thumb|right|300px|Látkép, a Penobscot Millinocket magasságában A Penobscot egy észak-amerikai folyó, amely az Appalache-hegységben ered, hogy végül az azonos nevű öbölben az Atlanti-óceánba ömöljék. 563 km hosszú, vízgyűjtője mintegy 22 300 km². Ezzel az állam második leghosszabb folyója, egyben a leghosszabb azok közül, amelyek nem lépik át annak határait. (Mindent egybevetve a leghosszabb maine-i folyó a Saint John, amely New Brunswick kanadai tartományt is érinti.)

Jellemző folyásiránya keleti. Mellékvizeinek zöme tavakból táplálkozik, s Maine szívében ered. A főmeder felett négy nagyobb ágát tartják számon. Nyugati és keleti ága (angolul West Branch, illetve East Branch) Medway városánál találkozik, s ezek egyesült vize itt délnek fordul. Bangor alatt hajózható. A folyó egy szigetén található a penobscot indián törzs rezervátuma.

Történelmi és gazdasági vonatkozások

thumb|right|250px|Bucksporti tájkép egy korabeli képeslapon, 1905-ből thumb|right|250px|Winterporti tájkép egy korabeli képeslapon, 1906-ból A folyót a portugál Estaban Gomez fedezte fel 1524-ben, akit 1605-ben a franciák követtek Samuel de Champlain személyében. Néhány évre rá – szintén francia – jezsuita szerzetesek érkeztek a vidékre, s az őslakosokat katolikus hitre térítették. Az első francia falut 1613-ban alapították a folyó torkolatánál Pentagouet néven (ma Castine). A folyón ettől jóval feljebb, a már nem hajózható részen, az egykori missziós épület körül hozták létre első állandó településüket az indiánok (ma Indian Old Town). A 16. században és a 17. első felében nagy eséllyel ezek voltak az egyedüli állandó települések a környéken; a folyó- és az öböl mentén – mint a penobscotok vadászterületén – ugyanakkor több, időszakosan lakott, indián falu is állt.

Az őslakosokra nézve nagy csapást jelentett a mohikánok 1669-es dúlása. A környékre Massachusetts angol telepesei is indítottak portyákat, de ezek eleinte túl gyengének bizonyultak, hogy a francia hatalmat megingassák. Az amerikai tagállam végül 1752-ben hivatalosan is bejelentette igényét a Penobscot folyó medencéjére, s 1759-ben Thomas Pownall a torkolatnál megalapította Fort Pownall erődjét (ma Stockton Springs). Ezzel a terület jobbára angol fennhatóság alá került és Új-Anglia részévé lett.

A folyómente első angol telepese Joshua Treat (1726-1802), fegyverkovács és tolmács Fort Pownallban. Legidősebb fia, ifjabb Joshua Treat faházat és fűrészmalmot épített a Marsh Bay partján (ma Frankfort). Ahogy a Joshua család és a többi, Massachusetts és New Hampshire államból való telepes egyre feljebb foglalt földeket a folyó mentén, úgy szorultak vissza egyre kisebb területre a penobscotok, míg azoknak végül csak Indian Old Town (ma indián rezervátum) maradt.

A folyó és az öböl környéke a függetlenségi háború és az 1812-es brit–amerikai háború alatt is hadszíntérré változott. Az ütközeteket mindkét háborúban az angol flotta nyerte, s a britek 1814-ben még Bangort is kifosztották. Az amerikaiak ezen kudarcok után 1844-ben egy nagy kőerődöt (ma Fort Knox) kezdtek el építeni nem sokkal a torkolat felett, Bucksport túlpartján: egyrészt, hogy megerősítsék a környék védelmét, másrészt hogy a britekkel való határvitában (Kanada akkor még brit terület volt) a területet maguknak biztosítsák. Mindazonáltal az erőd egyetlen ágyúját sem sütötték el harcban. right|thumb|250px|A Penobscot-szoros és Fort Knox látványa a folyóról (2007)

A 19. században jelentős faúsztató útvonal volt a magasabban fekvő erdők, illetve az Old Town és Orono környéki fűrészüzemek közt. A félkész faárut Bangorból szállították tovább hajóval, dagálycsúcs idején. (A dagályhullám Bangornál átlagosan 4 méter. ) A folyón fejtett jeget a század végétől szállították városi piacra is.

A 20. század elejétől a környék faanyagát mindinkább a papír- és cellulózipar kezdte felhasználni. Ezek gyárai északról Millinocket és East Millinocket, délről a South Brewer és Bucksport városok határolta szakaszon telepedtek meg. Az olcsó vízenergia a könnyűipar más ágait, elsősorban textil- és cipőipari cégeket is a környékre vonzott.

A 21. század elejére az erdők erősen megfogyatkoztak, így a helyi papírgyártás gyors hanyatlásnak indult. Ezzel előtérbe került az eddig is jelentős turizmus, különösen pedig a vadászat és a horgászat, illetve a sporthajózás.

Horgászat

A folyón nagy hagyománya van a horgászatnak, különösen pedig a legyezésnek. A Nyugati-ág híres lazacozó víz, míg a Keleti-ág fekete sügérjeiről nevezetes. 2008-ban a főmederre is engedélyezték a lazacozást, feltéve, hogy a kifogott példányokat a horgászok visszaengedik a folyóba.Ez az úgynevezett catch-and-release. Rules of the Atlantic Salmon Commission

Szépirodalmi hivatkozásai

Derry fiktív városa Stephen King regényvilágában a Penobscot partján fekszik. A folyó ugyancsak feltűnik Vadászat a Vörös Októberre című Tom Clancy-regény filmfeldolgozásában is.

Vízmércéi Helye Hely-leírás A vízgyűjtőmérete (km²) Vízhozam/másodperc (köbméter) Minimum Maximum Grindstone (Keleti-ág)() hozzávetőleg 15 km-re délre Stacyville-től 2810 2 1047 West Enfield() - 17280 46 4333 Eddington() A Veazie-gáttól folyásirányban fél kilométerre lefelé 20110 csak vízállást mér csak vízállást mér

Fordítás

Források

A vízmércék adataira vonatkozóan különösen: Vízállásjelentések: Grindstone, West Enfield, Eddington Historical Magazine: "The Ancient Penobscot, or Panawanskek.", 1872. február Joseph Whitcomb Porter: "Joshua Treat: The Pioneer Settler on Penobscot River.", 1889, PDF USGS River Basin Info "The Penobscot River Restoration Project" (A Penobscot folyó rehabilitációs programja) National Weather Service (az Egyesült Államok Országos Meteorológiai Szolgálata): Vízállás-előrejelzés

Jegyzetek

Kategória:Maine Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok folyói