thumb|150px|Fekvése Németországban 250px|thumb|Kereszt a hegycsúcson
A Watzmann a harmadik legmagasabb németországi hegymasszívum az Alpokban. A csúcspontját Watzmann-Mittelspitzének („Középső-csúcs”), illetve Großer Watzmannak („Nagy Watzmannak") nevezik. A masszívum a Berchtesgadeni-Alpok második legmagasabb kiemelkedése a Hochkönig-masszívum (2941 m) után. A Watzmann keleti fala a Keleti-Alpok legmagasabb fala. A hegységből három főcsúcs emelkedik ki:
a Mittelspitze 2713 m, a Südspitzerégebben Schönfeldspitze 2712 m és a Hocheck 2651 m magas.
A hegygerincet a Südspitz és a Hocheck között Watzmanngratnak hívják. A kisebb csúcsokból főleg a Kleiner Watzmann („Kis Watzmann”) ismert, amit gyakran Watzmannfraunak („Watzmann asszonya”) vagy röviden Watzfraunak („Watzmann-né”) is hívnak, valamint a Watzmann „gyermekei” (Watzmann-Kinder). Berchtesgadenből nézve jobbra látszik a Großer Watzmann, balra a Kleiner Watzmann és köztük a Watzmann-Kinder. Ezen a híres látványon alapul a Watzmann legendája.
Fekvése Felső-Bajorország délkeleti szegletében fekszik a Königssee közelében. A Watzmann három község: Ramsau, Berchtesgaden és Schönau am Königssee része, és a Berchtesgadeni Nemzeti Parkhoz tartozik, amit 1978-ban hoztak létre.
A völgyben fekvő két falu, Ramsau és Schönau több mint 2000 m-rel a főcsúcs alatt fekszik. Ilyen szempontból a Watzmannt jelentős magasságkülönbség jellemzi a Keleti-Alpok más részeihez képest. Az ekkora völgy-hegycsúcs magasságkülönbséget általában csak a négyezer méternél magasabb hegyek múlják felül.
Geológia A Watzmann az Északi-Mészkőalpok része. A csúcsterület viszonylag erózióálló mészkőből áll, mint például a dachsteini mészkő. Az üledékes kőzetek a korai triászból származnak, ezek mintegy 230 millió évvel ezelőtt a Tethys-óceán fenekén rakódtak le. Ennek a mészkőnek igen jellegzetes a gazdag kövülettartalma. Többnyire kagylók maradványai, mint például Megalodon-félékMEK találhatók benne. A dachsteini mészkő rétegeződése főleg a keleti fal reliefjén ismerhető jól fel. Ezek a rétegek egykor vízszintesek voltak, ma 30-40°-ben lejtenek. Az Alpok keletkezése idején tektonikus mozgások formálták őket.
A hegység talapzata a törékeny Ramsau-dolomiton áll. Főleg a nyugati oldalon, a kaviccsal felszórt Wimbachtal völgyben és a keleti falnál bukkan elő, ahol az Eisbach („Jégpatak”) a Königssee-be torkollik. A patak folyamatosan sodor hordalékot a tóba, így földtörténeti léptékben mérve, viszonylag rövid idő alatt két részre fogja osztani a tavat.
Növény- és állatvilág thumb|250px|Dürgő siketfajdkakas a Watzmann-nál
A nagy magasságkülönbség és az ökológiai változatosság miatt különösen gazdag a növény- és állatvilág. Az alacsonyabb szinten főleg hegyi bükkfaerdők dominálnak, melyek a magasban szubalpin vegyes erdőkbe váltanak. A felső erdős zónákban tűlevelű erdők uralkodnak, főleg lucfenyők, vörösfenyők és havasi cirbolyafenyők nőnek. Ezeket a természetes erdőket azonban kivágták, helyükbe lucfenyő monokultúrák léptek. A berchtesgadeni sópárló nagy faigényének következményei főleg a Watzmann könnyen megközelíthető északi oldalán látszanak.
Ebben a régióban 2000 m magasság fölött összefüggő erdő már nem nő. Itt többnyire kisebb bokrok fordulnak elő, mint például a borzas havasszépe, a havasi törpefenyő, a havasi éger (Alnus viridis) és különböző fűfajták, valamint olyan növények, amelyek sziklarepedésekben és omladékon nőnek.
A nemzeti parkban és különösen a Watzmannál, a Keleti-Alpok számos növényfaja fordul elő, olyanok, melyek a Bajor-Alpok többi részén hiányoznak. Néhány példa:
Erdei ciklámen Kaukázusi medvetalp Fekete hunyor (Helleborus niger) Tiroli harangláb (Aquilegia einseleana) Primula clusiana Saxifraga burseriana Androsace hausmannii Lomatogonium carinthiacum Senecio abrotanifolius
A Watzmann állatvilágához többféle patás állat tartozik, például az őz, a gímszarvas és a zerge. További alpesi állatok: a havasi nyúl, a siketfajd, a nyírfajd és az alpesi hófajd, valamint császármadarak. Emellett élnek itt szirti sasok, alpesi szalamandrák és fekete keresztes viperák. Havasi mormoták csak a Trischübel-hágó környékén fordulnak elő. Kőszáli kecskék csak ritkán tűnnek elő, amikor vadcsapásokon a Hagengebirge és a Röth erdeiből átjönnek. Előbbieket a Watzmann különböző magasságú területein élő állatfajai egészítik ki.
Hó- és jégmezők thumb|250px|A jégkápolna boltívvel nyáron
A Watzmannon néhány hó- és jégmező egész évben megmarad. Ezek között az úgynevezett Watzmann-gleccser a felső vájatnál a legnagyobb, és jégkápolnája a könnyű elérhetősége miatt a legismertebb. A Szent Bertalan-kápolnátólA Sankt Bartholomä (Szent Bertalan) kápolna a Königssee egyik félszigetén áll. A zarándokhely, ami már a 12. században ismert volt, hajón vagy csak magas alpesi utakon közelíthető meg. egy órán belül elérhető. A jégkápolna valószínűleg az Alpok legalacsonyabban fekvő hómezőjének része, mely egész évben fennmarad. Az alsó vége az Eisbach patak völgyében található, mintegy 930 m magasan. A jelenség hatalmas lavinákból táplálkozik, melyek tavasszal a keleti falról lezuhannak és a fal szegletében felhalmozódnak. Néha kialakul egy kapuszerű boltív is azon a helyen, ahol az Eisbach előbukkan. Néhány korábbi haláleset miatt az arra járókat táblák figyelmeztetik, hogy veszélyes belelépni.
Mérete és alacsony folyássebessége miatt a Watzmann-gleccser gleccserként való osztályozása a tudósok között vitatott. 1959 óta a Glaciológiai BizottságKommission für Glaziologie. A Bajor Tudományos Akadémiához tartozik. gleccsernek tekinti. A nyugati részén egy második világháborús katonai szállító repülőgép, egy Junkers Ju 52 maradványai fekszenek, amely még 1940 októberében zuhant le.
A keleti falon még egy másik jégmező is található, amit Schöllhorneisnak neveznek. A Kederbacher-Weg („Kederbachi út”) vezet át ezen a mezőn. Mind a gleccservájat, mind a jégmező a müncheni Christian Schöllhorn nevét visel, aki a keleti fal első ismert áldozata volt. 1890. május 26-án zuhant le a mező felső végénél a szakadékba, miközben halálos sérülést szenvedett.
A keleti falon, néhány száz méterrel a Mittelspitze alatt még egy kisebb hómező található.
A Watzmann legendája thumb|right|250px|A Watzmann „család”
Az északi irányból készített fényképeken és festményeken jobbról balra egymás mellett sorban állnak a „család” tagjai (kép). Bal oldalon az asszony, jobb oldalon a király és köztük a gyermekeik. A legenda szerint egykor a kegyetlen Waze vagy Wazemann király uralkodott az országon. A feleségével és gyermekeivel együtt félelmet és borzalmat ébresztett az emberekben. Amikor egy parasztcsaládot lovával összetaposott, a parasztasszony elátkozta őt, hogy Isten kővé változtassa a királyt és családját. Ezután a föld megnyílt, tüzet köpött, a király és családja kővé változott. Egyes legendák szerint, a Königssee és az Obersee a királyi család összefolyt véréből keletkezett.Bechstein, Ludwig:König Watzmann. Sagen und Geschichten aus deutschen Gauen (3). Loewes Verlag 1988, , Szöveg:Projekt Gutenberg
Ludwig Ganghofer író a legenda néhány motívumát használta fel Die Martinsklause („Márton remetelaka“) című történelmi regényében. A könyv 1894-ben jelent meg, amelyből 1951-ben Richard Häussler rendezett filmet.
Alpinizmus thumb|250px|Watzmannhaus
A Mittelspitzét először valószínűleg a szlovén Valentin Stanič mászta meg 1800 augusztusában. Stanič a Hocheck irányából vezető útvonalat választotta. Léteznek viszont olyan források is, melyek szerint már 1799-ben megmászták. A Südspitzét először Peter Carl Thurwieser hódította meg 1832-ben a Schönfelden keresztül. Legtöbbször északról, a Ramsau falu Wimbachbrücke nevű részéről, vagy Hinterschönau-ról, a Watzmannhauson át (1928 m) érik el a csúcsot.
Átkelés a Watzmann hegygerincen thumb|150px|Átkelés a Mittelspitzén Az átkelés a Watzmann hegygerincen (Watzmannüberschreitung) egy népszerű és élménydús túraútvonal. A főgerinc három csúcsát legtöbbször északról déli irányban járják végig. Általában két szakaszban teszik meg ezt a túrát. Az első napon a Watzmannhausig mennek fel, és másnap kelnek át a hegyen. A Watzmannhausról először a Hocheckre vezet fel az útvonal, onnan át kell menni a hosszú és nyílt gerincen, aminek a legmagasabb emelkedése a Mittelspitze. Ezután következik a Südspitze és a gerinc vége. A leereszkedés egy meredek és kőhullásveszélyes ösvényen vezet, ami különféle alpesi tájakon megy végig. Az omladékos Wimbach völgyén át jut vissza a kiránduló a völgybe. Az éjszakát a Hocheck egy menedékházában is el lehet tölteni.
A három csúcson elsőként a ramsaui hegyi vezető, Johann Grill, akit becézve Kenderbachernek is hívtak, valamint Johann Punz kelt át 1868-ban. A két hegymászó 1852-ben elsőként érte el a Kleiner Watzmann csúcsát is. 1881-ben Grill és Otto Schück mászta meg elsőként a keleti falat is.
A kalandvágyó turista képességeitől és kondíciójától függ, hogy meddig tart az átkelés. Ez az idő általában 12 és 15 óra között van. Élsportolók 5 órán belül is le tudják küzdeni a terepet. Kevésbé gyakorlott túrázóknak 15 óránál is több időt vehet igénybe az átkelés. A túra népszerűsége miatt néha késések is előfordulnak. Egyes napokon több mint 100 hegymászó teszi meg a túrát. A mászókra különböző nehézségi fokú terepek várnak. A Hocheck és Mittelspitze közötti szakasz viszonylag enyhe. Ezután következik egy szakasz, amin az UIAA-skála szerinti II. fokú részeket kell legyűrni. Rossz idő esetén az átkelés még nehezebb, mert a sziklákat a sok hegymászó simára csiszolta, így eső vagy hó, esetleg ködpára esetén még csúszósabb a talaj. A legveszélyesebb részeken drótköteles biztosítást helyeztek el, itt a túra útvonala részben olyan, mint egy Via Ferrata.
A Watzmann keleti fala thumb|250px|A Watzmann keleti fala a 3. „gyerektől“ nézve
A Keleti-Alpok legmagasabb fala A Südspitze meredek keleti fala (Bartholomäwand) az Alpok egyik leghíresebb és legismertebb sziklafala. Azonban sokáig vitatott volt, hogy a Keleti Alpok legmagasabb fala-e.Az irodalomban gyakran azt adják meg, hogy a Monatsch (2754 m) nyugati fala 1900 m magas. Ez a magasság valójában arra a magasságkülönbségre vonatkozik, amit az előtte fekvő völgytől mérték. A meredély maga csak 1400 m magas. Az 1800 m magas meredély felülmúlja a Keleti-Alpok minden más falának a magasságát: A Triglav (2864 m) északi fala kb. 1500 m A Birnhorn (2634 m) déli fala kb. 1400–1500 m A Hochstadel (2680 m) északi fala kb. 1300–1400 m Ennél magasabbra csak sokkal kevésbé meredek hegyoldal emelkedik, mint például a Wiesbachhorn 2400 m magas keleti szárnya.
Útvonalak A berchtesgadeni úton kívül más útvonalak is vezetnek a Südspitze felé. Néhány példa: Kederbacherweg: ezt az útvonalat Johann Grill beceneve után nevezték el, aki elsőként mászta meg a falat. (Az ő csoportja azonban a Mittelspitzére mászott fel, nem a Südspitzére.) Salzburger Weg (Salzburgi út) Münchner Weg (Müncheni út) Frankfurter Weg (Frankfurti út) Polenweg (Lengyelek útja) Franz-Rasp-Gedächtnisweg (Franz-Rasp-emlékút) Az erősen strukturált és nem nagyon meredek falon gyakran lehet változtatni az útvonalat. A felső részen, 2380 m magasan (a „Massiger Pfeiler“ nevű szikla alatt) a „Biwakschachtel“ nevű hegyvidéki pihenő/alvóhely található, ami főleg hirtelen időváltozás esetén fontos menedék.
Nehézségek és veszélyek