A chilei villásszarvas (Hippocamelus bisulcus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.
Az andoki kondorral együtt Chile címerállata.
A Hippocamelus szarvasnem típusfaja.
Előfordulása balra|bélyegkép|200px|Portré
A chilei villásszarvas Chile és Argentína hegységeinek az őslakos szarvasféléje. Az állat az Andok magasabb hegyeit és hűvös völgyeit választotta élőhelyül. A tudósok próbálják tanulmányozni ezt a ritka állatot, de a chilei vilásszarvasoknak a kis létszáma igen aggasztja őket.
Az állat számos elérhetetlen vagy alig elérhető élőhelyen él. A havasalji cserjésektől a meredek sziklafalakig. A magashegyi erdőket és erdőszéleket kedveli. A fjordokban tett megfigyelésekből, megtudták, hogy a felnőtt bikák és a fiatal állatok a havasalji legelőkön, míg a suták és borjaik kizárólag a sziklafalakon élnek. Az állat fő tápláléka az óriáslapu-virágúak (Gunnerales) rendjébe tartozó növények.
Habár korábban Dél-Amerika délnyugati részén széles körben el volt terjedve, manapság veszélyeztetett állat. 2005-ben, Argentínában már csak 350-600 chilei villásszarvas élt, ezek is kis csordákban. Az argentin nemzeti hivatalokat megkritizálták amiért a chilei villásszarvasok állapotát elfogadhatónak nyilvánították; annak ellenére, hogy a tudósok bebizonyították, hogy ezeknek a száma erősen vissza csökkent. A kutatók további élőhely tanulmányozásokat és védelmi központokat szeretnének végrehajtani, illetve létesíteni.
A chilei villásszarvast a gazdasági tevékenységek és az inváziós fajok is veszélyeztetik. Az argentínai Nahuel Huapi Nemzeti Parkban tett megfigyelés során, rájöttek, hogy az állat legalább 32 különféle növénnyel táplálkozik, köztük a Nothofagus pumilióval is, amelyet a betelepített gímszarvas is igen kedvel. Így a gímszarvas eleszi a chilei villásszarvastól a táplálékot. Az argentínai állományok azért is veszélyeztetettek, mivel a szaporulatuk igen kicsi, és az elhalálozás pedig igen nagy. Argentínában a chilei villásszarvasnak a legfőbb ellensége a puma.
Megjelenése Az állat jól alkalmazkodott a sziklás élőhelyéhez, ezt tömzsi, rövid lábai is mutatják. Bundája barna vagy szürkésbarna, a test alsó része és torka fehér. A hidegtől és nedvességtől hosszú és göndör szőre védi meg. A legnagyobb suták testtömege 70-80 kilogramm és marmagassága 80 centiméter. A legnagyobb bikák testtömege 90 kilogramm és marmagassága 90 centiméter. Nem mindegyik állat éri el ezeket a méreteket. Az újszülött borjak nemüktől függetlenül egyforma méretűek és testtömegűek, és nincs rajtuk petty.Van Widen, Jasper. Diet and habitat of the huemul (Hippocamelus bisulcus) in Bernardo O’ Higgins National Park, Chile (2006). THESIS, Department of Science, Technology and Society, University of Utrecht. (PDF ) Elérés: 2007. június 7.
A nemi kétalakúság a felnőttek között szembetűnő. Csak a bikáknak van agancsa, amelyet minden évben a tél végén elhullatnak. A bikák homlokán fekete „álarc” van, ez elnyújtott szív alakú és körbefog egy barna részt. Eltérően más szarvasféléktől a chilei vilásszarvasok vegyes csordákban is megtalálhatók, vagyis mindkét nem együtt élhet, sőt minél nagyobb a csorda, annál többet tart az együtt lét. A völgyekben nagyobb csordák élnek, mint a sziklákon, ami arra hagy következtetni, hogy a nyílt terepen valószínűbb, hogy egy ragadozó megtámadja őket (több szem, többet lát).
Jegyzetek
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)
Kategória:Hippocamelus Kategória:Emlősfajok Kategória:Az Andok emlősei