A KV–1 (KV – Kliment Vorosilov) szovjet nehéz harckocsi a második világháború időszakából. 1940 márciusa és 1942 augusztusa között gyártották. A KV–2 megjelenéséig a típusjelben nem volt sorszám, csak a KV típusjelet használták. A szovjet–finn téli háborúban és a második világháborúban alkalmazta a Vörös Hadsereg.
Története A Vörös Hadsereg már az 1930-as évek elején csapatszolgálatba kívánt állítani egy korszerű nehézpáncélost, de az ez időben zajló harckocsik programja kudarcba fulladt. A T–35, és a több toronnyal ellátott T–28 és SZMK harckocsik nem tudták teljesíteni a korszerű hadászati elvárásokat, így kénytelenek voltak félredobni a több toronnyal felszerelt, nehéz és lassú „cammogó erődök” koncepcióját, és újjá kellett tervezniük ezt a fegyvernemet. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését. Valójában a KV–1 egy toronnyal felszerelt SZMK volt. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a KV–85 modell váltotta fel.
Felépítés Páncéltest A T–34-eshez hasonlóan ezt a modellt is egy toronnyal látták el, a teste vastag, döntött lemezekből készült. A 90 mm-es homloklemezt, a tornyot és a lánctalp feletti oldalt a németek a Barbarossa hadművelet idején saját harckocsijaik lövegeivel nem tudták átütni, ezért a KV–1 azon kevés szovjet eszközök közé tartozott, amelyek sikerrel vették fel a harcot a német páncélosokkal. A KV–1-et csak a zuhanóbombázók és a FlaK 36-os légvédelmi lövegekFlaK - Flugzeugabwehrkanone (=légvédelmi ágyú, németül) voltak képesek leküzdeni. A helyzeten kissé változtatott, amikor a frissen rendszerbe állított PaK 40-es, 7,5 cm-es vontatott löveg 1941 novemberében megérkezett a keleti frontra.
Fegyverzet Az első sorozat fegyverzete nem volt elegendő a megerősített állások áttörésére, ezért új toronnyal és fegyverzettel látták el.
Alkalmazás A kis sebesség miatt manőverező képessége gyenge, ezért nyílt ütközetekben – ahol a német páncélosok könnyen megkerülhették – ritkán vetették be. Legnagyobb sikereit beásott védelemben aratta.
Változatai
KV–1SZ: A KV–1 1941 folyamán egyre erősebben páncélozott, ezért egyre nehezebb lett. 1942-re már nem tudták a T–34-esekkel együtt bevetni, mert a mozgékonysága jóval alulmaradt a kívánatosnál. Ezért a gyártás utolsó fázisában könnyítettek rajta, vékonyabb páncélzattal szerelték fel. Ezeket KV–1SZ néven alkalmazták. Az SZ rövidítés az orosz szkorosztnoj (= gyors) szóra utal. KV–2: A tornyot és a főfegyverzetet lecserélték. A KV–2 azonban magas építése és a torony magas, függőleges oldalfalai miatt sokkal sebezhetőbb volt. KV–85: Lényegében a KV–1-es utódjaként készült el, annak tervei alapján. A tornyát már a T–34 változatainak (T–34/85) tapasztalatai alapján tervezték meg és 85 mm-es löveggel szerelték fel. KV–1 ZiSZ–5: A KV–1 ZiSZ-5 löveggel felszerelt változata. KV–1B: A KV–1 ZiSZ-5 német változata. KV–1E: A KV–1 továbbfejlesztett változata, megnövelt homlokpáncélzattal, és frontális páncélzattal. KV–220: KV–1 altípus, jelentősen megnövelt páncélzattal és új ZiS-50-es ágyúval felszerelve. KV–1 L–11: A KV–1-es tank egy L-11 ágyúval felszerelve. Az egyik leghasználtabb típus volt.
Galéria
Lásd még Panzerkampfwagen VI Black Prince 5-ös típusú közepes harckocsi
Jegyzetek
Források M. Barjatyinszkij, M. Kolomijec: Tyazsolij tank KV, in: Mogyeliszt-konsztruktor, 1995/5 (oroszul) M. Kolomijec: KV: szamije pervije, in: M-Hobbi, 1997/5–6 (oroszul) M. Kolomijec, I. Moscsanszkij: KV-1SZ, in: M-Hobbi, 1999/5 (oroszul) Turcsányi Károly, Hegedűs Ernő: Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945), in: Haditudomány, 2008 (elektronikus szám)
Kategória:Második világháborús harckocsik Kategória:Szovjet harckocsik Kategória:Második világháborús szovjet harci járművek