Régi magyar személynevek

Régi magyar személyneveknek azokat hívjuk, amelyek a keresztény névanyag átvétele előtt, a honfoglaló és frissen letelepült magyarság körében voltak használatban, körülbelül a 15. századig. Akárcsak más nyelveknél, lehettek egy- vagy kételeműek. A honfoglaló magyarság, hasonlóan a korabeli népekhez, még egyelemű neveket használt. Ezeknek egy részük eredeti magyar név volt, másik részük pedig egyházi (bibliai és mártírológiumi), eredeti vagy becézett alakban, harmadik részük pedig ismeretlen eredetű név, amelyek rendszerint egyszótagú szavak vagy ezeknek továbbképzései voltak.

A nevek története

A nevek gyakorisága A legtöbb név nem terjedt el széles körben, hiszen az volt a cél, hogy a név egyedi legyen. A legtöbb névre csak néhány adat van, az sem egykorú. A leggyakoribb nevek a férfinevek között a Nemhisz, Hazug, Mavagy, a női nevek között pedig a Csala, Sebe, Rózsa, Liliom, Viola, Gyöngy, Nyest mint úrnőnevek. A szolgálók neve legtöbbször Pénteka, Szombatka, Szeme és származékai, Mag és származékai, Szerető, Drága.

A 15. századra ezeket az eredeti magyar, török és egyéb „pogány” neveket szinte teljesen kiszorították a keresztény nevek.

A nevek jelentés szerinti csoportosítása A mai helyesírással írt, régi magyar személyneveket az alábbiak szerint lehet csoportosítani (a csillaggal jelöltek lehettek férfi és női nevek egyaránt).

Testalkatra vonatkozó nevek Férfinevek: Kisid~Küsid*, Nagy, Nagyod, Erő, Erős, Erőka, Hitvánd* (lehetett óvónév is), Keménd, Csepke*, Kurta*, Gyenge*

Nemre, rokoni viszonyra, anyaságra utaló nevek Férfinevek: Ős, Ősa, Őse, Ösöd, Ösön, Előd, Fiad, Fiacs, Fiacsa, Árva, Árvád, Vőd.

Női nevek: Leáncs, Emese, Emlő, Edlelmes (ellő, szülő), Mag, Maga, Madg, Magcsa, Magics, Magó, Meddő.

Testrésznevek Főd (fejecske), Szem, Szemd~Szend, Szeme*, Szema*, Füles, Orrod, Szakál, Hajad, Bél (ekkor még a jelentése: belső rész, szív), Béld, Béla, Csonta, Tetemeh (a tetem ekkor még csontot jelentett)

Haj- és bőrszínre utaló nevek Férfinevek: Fekete, Feketéd, Kese, Keséd (hirtelenszőke), Sződ, Szőke, Vörös, Fehér, Fehéra*, Fehérsa, Fejércse, Fejércsa, Tar (kopasz), Tarsa, Tarcsa, Tarka.

Női nevek: Pirohta, Pirit, Szüga (barna, vö: szöghajú), Szürke, Szina, Szinta, Szinicsa, Színes.

Egyéb testi tulajdonságra vagy fogyatkozásra utaló nevek Férfinevek: Szép*, Szépe*, Csuda*, Csúnya*, Vak, Vaka, Csipa. Finta (fitos orrú), Fintor, Csorba (csorba fogú), Bal, Balog (balkezes), Sükete, Döge*.

Női nevek: Szépa, Szépasszony, Gyönyörű, Drága, Csunyus, Kandi, Topa (ügyetlen, hibás), Tompa (észbeli fogyatékosságra utalhat).

Életkorra utaló nevek Hős, Hőse, Hősed (ifjú), Legény, Vénes

Jellemre, lelki tulajdonságra utaló nevek Férfinevek: Égető, Szökő (szökevény), Késő, Későd, Váró, Várós, Hamard, Féltő, Tagadó, Bízó, Bizatlan (bizalmatlan vagy megbízhatatlan), Hisz, Nemhisz, Nemhű, Hitlen, Nyugalom, Hatalmas, Szerető*, Szerelmes*, Örömed, Örömes*, Szomorú*, Keserű, Haragos, Bosszú, Hazug, Hazuga, Álnok, Jód (jó), Jóember, Jámbor, Jólegény, Gonoszd, Buta, Tanács, Utáló.

Női nevek: Jóleány (később Jolán alakban újították fel), Szentő, Szente (jámbor, vallásos), Csala (csábító, csalogató), Sebe (gyors), Játék, Csodáló.

Bóknevek A bókneveket főleg úrnők viselték: Aranka, Gyöngy, Gyöngyöd, Gyöngyös, Sáfely (zafír), Balzsam, Bíbor, Tükör, Virág, Rózsa, Liliom, Viola.

Állatnevek Egy része totemnév, más részük szimbolikus hasonlítás vagy foglalkozásra utaló állatnév: Sólyom, Ölyves, Kaba, Kánya, Hollód, Karuly (karvaly), Keselőd, Baglyad, Csina* (csikó), Ebed, Ebedi, Kölked, Agárd, Cenk~Cenke (kutyakölyök), Lovadi, Bika, Disznód, Ártánd, Ravasz (ekkor még róka volt a jelentése), Farkas, Fene (vadkan), Nyuszt*, Medve, Borz, Hörcsög, Nyulad, Madár, Tyúka, Tyúkod (ekkor még nem különült a háziszárnyasok elnevezése nemek szerint), Kakasd, Galamb, Galambos, Galambod, Csóka*, Csókád, Rigó, Gödény (pelikán), Kárász, Sügér, Süllő, Csuka, Csík (halászok neve), Bogár, Bogárd.

Török eredetűek a Teke~Tege, Taja, Ula.

Női nevek: Csikó, Tyúk, Ünő, Nyest~Nyeste, Hölgyasszony (a hölgy eredetileg a hermelin neve). Ezek főleg úrnők nevei voltak.

Növény- vagy gombanevek Somos, Som, Somod, Somogy, Kökénd, Zab, Kölesd, Mohar, Bab, Babszem, Mag, Bot.

Női a nevek a bóknevek csoportban említetteken kívül a Gilvád (gombafaj), Cseperke, Mogyoróka, Szilvás, Eperjes, Szőlő. Ezek főleg szolgálók nevei.

Ásványnevek Keve (kő+e képző), Reze, Rezed, Vas, Vasad.

Cselekvést, történést kifejező nevek Látó, Adó, Kérő, Nyerő, Lükő, Csípő, Ütő, Bőgő, Leső, Kapó, Nyúzó, Aratás, Szabás, Futás, Szállás, Akadás, Fúrás, Harapás, Látomás, Hallomás, Adomás, Maradék.

Akkoriban az -ás, -és képző jelentése -ó, -ő volt (azaz a folyamatos melléknévi igenévhez hasonló jelentésű szavakat képzett) vagyis az előbbiek jelentése inkább arató, szabó, futó stb.

Tiszteleti, tekintélyi nevek Bátor, Bódog, Bán~Baján (a török Baján méltóságnévből)

Gúnynevek Csúnya*, Szennyes, Döge*, Szömörcsök (szemölcs). Ezek lehettek óvónevek is.

Vallásos, babonás nevek Idetartoznak az óvónevek, amelyeket ártó démonok félrevezetése végett adtak az újszülöttnek. Szemét, Nemvaló (nemlétező), Nemvalód, Nemvagy (nincs), Mavagy (ma van, de olyan gyenge, hogy a holnapot nem éri meg), Nemél, Haláld. A törökben ilyen a Balmaz (nem lévő) név is. Valószínűleg ide lehet sorolni azokat a neveket is, amelyek egy szerencsés vagy szerencsétlen napot jelentenek: Péntek*, Szombat*, Karácsony*, Húsvét.

Számnévből keletkezett nevek Előd (elsőszülött vagy ős), Ketüd (második), Negyed (negyedik), Ötöd (ötödik), Hét, Kilenc, Tíz, Négye, Öte, Hata, Hete, Tíze, Hármas, Hatos, Ötvend*, Hatvan, Negyven, Ötény, Hetény.

Foglalkozásra utaló nevek Kárász, Sügér, Őn, Süllő (halászok nevei), Süldő (szakács neve), Pányvádi (lovász neve), Sarlód, Vajad, Telek, Fenyér, Fenyéres (műveletlen terület, Udvaros, Szőlős, Bord, Ital, Boros, Malomd, Keve (molnárok neve), Csomó (ács neve), Vasas (kerékgyártó neve), Szekeres (földműves neve), Sukoró (dombos vidék) és Erdő (erdőőrök neve), Erdőd, Berek (vizes talajú erdő).

Igéből képzett, foglalkozásra utaló nevek: Csomoszló (csomoszol: tör, zúz, sulykol, tímár vagy szőlősgazda neve), Szabó, Mető, Kevereg, Zavarog (két szakács neve).

Női nevek: Bíbora és Lencse két szövőnő neve. A második nevet a len szóból képezték -csa, -cse képzővel, mai jelentése lenecske lenne. Vederej egy mosónő volt. Ezek mind szolganevek, úrnők nemigen kaptak ilyen neveket, kivéve két testvért, akiknek a neve Bögre és Csupor.

Társadalmi helyzetre utaló nevek Szolgád, Munka, Munkád, Ajándok*, Adomás (a szolgát ajándékba kapták), Vásárd* (vásáron vették), Hivatal (belső cseléd), Segéd, Faluvéne. Vagyonos, nemesi osztályra mutat, ám lehet szolgák között gúnynév is, de urasághoz tartozást is jelenthet az Uros, Urod, Uraj, Ura, Bódog (gazdag), Bő~Bős~Bőd (jelenthet gazdagot, de származhat a török begh méltóságnévből is), Vagyos (vagyonos), Szegény*. Női név az Asszoncs, aminek akkor jelentése úrnő.

Etnikumra, más népből való származásra utaló nevek Besenyő, Bolgár, Kaliz, Uza, Uzd, Székely, Szerecsen (szaracén, arab), Tatár, Lengyel, Horvát, Oroszd, Cseh és Vendég* (idegen).

Források Kálmán Béla: A nevek világa, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973

Kategória:A magyar nyelv etimológiája Kategória:Magyar keresztnevek