A selyemcápa (Carcharhinus falciformis) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása A selyemcápa a világ minden trópusi és melegebb mérsékelt övi vízében előfordul. A Nyugat-Atlanti-óceánban az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól kezdve, a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig, valamint Uruguayig található meg. Ugyanez óceán keleti felén a selyemcápa Spanyolországtól és a Madeira-szigetektől egészen Angola északi részéig lelhető fel. A Szent Pál-szikláinál (St. Paul's Rocks), valamint a Zöld-foki Köztársaság vizeiben is élnek állományai. Az Indiai-óceánban az elterjedése északnyugaton a Vörös-tengertől, míg délnyugaton a Dél-afrikai Köztársaságbeli KwaZulu-Nataltól keletre Kínáig, Indonéziáig, Ausztráliáig és Új-Zélandig terjed. A Csendes-óceán szigeteinél s megtalálható, például Hawaiinál. Ebben az óceánban a legkeletibb állományok a mexikói Alsó-Kaliforniánál és Chile északi partmentén fordulnak elő.
Megjelenése Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de akár 350 centiméteresre is megnőhet. 202-228 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddigi legnehezebb kifogott példány 346 kilogrammot nyomott. Erős, hosszúkás testű, meglehetősen lekerekített orrú cápa. A szeme kerek, a szája ívelt. A fogak finoman fogazottak és háromszög alakúak, amelyek az alsó sorban keskenyebbek és hegyesebbek. Az első hátuszony közepes méretű, sarló alakú, lekerekített végű, és hátsó széle a has irányába ívelt. A második a farokúszóval szemben helyezkedik el. A melluszonyok hegyesek és hosszúak. Bőre selymes tapintású. A hátoldala a sötétszürke különböző árnyalata lehet, hasi része fehér.
Életmódja Nyílt tengerekben él a felszíntől általában 500 méteres mélységig; de akár 4000 méter mélyre is lehatolhat, továbbá a korallzátonyokat is felkeresi. A 23-24 Celsius-fokos vizeket részesíti előnyben. A kontinentális selfek és a szigetek körüli vizek lakója. Magányosan él és gyors úszó; ha veszélyben van, agresszíven védelmezi magát. Néhol nagy vándorutakat tesz meg. Gyakran a tonhal rajokat követi. Legfőbb tápláléka a csontos halak, de ezek mellett kalmárokat, nautiluszokat és rákokat is fogyaszt. Az ember számára is veszélyes lehet.
Legfeljebb 25 évig él.
Szaporodása Elevenszülő cápafaj; a pete szikzacskója méhlepényszerűen a nőstény szöveteihez kapcsolódik. Párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. Az eddigi megfigyelések szerint a nőstény minden évben szaporodik; bár ennél a szirticápafajnál nincsen meghatározott szaporodási időszak. Egy alomban 1-16 kölyökcápa lehet. A kis selyemcápa az alomnagyságtól függően, születésekor 55-87 centiméter között lehet.
Felhasználása A selyemcápát ipari mértékben halásszák. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Bőre a bőriparban játszik szerepet. Az úszói az úgynevezett cápauszonylevesbe kerülnek bele. Májából májolaj készül.
Képek
Források Angelo Mojetta: Víz alatti világ/Cápák
Carcharhinus falciformis (Müller & Henle, 1839) FishBase Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
További információk EXTANT DENTITIONS: Cápanevek (angol) Checklist of Living Sharks: Compagno, 2007 Checklist of Fossil Sharks: Jim Bourdon © 1998 - 2009 , 2012: Reproductive Biology of the Silky Shark Carcharhinus falciformis (Chondrichthyes: Carcharhinidae) off the west coast of Baja California Sur, Mexico. aqua, International Journal of Ichthyology, 18 (1): 15-24. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.
Kategória:Szirticápák Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Csendes-óceán halai Kategória:Az Indiai-óceán halai Kategória:A Vörös-tenger halai