Cseglény () falu és község Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében.
Fekvése Pozsegától légvonalban 24, közúton 33 km-re keletre, a Pozsegai-medence keleti végében, a Dilj-hegység északi lejtői alatt, a Longya jobb oldali mellékvize a Kranja-patak mellett fekszik.
A község települései A községhez Cseglény, Darkovac, Djedina Rijeka, Dobra Voda, Dobrogostya (Dobrogošće), Draganlug, Doboka (Duboka), Imrepaka (Imrijevci), Ivanovci, Jasik, Jezero, Györkvölgy (Jurkovac), Kneževac, Latinovac, Migalóc (Migalovci), Milanlug, Mokreš, Nova Lipovica, Újleszkovica (Nova Ljeskovica), Novi Zdenkovac, Paka, Hrussóvölgy (Ruševo), Szapnó (Sapna), Sibokovac, Sovski Dol, Óleszkovica (Stara Ljeskovica), Stari Zdenkovac, Stojčinovac, Nagybilács (Veliki Bilač), Vlatkovac és Vukojevica települések tartoznak.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Cseglény területe már az őskorban lakott volt. A „Krčevina-Staro” lelőhelyenÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6837. a település határában az újkőkorban virágzott, a starčevói kulturához tartozó település maradványait, házak alapjait, kenyérsütő kemencéket, cserép használati tárgyak töredékeit, kőeszközöket, kőszekercét, vésőt találtak. A „Krčevine - Brdo” lelőhelyen a lasinjai kultúrához tartozó kőrézkori település, valamint két bronzkori, a vonaldíszes kerámiák népéhez és a pannóniai berakásos kerámiák népéhez tartozó település maradványa is előkerült.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6601.
Cseglény első említése „Cheglyn” alakban 1250-ben történt IV. Béla királynak abban az oklevelében, melyben megerősíti a Velikei és Békeffy családok ősét, Ábrahám fia Ivánkát négy Pozsega megyei birtok, köztük Velike tulajdonában. A dokumentumban a gradistyei várföldek („terre castri de Gradista”) és a leszkovicai („Lisnoanoga”) birtok határának leírásában tűnik fel a neve. Ebben a dokumentumban bukkan fel először a Longya („ad Lubszam”) folyó neve is.Engel Pál: Pozsega vármegye (kézirat). 1435-ben már mezővárosként említik „Oppidum Cheglin” néven. Ekkor két nemesi kúria állt itt több épülettel, 44 jobbágytelekkel, szláv lakosokkal. 1453-ban „Poss. Cheglen”, 1470-ben „Poss. Cheglen” néven említik a korabeli források. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye. A velikei uradalom részeként Békeffy család volt a település ura, míg a Cseglénytől keletre fekvő erdők és falvak a gróf Cseszneky család tulajdonában voltak. A továbbiakban Velike várának sorsában osztozott. A középkori Cseglény nem a mai helyen, hanem attól délre, a Longya partján feküdt, itt említik középkori Szent János templomának romjait is.
A települést 1532 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1746-ban 14, 1760-ban 37, 1780-ban 39 ház állt a településen. A horvát katolikus lakosság egy része a török uralmat is túlélte. Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. A hívek a hrussóvölgyi plébánia alapításáig a mindszenti plébániához tartoztak. A falu a Longya mellől a Bektežre menő út, illetve a későbbi vasútvonal mellé települt át. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csaglin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csaglin” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 101. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chaglin” néven 37 házzal, 311 katolikus vallású lakossal találjuk. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 24. o.
1857-ben 202, 1910-ben 511 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 60%-- horvát, 26%-a szlovák, 13%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 85%-a horvát, 6%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a községnek 2723, a településnek 2011-ben 591 lakosa volt. A településen négy bolt, benzinkút, gyógyszertár, állatorvosi rendelő, három vendéglő működik és az állami erdészetnek is van itt irodája.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 202 200 160 215 347 511 548 628 580 631 680 727 677 717 677 591
Nemzetiségi összetétele 2001-ben:
Horvát - 2.782 (82,16) Szerb - 378 (11,16) Macedón - 16 (0,47) Magyar - 11 (0,32) Szlovák - 7 (0,21) Bosnyák - 4 Cseh - 4 Szlovén - 3 Német - 2 Cigány - 2 Albán - 1 Ruszin - 1 Ukrán - 1 egyéb - 18 (0,53) bizonytalan - 83 (2,45) ismeretlen - 73 (2,16)
Nevezetességei Gonzaga Szent Alajos tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1765-ben épült, 1943-ban bővítették. 1945-ben plébániatemplom lett. Ebben az évben készültek el tornyai, sekrestyével bővítették és új oltárépítményt is kapott. 2000-ben újból bővítették, mely során alaprajza megváltozott.
Oktatás A településen Stjepan Radić nevét viselő elemi iskola működik. Az első iskolaépületet 1923-ban építették. Az iskola mai épülete 1964 és 1972 között épült.
Sport AZ NK „Omladinac” labdarúgóklubot 1979-ben alapították. A megyei első ligában szerepel.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala A megye turisztikai irodájának honlapja A plébánia honlapja Az elemi iskola honlapja Az első katonai felmérés térképe Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. kötet 2. füzet Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka
További információk A község rendezési terve
Kategória:Pozsega-Szlavónia megye települései