Szalai István (Somogyvisonta, 1816. június 9. – Szentes, 1878. március 6.) magyar református lelkész, filozófiai író.
Élete
Édesapja Visontán volt iskolarektor és a falu jegyzője. Szalai István tanulmányait Csurgón, Losoncon és Debrecenben végezte, ahol azután négy évig köztanító és 1845. március 1-től szeptember 1-ig főiskolai senior is volt. Meglátogatta a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemet. 1846-ban debreceni káplán és még ez évben szikszói, 1852-ben szentmihályi, 1859-ben szentesi lelkész lett. A békésbánsági egyházmegye előbb főjegyzőjévé, 1876-ben pedig esperessé, a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjának választotta.
Művei
Tapasztalati lélektan (Pest, 1858) Elméleti lélektan (Sárospatak, 1865)
Kéziratban
A családi élet erkölcsi alapja a belőle folyó kötelességekkel együtt, 1870. (Akadémiai pályamű), Lélektani elmélete a boldogságnak, A szentírás magyarázatának rövid történelme és egyházi beszédek.
Források
On-line elérés Kovách Péter és Mód László: Utca őrzi az esperes nevét Szentesi Élet, 2004. augusztus 19.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Csokonyavisontaiak Kategória:Magyar filozófusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Szentesiek Kategória:1816-ban született személyek Kategória:1878-ban elhunyt személyek