Harvey Keitel (New York, Brooklyn, 1939. május 13. –) Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölt amerikai színész.
Fiatalkora Szülei harmadik gyermekeként született. A család Brooklynban élt, ahol a környékbeliek olaszok, írek és zsidók voltak. Keitelék a helyi zsidó kisebbséghez tartoztak. Édesapja lengyel volt, kalapkészítőként dolgozott, édesanyja egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Keitel askenázi zsidó szellemben nevelkedett.
Gyermekkorában James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára. A szakközépiskolában igen népszerű volt és osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami az ő elvárásai szerint alakult. Keitel dühében az iskolát is kerülte, ezért kirúgták. 16 évesen belépett a haditengerészethez.
Leszerelés után többféle munkával próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt (mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni), de megpróbálkozott a női cipők eladásával, mielőtt beiratkozott az Actor’s Studióba.
Pályafutása A kezdetek Stella Adler és Lee Strasberg szárnyaik alá vették a fiatal színészt. 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket a Ki kopog az ajtómon? (1967) című produkcióhoz (a rendező Martin Scorsese). Ez volt a kezdete Keitel–Scorsese hosszútávú együttműködésének. Közben a színészi gyakorlat megszerzése érdekében kávéházakban és kisebb színpadokon lépett fel. Scorsesével harmadik közös filmjük, az Aljas utcák (1973) volt, ami ismertté tette Keitelt és Robert De Nirót (akivel a későbbiekben szintén több filmben játszott).
thumb|left|Robert De Niróval a Taxisofőrben
Folytatta Scorsesével a filmeket, az Alice már nem lakik itt és a Taxisofőr szintén demonstrálta Harvey tehetségét, hiszen megkapta a New York-i Filmkritikusok legjobb mellékszereplőjének második helyezett díját. Kezdett sikeres lenni, ám ez nem azt jelentette, hogy mindent megengedhet magának. Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most (1979) főszerepére, de Keitel ellenkezett a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, ezért Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, ezért inkább Ridley Scott produkciójában, a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök (1977) című filmben nyújtott jelentős alakítást. A '70-es évek végén még játszott, Richard Pryorral a Jó barátokban (1978) és Martin Sheennel a Sasszárnyban (1979). A '70-es évek végére Keitel rendesen belecsöppent Hollywood világába, és most már a közönség is kezdte elismerni.
1980-as évek A '80-as évek mégsem úgy indult, ahogy Harvey szerette volna, rendre elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Több mint húsz filmben játszott, mint például Jack Nicholsonnal az Állj, Határban (1982), harmadjára Robert De Niróval a Zuhanás a szerelembe (1984) vagy Danny DeVitóval a Nagyokosokban (1986) mégis mind jelentéktelen volt Harvey karrierjében. Ráadásul megint jött Scorsese rendezésében, mint Júdás szerepében a Krisztus utolsó megkísértése (1988) című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül állt a kritikusok támadásainak kereszttüzében.
1990-es évek: Bugsy, Kutyaszorítóban Harvey "szerencséjére"" megint felhívta magára a figyelmet, amelyet a Thelma és Louise (1991) köszönheti, melyben remekül formálta meg Hal-t, Susan Sarandon és Geena Davis mellett. Még ugyanebben az évben játszott Barry Levinson Bugsy (1991) című filmjében, amelyért Keitel megkapta élete első Oscar-díj jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Harvey számára nem is indulhatott volna jobban a '90-es évek. Aztán megint egy elsőfilmes direktorral működött együtt, Quentin Tarantino (aki már az elején Keitelt szemelte ki Mr. Fehér szerepére, mert ő volt az egyik nagy kedvence) Kutyaszorítóban (1992) című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s Tarantino neki köszönheti, hogy a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. A film nagy siker lett, Keitelnek megtérült a pénze, ráadásul Tarantinoval még két filmjében kapott szerepet. Ezután Abel Ferrara Mocskos zsaru (1992) megbotránkozott című filmjében nyújtott alakítása megint kiváltotta a kritikusok elismerését. A Zongoralecke (1993) című filmben megmutatta romantikus oldalát is, melyben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény (film)ében (1994), a hűvös machót Winston Wolfot alakította.
A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, melyek nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füstjének (1995) trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperekjében (1995) ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát. Szerepelt még Robert Rodríguez és Quentin Tarantino rendezésében az Alkonyattól pirkadatig (1996) című filmben George Clooneyval.
2000-től napjainkig 2000 után Szabó Istvánnal dolgozott együtt, a Szembesítésben (2001), amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A Balhé (2003) című krimi-vígjátékban chicagói maffiózó szerep jutott számára, Gérard Depardieu-vel. Szerepelt Nicolas Cage-val A nemzet aranyában, majd három évvel később a folytatásban is részt vett. 2008-ban Keitel rá szánta magát, hogy szerepeljen egy televíziós-sorozatban, a Life on Marsban (2008), amely "csak egy év évadig jutott". Mellékszereplőként tűnt az Apádra ütök és a Vejedre ütök című nagy sikerű filmek folytatásában, az Utódomra ütök című vígjátékban. Készülőben lévő filmjei a Moonrise Kingdom, Gandhi of the Month és a The Enigma of Benito Cereno.
Magánélete 1982-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, kapcsolatuk 1993-ig tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás után bírósági harc folyt a lányukért, Stelláért. Keitel azt állította, Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát. A bíróság végül Keitelnek adott igazat, az ítélet szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel.
Keitel ezután Andie MacDowell-lel randevúzott, majd Lisa Karmazin keramikus párja lett, akitől 2001 nyarán fia született. 2001 szeptemberében a Torontói Filmfesztiválon találkozott Daphne Kastner színésznővel. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot.
Filmográfia Film