Balkány (a 20. század elején 1945-ig Nyírbalkány) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye negyedikMagyarország közigazgatási helynévkönyve, 2012. január 1. (KSH) legnagyobb területű települése, a Nagykállói járás városa. Első írásos említése 1214-ből származik a Váradi regestrumban. A település később a Gutkeled nemzetség birtoka lett, a középkori történetének legjelentősebb emléke a mai református templom. A török hódítások során a környék jelentős pusztítást szenvedett, de a törökök kiűzése után a falu gyorsan újjáépült. A Rákóczi-szabadságharc idején a helyiek aktívan részt vettek a küzdelmekben, majd a 18. és 19. század folyamán a falu fokozatosan fejlődött. Az 1950-es megyerendezésig Szabolcs vármegye Nagykállói járásához tartozott. 1971-ben nagyközségi, majd 2004-ben városi rangot kapott.
Népessége 2025-ben 5737 fő volt, a korszerkezetet tekintve elöregedő település. A lakosság egynegyede a kiterjedt tanyavilágban él, amely 24 „élő” tanyából áll. Nevezetességei a Gencsy-kastély, a Gödény-kúria, melyben rendőrőrs működik, valamint a Csiffytanyán található mamutfenyő. Mentőállomás 2001-től működik a városban a Megyei Mentőszervezet tizennegyedik mentőállomásaként. A város híres szülötte Benedek János újságíró, költő, nemzetgyűlési képviselő, Hajdu Frigyes műfordító, Várdy Huszár Ágnes professzor, irodalomtörténész és regényíró, illetve Madár János költő, író.
Nevének eredete A neve a balkány vizenyős, lápos hely jelentésű tájszóból származik, amely valószínűleg a törökből került a nyelvünkbe. Más források szerint a geszterédi csata idején Szent László király és Bali kán ütközött meg egymással, és a városnév Bali kán nevének módosulata.
Földrajza Domborzati viszonyai a Nyírségre jellemzőek, a terület enyhén nyugat felé lejt. Magasabb pontjai: A legmagasabb pont: 169 m (Kismogyoróstól északkeletre 500–600 m-re) Szőlő-hegy: 154 m (Balkány) Gyűrűs-hegy: 160 m (Csiffytanya)
Finánc tag nevű városrészről keletre 1 km-re található a 173 m magas Sós-hegy, azonban ez a pont már Nyíradony területén helyezkedik el.
Megközelítése Balkány a Nyírségben, Nyíregyházától délkeletre közel 27 km-re, Debrecentől északkeletre 40 km-re, Nagykállótól 14 km-re, az M3-as autópálya 234-es csomópontjától délkelet felé, 20 km-re helyezkedik el. Területe délen nagy távolságra terjed, a Hajdú-Bihar megyei Nyíradonnyal és Hajdúsámsonnal határos, 24 tanyájának túlnyomó része ezen a területen található. További szomszédai nyugaton Geszteréd, északon Nagykálló, Biri és Kállósemjén, keleten pedig Szakoly.
Növényzete 225px|bélyegkép|balra|A mamutfenyő Csiffytanyán Felszínét kovárványos barna erdőtalaj, humuszos homok, helyenként réti talaj fedi. Erdőtársulásait akácosok és nyárfások alkotják egy kevés tölgy- és fenyőerdővel. Helyenként éger-, fűz- és nyírfacsoportokat is találunk. Növénytani ritkaság a Csiffytanyán álló mamutfenyő, amit 1860 körül ültetett Finta József balkányi lakos. A fa koronáját, amit 1968-ban egy villám kettéhasított, ma vasabroncsok fogják össze. A fenyőt 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította, 2015-ben pedig az Év Fája verseny magyarországi döntőjében a második helyezett lett.
Éghajlata A Nyírség éghajlata – és így Balkányé is – mérsékelten meleg: az évi napsütéses órák száma 2000, tehát több, mint az ország nyugati részén, de kevesebb, mint az Alföld déli felén mért 2100 óra. A középhőmérséklet 9,5–9,6 °C. Leggyakoribb az északkeleti és a délnyugati szél. A 19. századi belvízrendezési tervek gyökeresen megváltoztatták a település hidrológiai viszonyait, de még ma is vannak állandóan vagy időszakosan vízzel, nádasokkal borított határrészek. A város határában található egy mesterséges halastó, a Téglagödör.
Története 225px|bélyegkép|balra|A Gödény-kúria, a rendőrőrs épülete
Balkány mint lakott település először 1214-ben szerepelt a Váradi regestrumban. Őslakosai kazárok és szlávok voltak, akik beolvadtak a honfoglaló magyarok közé. A lakosság a terület magasabb pontjain telepedett le. Az alacsonyabb helyeken található, a Nyírségre egykor igen jellemző áthatolhatatlan nyírvizek védelmet nyújtottak az ellenséggel szemben. A falu 1328-ban már templommal rendelkezett, András nevű papját említi a tizedjegyzék. A mai református templom homlokzata román kori nyomokat is őriz. A tulajdonosa gyakran változott: 1417-ben az álmosdi Csire családnak voltak itt birtokai. 1430-ban földesurai a Kállay család tagjai voltak, majd a Czudar családé lett. 1440-ben a Rozgonyiak vették zálogba a Czudar családtól, 1475-ben pedig már a petri Ders családot találjuk itt mint birtokost. 1477-ben a település birtokosa a Szokoly család volt.
Nagykálló várának felépítése (1570–1573) nagyban befolyásolta a település fejlődését, hovatartozását. A törökök Nagykállót 1578-ban el akarták foglalni, és a csata küzdőtereként Balkány egyik tanyája, Görénypuszta környékét választották. A vár elfoglalása nem sikerült a török hadnak, azonban a környék szinte minden falvát elpusztították, kirabolták. Balkány, Guth, Szakoly és a szintén balkányi határban fekvő, de a pusztítás után fel nem épülő Görény, valamint Perked községek teljesen elnéptelenedtek. Aba ekkor – a szájhagyomány szerint a török basa szeretőjének birtokai voltak itt – elkerülte a pusztulást. A törökök kiűzése után a település gyorsan felépült és megerősödött, Aba népe is a védettebb Balkányba települt át.
A Rákóczi-szabadságharc Balkányt is érintette. A lakosok közül 83 lovas (5 kompánia) és mintegy 70 gyalogos katona állt a fejedelem zászlaja alá. Részt vett a szabadságharcban Gencsy Zsigmond földesúr is, aki előbb (1703–1705) Károlyi Sándor mezei lovasezredének, majd 1705 őszétől haláláig a korábbi Kaszás Pál-féle lovasregimentnek volt a parancsnoka. Gencsy Zsigmond az 1706. augusztus 10. előtti napokban esett el a Karika-hágó mellett vívott összecsapásban. A Gencsy családnak kiterjedt birtokai voltak itt a 18. században. Kastélyuk, a Gencsy-kastély ma is áll. 1715-ben a vármegye lakossága mindössze 26 324 lélek volt. Ebből Balkányra kb. 1000-1200 lakos jutott.
Az 1720. évi regnicolaris összeírás szerint 20 lakott jobbágytelke volt, lakói használták az akkor még lakatlan Szakolyt és az azóta is puszta Abát. Az 1772-i úrbérrendezés során az előbbi századbeli birtokosai közül már senkit sem találtak itt. Tizenegy nemes birtokosa közül a gróf Barkóczy, Gencsy és Pribék családnak volt benne nagyobb része. Lakói: 19 telkes jobbágy és 10 házas zsellér, akik 9 hétnyolcad telket használtak.
225px|bélyegkép|jobbra|A III. katonai felmérés térképe (1869–1887)
1839-ben a vármegye egyik legnagyobb faluja volt 3006 lélekkel. 1844-ben tagosítást hajtottak végre: eszerint a nemesi jogon bírt földterületeket teljesen elkülönítették az úrbéres birtoktól. Az úrbéres illetményeiket a biri határ felől eső határrészen a nagykállói és perkedi út között kapták meg. Balkány népessége ekkor már megközelítette a 3000 főt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején kb. 30 főt toboroztak Balkányból katonának. 1849 januárjában a helyi református gyülekezet felajánlotta templomuk harangját ágyúöntés céljára.
1848-ban 438 zsidó élt Balkányban, a legtöbbjük kereskedő volt, de jelentős volt a kézművesek és az iparosok száma is. Feltűnően magas volt közöttük a kultúrával, hitélettel foglalkozók aránya. Orvosa 1850 óta van Balkánynak. Az első orvosok: Weinberger Herman, László Elek, Bauer Lőrincz és Leitner András voltak. 1855 körül dalegylet alakult. 1858-ban létesült a posta. A heti vásárok jogát 1859-ben kapta a település. Az első gyógyszertár 1864-ben nyílt meg, a gyógyszerész Kékesi Imre volt. 1870-ben Balkánynak 413 háza és 3997 lakosa volt, határa 14 421 kataszteri hold. A kiegyezés után is folytatódott a fejlődés: 1875-ben olvasóegylet, 1877-ben gazdakör, ugyanebben az évben az iparos ifjúság számára olvasókör alakult.
1878-ban Balkány országos vásártartási jogot kapott, a vásártér a mai Kossuth-kert helyén volt. 1880-ban kisebb földrengés rázta meg a települést, a házak kéményei is ledőltek. A postához 1893-ban távírdát kapcsoltak. 1897-ben alakult meg a helyi takarékpénztár. 1900-ban 444 házban 4390 lakos élt, 15 527 kataszteri hold területen. 1909-ben megnyílt a környék első óvodája Balkányban, ahol az óvónő Szentgyörgyi Amália volt. 1910-ben létesítették a postán az első távbeszélőállomást. A 19. század végén az évi népszaporulat meghaladta a 100 főt.
225px|bélyegkép|balra|A második világháborúban és az 1956-os forradalomban elesett balkányiak emlékműve a Kossuth-kertben Az első világháborúban 385 balkányi lakos teljesített katonai szolgálatot. Ebből 107 rokkant lett, 72-en meghaltak. A földreform törvény keretében 1922-ben Balkányban is volt „földosztás”. A Gencsy- és Lónyai-birtokból osztottak szét néhány hold földet a leszerelt katonák között. A második világháborúban Balkány férfilakosai közül 900-an vettek részt mint frontkatonák. Közülük legtöbben 1942–1943 telén a doni katasztrófában estek el. A város neve a 20. század elején Nyírbalkány volt, majd 1945-öt követően a Nyír- előtagot elhagyták a megnevezésből.
1948. június 2-án tett javaslatot a balkányi képviselő-testület a felekezeti iskolák államosítására. Ezt követően szeptemberben 14 belterületi és 16 külterületi tanulócsoportban, 29 nevelővel kezdődött meg a tanítás. Az első körzeti igazgató Inotay László lett. A Gencsy-kastély államosítását a képviselő-testület 1948. október 15-i ülésén határozták el. 1951-ben az épületet gyermekotthon céljára az állam vette kezelésbe. A lakói előbb felső tagozatos, később óvodás korú gyermekek lettek.
bélyegkép|225px|jobbra|Városavató ünnepség 2004. szeptember 19-én Az 1950-es években a község kiemelkedő kulturális eseményei közé tartoztak az Ormos András vezette színjátszó csoport és a Szántó János irányítása alatt tevékenykedő dalárda egész estét kitöltő előadásai. Repertoárjukban főleg népszínművek, illetve népdalfeldolgozások szerepeltek. A balkányi községi tanácsot 1950. október 22-én választották meg, az alakuló ülés október 26-án volt. A községi tanács elnöke Benke Sándor, elnökhelyettese Jaksi István, titkára Szabó János lett. Minőségi változás, a vezetés színvonalának javulása az 1950-es évek végén és az 1960-as években következett be.
1990. július 13-án avatták fel a település főterén a második világháborúban és az 1956-os forradalomban elesett balkányiak emlékművét, amelyet később a Kossuth-kertbe helyeztek át. 1990 szeptemberében a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata, a Szombat foglalkozott az emlékművel, melyben sérelmezték, hogy a Balkányból elhurcolt sok száz zsidó mártír közül senki sem kapott helyet rajta. Dankó József, a nagyközség tanácselnöke azt mondta, hogy az ok abban keresendő, hogy valójában nem is állt rendelkezésükre az egykor Balkányból deportált lakosok névsora. A plébános úgy nyilatkozott a Magyar Televíziónak, hogy „nekik külön emlékművet kellene felállítani”, melyhez minden erkölcsi támogatást megadnának. Végül az oszlop hátoldalára véstek rá – utólag – egyetlen, a zsidók sorsára utaló mondatot.
Balkány 1971-ben nagyközség, 2004-ben pedig város lett. A városban és környékén is jelentős károkat okozott a 2010-es júniusi vihar, amely lakóházak tetejét bontotta meg, kéményeket borított le, fákat döntött ki. A legsúlyosabb károk ekkor Balkányban és környékén keletkeztek. A városban szinte minden utcában voltak sérült házak, melléképületek. Cibakon egy húszhektáros erdő fáit 45 fokos szögben mozdította ki a földből a vihar.
Közélete
Polgármesterei Balkány nagyközség, majd város polgármesterei 1990 óta: