Barczi Pál (Sajószentpéter, 1933. szeptember 12. – Miskolc, 2003. június 17.) Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész. Miskolcon élt és alkotott.
Élete, munkássága
Apja gazdálkodó volt, de 1943-ban – frontszolgálat helyett – bányamunkára kötelezték. Miskolc bombázásakor éppen a közelben voltak apjával, szenet fuvaroztak. A polgári iskolája alighogy elkezdődött, véget is ért, az iskolát kórháznak használták az egymást váltó németek, románok és szovjetek. A háború után persze folytatódott az iskola, ami után az üveggyárban kezdett dolgozni. Az iskolában már felfigyeltek kiváló rajzkészségére, előbb Csík Géza, majd később Keller Lívia festőművészek. Mindig szerzett valahonnan papírt és rajzeszközöket, de még az üveggyárban is sokat festett. Testvérei büszkék voltak Palira, és képeit – amolyan rögtönzött kiállításként – kirakták a ház árkádos falára. Ezt vette észre egy alkalommal Lukovszky László festőművész, aki aztán meghatározó mestere lett.
1952-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol a miskolci születésű Kmetty János osztályába osztották be. A tanár szakon Pap Gyula növendéke volt, majd Koffán Károlynál tanult grafikát. 1958-ban végzett, ami után Feledy Gyula hívására Miskolcra ment, ahol már alakulóban volt a grafikai műhely. Már volt egy rézkarcnyomó-gép, nemsokára litógép is lett, és remek művésztársaság jött össze, sok „külsős” is érkezett, akiknek hasonlók voltak a törekvéseik, figyeltek egymás dolgaira és sokat beszélgettek a grafika kérdéseiről. Barczi Pál gyorsan bekapcsolódott ebbe a pezsgő közegbe, részt vett az első Miskolci Képzőművészeti Kiállításon és az első Országos grafikai biennálén is. Mindkét sorozatnak többszörös díjazottja volt. 1964–1967 között Derkovits-ösztöndíjas volt, ami fontos anyagi biztonságot és alkotói szabadságot jelentett számára.
Művészetéről ezt nyilatkozta egy alkalommal: „Én nem lerajzolni akartam valamit, én megrajzolni igyekeztem. Hordozzon üzenetet a mű.” Munkálkodása közepette tanulmányutakon, szimpóziumokon igyekezett nemzetközi kitekintést, tapasztalatot szerezni. 1973-ban részt vett a besztercebányai Grafikai Szimpóziumon, az 1978-as berlini Nemzetközi Grafikai Szimpózium (Kunt Ernővel), tanulmányúton volt Prágában (1956), Olaszországban (1964), Jugoszláviában (1970), Krakkóban (1972), 1979-ben Moszkvában, 1984-ben Vologdában (Miskolc testvérvárosában), 1992-ben Svájcban. 1987-től a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanára volt. 2001-ben szülővárosa, Sajószentpéter, díszpolgárává választotta. Alkotásait számos hazai és külföldi közgyűjteményben őrzik.
Barczi Pál, mint szinte mindenki, megrendelésekre is dolgozott. Erről azt nyilatkozta, hogy „… olyat soha nem csináltam, amit akkor, vagy utólag szégyellnem kellene. Tanítani is azért mentem el, hogy ne kelljen vásári dolgokkal foglalkoznom. Én a magyar képzőművészet olyan sodrába helyezem magam, mint aki nem adta fel a figuratív művészetet. Az a humánus gondolat vezérel, amely az emberből indul ki, és az emberhez jut el. Az ember pedig együtt él a világgal, annak minden képi megnyilvánulása, vizuális léte érdekel, ami a sorsommal, életemmel függ össze. Főleg az ember hite foglalkoztat.”
Művészetéről ezt írja az egyik képzőművészeti honlap: „A látvány nyers valóságát ábrázolja tájképein és városképein. Korai munkái konstruktivista hatásról tanúskodnak, későbbi alkotásai archaizáló stílusúak. Témái a társadalmi, emberi problémák ábrázolásának körében mozognak.” Ő maga ezt írta egy kiadványban: „Mit írhat egy »képíró« magáról? Képzőművésznél a művek a lényegesek. Amennyiben a képzőművész ír, már nem a saját kifejező eszközét használja. Az írás újabb műfajt, formát, igényt támaszt művelőinek, úgy érzem erre nincs megfelelő fegyverzetem. Ha lenne, már bizonyára jelentkezett volna ennyi idő után, természetesen megfelelő színvonalon, mert ez alatt nincs értelme az írásnak sem. Képzőművésznek, ha van mondanivalója (forma és műfaji megkötés nélkül) koráról legjobb tudása, kifejezőereje tudatában műveiben kell felmutatnia. Ez a legtöbb, amit tehet. Ezenkívül minden pótcselekvés. Teheti mindenki, ami emberiségéből, képességéből ezután még telik. Művészi hitvallásomat tükrözik eddig alkotott munkáim. Ezután is bármi áron folytatom a magam választotta utat, annak ellenére is, hogy a kor divatjainak éppen nem felelek meg.”
Válogatott egyéni kiállításai 1967 – Libresso, Miskolc 1968 – Dürer Terem, Budapest 1971 – Sajószentpéter 1972 – Tokaj 1973 – Ózd 1975 – Salgótarján 1980 – Miskolci Galéria, Miskolc 1982 – Déryné Művelődési Ház, Sajóbábony 1983 – Mini Galéria, Miskolc 1984 – Művelődési Ház, Hajdúszoboszló 1985 – Egyetemi Galéria, Miskolci Egyetem, Miskolc 1986 – Sajóbábony 1986 – Kazincbarcika 1986 – Liszt Ferenc Művelődési Ház, Ózd 1988 – Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika 1988 – Művelődési Ház, Mátészalka 1994 – Miskolci Galéria, Miskolc 1996 – Kazincbarcika 1998 – Miskolci Galéria, Miskolc 2001 – II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc (Lenkey-Tóth Péterrel)
Válogatott csoportos kiállítások 1958-tól – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc 1958-tól – Miskolci Téli Tárlat, Miskolc 1961-től – Országos grafikai biennálé, Miskolc 1968-tól – Országos Akvarell Biennálé, Eger 1969 – Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1971 – Dürer emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 – Dózsa emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1971 – Új Művek, Műcsarnok, Budapest 1982-től – Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján 1983 – Miskolci Művészek, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1986 – 1987 – SZOT-ösztöndíjasok, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1995 – Vonal, Vigadó Galéria, Budapest 1997 – Miskolci Művészek, Herman Ottó Múzeum, Miskolc Magyar grafikai kiállítások Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, Németország, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Olaszország, Japán, Románia, Svédország, Szovjetunió
Díjai, elismerései 1959, 1962 – a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás grafikai-díja 1961, 1967, 1969, 1971, 1975 – a Miskolci Országos grafikai biennálék díja 1963 – Stúdió „Családi Pályázat”-díj 1964–1967 – Derkovits-ösztöndíj 1975 – Miskolc város ösztöndíja 1976 – Munkácsy Mihály-díj 1984 – 1994 – a Miskolci Téli Tárlat díja 1988 – SZOT-díj 1996 – Az év grafikája-díj 2001 – Sajószentpéter díszpolgára 2003 – Kondor Béla-díj
Művei közgyűjteményekben Bakony Múzeum, Veszprém Banja Lukai Múzeum, Bosznia-Hercegovina Besztercebányai Múzeum, Szlovákia Damjanich János Múzeum, Szolnok Herman Ottó Múzeum, Miskolc Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Müncheni Grafikai Cabinet, Németország Sárospataki Képtár, Sárospatak Városi Gyűjtemény, Kiel, Németország
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Miskolci képzőművészek Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:Kondor Béla-díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:Sajószentpéteriek Kategória:1933-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek