Balatonfőkajár község Veszprém vármegyében, a Balatonalmádi járásban. Pannóniában római provinciában hadi út haladt rajta keresztül, amelyen később III. Henrik német császár is hadba indult I. Endre ellen, és 1050-ben már pontosan meghatározták a település helyét az akkori térképeken. A települést a tatárok és a törökök is feldúlták és megsemmisítették. Első ismert írásos emléke 1086-ból származik, amikor is Villa Quiar néven említették.
A falura az első világháború és második világháború is súlyos csapást mért. Utóbbiban itt haladt át a Margit-vonal. A település határában a németek katonai repülőteret hoztak létre, amely a háború után az oroszok kezébe került, mára viszont már csak sportrepülőtérként üzemel.
Balatonfőkajárnak csak egy alig 250 méteres partszakasza van a Balatonon. Ez a szakasz az Aligai út külterület, amely része Balatonfőkajár község területének, amelynek központjától számítva nagyjából 5 kilométer távolságra található. Jellegét tekintve külterület összeírt lakóegység és népesség nélkül. Lakónépessége hozzávetőleg 2 fő, a területén található lakások száma pedig körülbelül 2 darab. A település idegenforgalmi aspektusból a Balaton turisztikai régióhoz, valamint a Dunántúl turisztikai és idegenforgalmi marketing régióhoz tartozik.
Balatonfőkajár legmagasabb pontján, a Somlyó-hegyen lévő, felhagyott kis kőfejtő ópaleozolos, 400 millió évnél idősebb kvarcfillitet tár fel, mely Magyarország egyik legidősebb, illetve a Dunántúl legidősebb, felszínen található kőzete, ezért geológiai alapszelvényt képez.
Szintén Balatonfőkajáron található a Balaton Park Circuit FIA Grade 2-es minősítésű versenypálya.
Fekvése Balatonfőkajár, ahogy a neve is utal rá, a Balaton fejénél fekszik, kb. 4 kilométerre keltre a közvetlen partvonaltól, a Bakony és a Mezőföld találkozásánál, az Enyingi-háton. Eredetileg közvetlen vízparti település volt, de a tatárjáráskor a Bürkös-réti-patak sekély völgyében húzódó nagy kiterjedésű mocsárba menekültek az emberek. Ezt a mocsarat lecsapolva alakították ki a mai falu helyét. A falutól keletre kiemelkedő magaslat a Somlyó. Természetvédelmi terület, ahonnan derült időben tisztán látható a Bakony hegyvonulata a nyugati irányban, valamint a sík Mezőföld kelet felé. Szomszédos települései Balatonakarattya, Füle, Lepsény, Csajág.
Megközelítése A település közelében több, nagy forgalmú útvonal is húzódik (M7-es autópálya, 7-es, 71-es és 710-es főutak), de belterületét ezek mindegyike elkerüli. Központján kelet-nyugati irányban a Polgárdi és Balatonakarattya között húzódó 7205-ös út, észak-déli irányban pedig a Lepsénytől egészen Várpalota térségéig (Pétfürdőig) vezető 7207-es út halad végig.
Rendszeres autóbuszjárat köti össze a települést a megyeszékhellyel, de indulnak és érkeznek járatok Várpalotáról és Székesfehérvárról is.
Vasúti történelme, megállóhelyei, jövője bélyeg|A felújított állomásépület A község területén három vasúti vonal halad át, azonban csak két vasúti megállója van, ebből a 27-es számú Lepsény–Hajmáskér-vasútvonal amelyen 1895. december 31-én indult meg a forgalom Hajmáskér, Lepsény és Dombóvár között. A vasútvonalat a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. A minisztérium 1895 márciusában adta ki a vasútvonal építési engedélyét az „engedményes” uraknak, Széll Kálmánnak és Getto Frigyesnek. A teljes vonal Győr-Veszprém-Lepsény-Dombóvár között épült. Balatonfőkajár megállóhely három vágányos teherállomásként is funkcionált a személyszállítás mellett. A múlt évszázad közepén a Bürkös-réti-patak felett átívelő beton vasúti híd után néhány tíz méterrel ágaztak el a sínek és nagyjából ezzel egy vonalban több raktárépület is állt. A 80-as években azonban csak egy vágányúra zsugorodott, a teheráru forgalom megszűnt. 2007 tavaszán pedig a személyforgalom is megszűnt, de e vonalat teherszállítás céljából és mentesítő vonalként meghagyták. Ma az egy vágánypár, az egykori romos utasfelvételi épület és egy rámpás raktár épület valamint a magas villanyoszlopok tanúskodnak arról, hogy évtizedekkel ezelőtt, még forgalmas állomás volt.
A Cuha-völgyi Bakonyvasút Szövetség évek óta kitartó munkával lobbizik a vonal újranyitásáért. Három nyomós indok áll az érvelésükben: Győr és a győri régió kapcsolata a Balaton keleti medencéjével; a vonal menti települések közösségi közlekedési igényeinek kiszolgálása és a Balaton körbejárhatósága vasúton. Utóbbihoz a hiányzó láncszem ugyanis Lepsény és Csajág között, Balatonfőkajár. A tanulmányban egy deltavágány építésével kiváltanák a Csajág állomásra történő bejárást. Így nem csak Győrből Veszprémen át lenne könnyen elérhető Siófok, hanem Balatonfüredről is, Csajági átszállás nélkül.
2018-ban egy nagyobb volumenű újranyitási kezdeményezés történt amelynek két aspektusa volt. Az egyik, hogy a környékbeli települések meghozták a képviselő-testületi határozatukat, hogy miképpen támogatják a vasútvonal újranyitását. A vonal menti önkormányzatok egy emberként álltak a kezdeményezés mögé, valamint Eplény, Bakonyszentlászló települések és Zirc város is meghozták a képviselő-testületi határozatukat, miszerint támogatják a vasút újranyitását. Ezen felül Szent Kinga Kulturális Egyesület és Veszprém város polgármestere is támogató határozatban állt ki a vasút újranyitása mellett. Egyedül Balatonfőkajár polgármestere és képviselő testülete nem reagált többszöri megkeresésre sem a kezdeményezésre.
A másik megállóhely a falu északnyugati határában fekszik. Elnevezése a mai napig is Balatonfőkajár felső megállóhely, attól függetlenül hogy Balatonfőkajár alsó nem üzemel. A 29-es számú Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal halad rajta keresztül, így Balatonfőkajárról viszonylag könnyen el lehet jutni vasúton a Balaton északi partjára, valamint Székesfehérváron át a fővárosba is: az áthaladó személyvonatok és sebesvonatok mindegyike megáll. Az állomás utasfelvételi épületét és környékét 2018-ban a MÁV és a település közösen újította fel. A beruházás a 2018-as turistaszezon kezdetére készült el, az avatást azonban 2018. április 4-én megtartották. Forró Zsolt, a település polgármestere, Dávid Ilona a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója és Kontrát Károly országgyűlési képviselő adták át. Az 1950-es években épült megálló teljesen megújult, továbbá az épület utasforgalmi terei akadálymentessé váltak, megújult a fűtési, elektromos és vízgépészeti hálózat. Sőt, még egy esőbeállót is kapott a peron mellé.
A Budapest-Nagykanizsa 30-as számú vasútvonal csak a település külterületén halad keresztül, más kapcsolata nincs Balatonfőkajárral.
Története Pannóniában római provinciában hadi út haladt rajta keresztül. III. Henrik német császár I. Endre ellen hadat viselve 1050-ben, a római utat felhasználva – térképén meglehetős pontossággal jelölte Kajár nevét. 1086-ból Villa Quiar formában említették. A falunak a legrégebbi idők óta két neve is volt, mégpedig két magyar eredetű neve: a hang szóból származó Hangony és a keált / kiált szóból képzett Kajár. Mindkettő egyformán "kiáltó"-t, "összehívó"-t jelent, ami egy ősi foglalkozás neve; viselőjének az volt a kötelessége, hogy a király, vagy a bírák ítéletét kihirdesse.
Közel 100 évig Balatonfőkajár a Pannonhalmi Apátság birtoka volt. Már 1332-ből van arról adat, hogy egyházi hely. Az apátok kezdtek el a rómaiak után ismét szőlőt termeszteni a falu melletti domboldalon, ami a mai napig létező kincse a községnek. A tatárjárás alatt a falu elpusztult, lakossága a környező mocsarakba menekült és magukkal vitték állataikat is. A vész elmúltával lecsapolták a mocsarat, és ennek a helyén építették fel új falujukat. A török hódoltságig folyamatosan cserélődtek a település gazdái, így hol mint egyházi birtok, hol mint világi uradalmi birtok szerepel az iratokban. A törökök nagy károkat okoztak: feldúlták, kifosztották a vidéket. Egy ideig Török Bálint tulajdona volt. Buda eleste után Ferdinándhoz került a falu, de közvetlenül Thury György várpalotai kapitány birtokolta. A törökök kivonulása után a Török, Batthyányi, Zichy nemesi családok, illetve a győri jezsuiták kezébe került a falu egy része. A jezsuiták részét 1773-ban a tanulmányi alaphoz csatolták, a többiek megtartották uradalmi részeiket a jobbágyfelszabadításig. Ekkortájt már a falut zömmel módos, református gazdák lakták. Az ő kezük munkáját, illetve adakozásaikat dicséri az 1794-ben késő barokk és kora klasszicista elemekkel díszített hatalmas templom, amely a község közepén egy dombra épült, és impozáns méreteivel ma is lenyűgöző látványt nyújt.
Az 1800-as évek első felében a Batthyányak birtokrésze Felsőbüki Nagy Ferenc tulajdonába került, aki kastélyt is építtetett Balatonfőkajáron. Téglaégető üzeme pedig nem csak a helybélieket látta el építőanyaggal, hanem a környék településeire is szállított. Az 1840-es évek elején a Veszprémi Püspökség szőlőbirtoka és a dézsmapince egy ajándékozási szerződéssel magánkézbe került, az új tulajdonos a már betegeskedő Felsőbüki Nagy Ferenc birtokát is megvásárolva a téglaégetőt is tovább üzemeltette még két évtizedig. A század hatvanas éveitől a falu lakossága megteremtette magának a társas élet színterét is: megalakult a református nőegylet és a legényegylet valamint a gazdakör, utóbbi egészen 1945-ig sikeresen működött. A községben működő 5, majd később 8 kisebb-nagyobb szatócsüzlet látta el a lakosságot a legszükségesebb portékákkal.
1873. december 17-én súlyos baleset zaklatta fel az itt élőket: 19 halász dolgozott egy hajón a Balatonon, amikor hajójuk jégtorlasz közé szorult, és egy kivétellel mindannyian meghaltak.
1944. december 8-ától mintegy másfél hónapon át, 1945. január 17-ig pincékben, odúkban, vagy a senki földjén éltek a helyi lakosok, itt haladt át ugyanis a Margit-vonal. A front elvonulása előtt összesen hétszer cserélt gazdát a falu, ekkor 181 polgári lakos halt meg. Magyarország valamennyi községe közül a károk arányát tekintve Balatonfőkajár a hetedik helyen állt. A második világháborúban a Szeretetszövetség által alapított Bakó Judit árvaházat bombatalálat érte, és minden lakója életét vesztette. Kiss Ferencet, a Szeretetszövetség alapítóját annyira megrázta az eset, hogy elsőként építtette újjá az épületet. A mai napköziotthon falán emléktábla jelzi az egykori árvaház helyét.
1945 után a falu lakossága részben a megalakuló termelőszövetkezetben, részben a környező települések gyáraiban talált munkát. Az 1960-as évek dinamikus fejlődésének eredményeképpen új lakóházak épültek, 1972-ben a megalakult Törpevízmű-társulat jóvoltából kiépült a vízvezeték-rendszer is. Az 1985-ös földrengés hatalmas károkat okozott Balatonfőkajáron is, viszont ennek a szomorú eseménynek köszönhető, hogy a már évek óta korszerűtlen és életveszélyessé vált iskola helyett új épült. Ekkor épült fel az egykori mozi helyén a művelődési ház is. Az 1970-es évek végén és a '80-as évek elején bővítették és korszerűsítették az óvoda épületét is. Az egészségügyi alapellátást egy általános- és egy fogszakorvosi körzet biztosítja, a gyógyszerellátást pedig a helyi gyógyszertár. A községi könyvtárat a Veszprém Megyei Könyvtár működteti.
A rendszerváltást követően 1993/94-ben megoldódott a vezetékes gázellátás, illetve megkezdődött a telefonhálózat kiépítése.
A földje folyamatosan vall arról, hogy mindig élt itt ember. Ős-kő-vas és bronzkori leletek, a római impérium, majd a középkor relikviái tanúsítják, hogy avarok, kelták, rómaiak, szlávok, germánok és morvák lakták.
Balatonfőkajár egykor bélyeg|A kriptasor az Ady Endre utcáról nyíló temetődomb alján A település már az 1600-as évek közepén virágzó hely volt. Az évszázadok múlásával és a két világháború által okozott súlyos csapások által azonban több, ma már nem létező épület, nevezetesség vagy kastély sem található meg a faluban.
Szélmalom – az I. világháború végéig működött. Boros Gyula tulajdona volt. (Béke utca) Galambház – szokatlanul nagy méreteivel hívta fel magára a figyelmet, amelyet a Háry család épített. Helyén ma lakóház van a Béke utcában.