Oláh Károly (Szatmár, 1841. – Nagykőrös, 1900. július 10.) magyar zeneszerző, a nagykőrösi református tanítóképző igazgató-tanára.
Életpályája A középiskolát szülőföldjén kezdte és gimnázium elvégeztével Debrecenbe ment a felsőbb tudományok hallgatása végett, ugyanitt végezte a bölcseleti osztályokat is. 1864-ben Derecskén lett kántor és orgonista. Még abban az évben a nagykőrösi református képezdéhez hívták meg zenetanárnak. Oláh Károly később az intézmény igazgató-tanára lett.
Zenepedagógiai cikkeket és leveleket írt a Zenészeti Lapokba, melynek rendes munkatársa volt; írt az Apolló czímű zenemű-folyóiratba is, hol több népdala zongorakisérettel, elő-utójátékok orgonára és egy férfi négyese jelent meg; az Orpheusban Száll a felhő c. népdala mint pályamunka első díjjal jutalmaztatott; a Protestáns Egyházi és Iskola Lapban (1887. könyvism.).
Művei Templomi és temetési karénekek (Budapest, 1875, 1876) Egyházi énektár (ugyanott, 1878) Az orgonaépítészet története (uo., 1879) Gyakorlókönyv a népiskolai énektanításhoz (uo., 1880) Énekgyakorlatok, Carpentier és Panseron után (1883) Rövid vezérfonal a népiskolai énektanításhoz (1884)
Források
Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:Magyar kántorok Kategória:Protestáns kántorok Kategória:Nagykőrösiek Kategória:1841-ben született személyek Kategória:1900-ban elhunyt személyek