Willi Apel (Konitz, 1893. október 10. – Bloomington, Indiana, 1988. március 14.) német születésű amerikai zenetudós, a 20. századi zenetudomány egyik jelentős alakja.
Életpályája Az első világháború előtt, majd a világháborút követően matematikát tanult Weimarban. Érdeklődése fokozatosan a zene felé fordult, zongorát, majd zenetudományt kezdett tanulni. 1936-ban doktorált Berlinben a 15. és 16. századi tonalitásról írt disszertációjával. Még abban az évben elhagyta Németországot és az Egyesült Államokba emigrált. 1938 és 1942 között a Harvard Egyetemen tanított, majd Bloomingtonba költözött és az 1950-es évek elejétől évtizedekig tanított az Indianai Egyetemen. 1988-as halála után özvegye alapítványt hozott létre emlékére az Indianai Egyetemen tanuló, régi zenével foglalkozó diákok részére.
Főbb művei The Notation of Polyphonic Music 900–1600 (1942) Harvard Dictionary of Music (1944) (szerkesztő) Masters of Keyboard (1947) The Historical Anthology of Music Volume I: Oriental, Medieval and Renaissance Music, (1949) The Historical Anthology of Music Volume II: Baroque, Rococo and Pre-Classical Music, (1950) Gregorian Chant (1958) The History of Keyboard Music to 1700 (1967)
Jegyzetek
További információk Willi Apel page oldala az Indiana University honlapján , tartalmazza Apel írásainak átfogó listáját. Corpus of Early Keyboard Music (CEKM) kurrens katalógus
Kategória:Zenetörténészek Kategória:Német egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Német zongoristák Kategória:Bloomingtoni zenészek Kategória:20. századi tudósok Kategória:Nyugat-poroszországiak Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók