses S. Grant elnök, akinek a véleménye szerint az őslakosságot megsemmisítő háborúk demoralizálóak és gonoszak, 1876. január 31-én elrendelte hogy, a területen élő minden őslakos vonuljon be a számára kijelölt rezervátumba.
Közlekedés
Transzkontinentális vasutak
Az 1850-es években az amerikai kormányzat szponzorálta azokat a felméréseket, amelyek feltérképezték a Nyugat még feltáratlan területeit, hogy megtervezzék a transzkontinentális vasútvonal lehetséges útvonalait. E munka nagy részét a Mérnöki Testület, a Topográfiai Mérnöki Testület és a Felfedezések és Felmérések Hivatala végezte, és "A nagy felderítés" néven vált ismertté. A regionalizmus élénkítette a Kongresszusban az északi, a középső vagy a déli útvonal kiválasztásával kapcsolatos vitákat. A vasútvonallal szemben támasztott mérnöki követelmények a megfelelő víz- és faellátás, valamint a korszak gyenge mozdonyai miatt a lehető legkisebb szintkülönbségű útvonal voltak.Frank N. Schubert, The Nation Builders: A Sesquicentennial History of the Corps of Topographical Engineers 1838–1863 (2004)
A transzkontinentális vasút megépítésére tett javaslatok a rabszolgasággal kapcsolatos kongresszusi viták miatt megbuktak. A Konföderációs Államok 1861-es elszakadásával a republikánus párt modernizálói vették át a kongresszus irányítását, és egy Kaliforniával összekötő vonalat akartak. A vonalat magántársaságok építették és üzemeltették volna. Az építkezést szakképzetlen munkások végezték volna, akik az út mentén ideiglenes táborokban laktak volna. A kínai és ír bevándorlók végezték az építési munkák nagy részét. Theodore Judah, a Central Pacific Railroad főmérnöke felmérte az útvonalat San Franciscótól keletre. Judah fáradhatatlan washingtoni lobbitevékenysége nagyban hozzájárult az 1862-es Pacific Railroad Acts elfogadásához, amely engedélyezte mind a Central Pacific, mind a Union Pacific (amely Omahától nyugatra épült) építését. 1862-ben négy gazdag San Franciscó-i kereskedő (Leland Stanford, Collis Huntington, Charles Crocker és Mark Hopkins Jr.) vette át a vezetést, Crocker pedig az építkezésért felelt. A vonal 1869 májusában készült el. A 8 nap alatt a parttól a tengerpartig tartó személyszállítás mostantól felváltotta a 6-10 hónapig tartó és sokkal többe kerülő szekérkaravánokat vagy tengeri utakat.
A vasutat New York, Boston és London jelzáloghiteleivel építették, amelyek mögött földadományok álltak. Nem volt szövetségi készpénztámogatás, de volt egy kölcsön a Central Pacificnek, amelyet végül hat százalékos kamatra fizettek vissza. A szövetségi kormány sakktáblás mintázatú földtámogatásokat ajánlott fel. A vasút minden második négyzetet eladott, a kormány pedig a felét megnyitotta a földbirtokosok előtt. A kormány pénzt is kölcsönzött – később visszafizetett – 16 000 dollárért mérföldenként a sík szakaszokon, és 32 000 és 48 000 dollár között a hegyvidéki területeken. A helyi és állami önkormányzatok is segítették a finanszírozást.