Az aral márna (Luciobarbus brachycephalus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.BioLib
Előfordulása Az aral márna élőhelye az Aral-tó brakkvize, valamint a tóba ömlő Amu-darja és Szir-darja folyók alsó szakasza.
Megjelenése A hal teste karcsú, hasoldala csaknem egyenes vonalú, tarkója (különösen az idősebb példányoké) púposodó. Orra hegyes, szája alsó állású, ajkai húsosak; 4 egyenlő hosszúságú bajuszszála van, az első visszahajtva túlér a szem elülső szegélyén. Pikkelyei kicsinyek, 67-76 (többnyire 70-71) van az oldalvonal mentén. Hátúszója 10-11 sugarú, tövi részük messze előretolódott, a leghosszabb úszósugár kissé elcsontosodott, hátulsó peremének csak az alsó része gyengén fűrészes; farok alatti úszója 8 sugarú, valamennyi úszója feltűnően rövid és keskeny. Garatfogai háromsorosak, 5.3.2-2.3.5. Háta és oldalai (körülbelül az oldalvonalig) sötétek, barnásszürkék; hasa világos, ezüstszínű. A pikkelyek tövén sötétzöld pont van. Valamennyi úszója szürke, csak a farok alatti úszó gyengén sárgás. Testhossza 50-70 centiméter, legfeljebb 90 centiméter (nőstények).
Életmódja Az aral márna tápláléka főként apró puhatestűek, emellett talajférgek, apró rákok, rovarlárvák.
Szaporodása Anadrom vándorhal; az áprilistól júliusig tartó ívási időben a brakkvízből kis csapatokban a folyók alsó szakaszára úszik fel. Ragadós ikráit (1 259 000-ig) sekély vízzel elöntött homok- és kavicszátonyokra rakja le.
Jegyzetek
Források
Luciobarbus brachycephalus (Kessler, 1872) FishBase Fricke, R., M. Bilecenoglu and H.M. Sari, 2007. Annotated checklist of fish and lamprey species (Gnathostoma and Petromyzontomorphi) of Turkey, including a Red List of threatened and declining species. Stuttgarter Beitr. Naturk. Sea A (706):1-172.
Kategória:Luciobarbus Kategória:Halfajok Kategória:Oroszország halai