right|thumb|A terhesség kilenc hónapja thumb|A terhesség utolsó szakaszában járó nő
A terhesség vagy várandósság (graviditás, a latin graviditasból) a nő méhében egy vagy több utód (a terhesség ideje alatt embrió, majd magzat) kihordása.The WHO Reproductive Health Library. Pregnancy and childbirth Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik. Állatok esetében a vemhesség kifejezés használatos.
A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbe esés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A terhességi tesztek ezt a megváltozott hormonegyensúlyt mutatják ki.A terhesség jelei, kimutatásának módja - Dr. Végh György és Dr. Zsirai László: Biztonságos szerelemTerhességi teszt otthon - babazo.hu
Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255–266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől. A 36. héttől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után túlhordásról van szó.
Fogalmak A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni. A magyar nyelvben használatosak még az „áldott állapot”, „másállapot”, „várandósság” kifejezések is.
A terhesség első 8 hetében az utód megnevezése általában embrió, míg a terhesség második hónapjától kezdve magzat (foetus vagy fetus).
A terhességet általában három, egyenlő hosszúságú szakaszra vagy trimeszterre osztják fel: az első trimeszter során a legnagyobb az esélye a terhesség megszakadásának (az embrió természetes halála által), a második trimeszterben a magzat fejlődése és életfunkciói már könnyen figyelemmel tarthatók, míg a harmadik trimeszter kezdetétől számítva a magzat már általában életképes a koraszülést követően is.
Szakaszai Megtermékenyítés és fogantatás right|thumb|Terhességi teszt eredménye: a két vonal megléte jelzi a terhességet
A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A születendő gyermek neme a megtermékenyítés pillanatában dől el és a hímivarsejt nemi kromoszómáitól függ.
A természetes, szexuális aktus keretén belül létrejövő megtermékenyítésen kívül lehetséges a terhesség előidézése mesterséges megtermékenyítéssel, amelynek két formája létezik: a hímivarsejtek bejuttatása a nyákcsatornába, a méhűrbe vagy a petevezetőbe, illetve a testen kívüli, in-vitro megtermékenyítés (utóbbit hívja a köznyelv „lombikbébinek”).
A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot. Ennek kizárására is szolgál a terhesek rendszeres megfigyelése és vizsgálata - a terhesgondozás.
A terhesség hossza right|thumb|11. hetes magzat az ultrahangos vizsgálat képén. Ilyenkor már hallható a magzati szívverés is right|thumb|A szülés időpontjának gyakorisága. A függőleges tengely a szülések %-át, a vízszintes tengely a terhesség hetét mutatja. A legtöbb szülésre a terhesség 40. hetében kerül sor, de még ez is csak az összes szülés 5%-a
A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. A terhesség valójában a megtermékenyüléssel kezdődik, de leggyakrabban az utolsó vérzés első napjától számítják. Franz Karl Naegele módszere szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal). A szülés várható idejének meghatározásához esetenként figyelembe lehet venni, hogy első gyermek-e, a nő korát, etnikumát, a menstruációs ciklus hosszát stb.
A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó.Túlhordás Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. hét után mesterségesen megindítják a szülést (burokrepesztéssel, infúzióval vagy méhszájba helyezett gyógyszerrel) vagy császármetszést végeznek.
Az angol orvosi nyelvben egyre inkább előtérbe kerül a preterm és postterm kifejezések használata, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a szülésre a vártnál korábban vagy később került sor, és mellőzik a premature és postmature kifejezések használatát, amely bizonyos mértékű értékítéletet is hordoz és inkább a magzat fejlettségére utal, semmint a terhesség szakaszára. A terhességek kevesebb mint 5%-a következik be a Naegele-módszerrel meghatározott napon, de a szülések 50%-a egy hetes intervallumon belül, és több mint 90%-a két hetes intervallumon belül lezajlik.Dr Sally Tracy: Having a Great Birth in Australia ed. David Vernon, Australian College of Midwives, 2005, p22
thumb|Újszülött kisbaba a köldökzsinór elvágása előtti pillanatokban
A teherbeesés időpontjának meghatározása nemcsak a szülés várható időpontjának kiszámolása miatt fontos, hanem a terhesgondozás során végrehajtandó vizsgálatokat is ehhez időzítik. Az első ultrahangos vizsgálat során általában a nőgyógyász megerősíti a menstruációs ciklus alapján kiszámított teherbeesés időpontját, és amennyiben a kettő között jelentős eltéréseket tapasztal, további vizsgálatokra lehet szükség. Az ultrahangos vizsgálat általában a megtermékenyülés utáni 23–25.-ik napon tudja először kimutatni a terhességet (ekkor a magzat nem látszik még, csak a petezsák megléte).Rendelő - babanet.hu Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében végzik, ekkor a legnyilvánvalóbb fejlődési rendellenességeket ki lehet már szűrni.ultrahangról röviden – a kisbabát várók számára
Szülés A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. A születéstől számítják a gyermek korát a világ legtöbb országában.
A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miattDivat a császármetszés? császármetszést hajtanak végre. A szülést követően az anya szervezete nagy mennyiségű oxitocint termel, amely felkészíti az anya szervezetét a szoptatásra.
A terhesség megállapítása A terhesség megállapítása többféleképpen lehetséges, a terhes nő saját maga is elvégezhet bizonyos teszteket, illetve igénybe veheti szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülőnő segítségét is.
A fogantatás után, a hormonális változások következtében, a legtöbb terhes nő különféle tüneteket észlel magán. Az egyik legfontosabb jel a menstruáció elmaradása. A megváltozott hormonegyensúly más tüneteket is okozhat, mint pl.: szokatlan ételek kívánása, vagy egyesek elutasítása fokozott étvágy reggeli émelygés a nemi szervek duzzadása és elszíneződése, a mellek feszülése, fokozott hüvelyváladékozás hangulati változások, felfokozott érzelmi állapot kismértékű hasfájás vagy vérzés az embrió beágyazódásakor a méhnyak felpuhulása
A terhességet házilag a terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő human chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál, amelyet a kialakuló placenta, pontosabban a hólyagcsírának az a része, amelyből később a méhlepény lesz, termel. A legtöbb terhességi teszt igen érzékeny és ma már ritka a téves pozitív eredmény előfordulása. A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6–8. napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12. napon) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után kb. 12–15 nap kell. Mindkét tesztre igaz, hogy csak a terhesség tényét tudják kimutatni és nem tudják meghatározni az embrió korát.
A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével. A modern ultrahangos készülékek meglehetősen nagy segítséget nyújtanak ebben a tekintetben, de a legtöbb orvos a terhesség idejének megállapításában és a szülés várható idejének kiszámításában a nő utolsó menstruációs ciklusának első napját fogja figyelembe venni. Ugyanis, hacsak a nő szexuális élete korlátozott volt, vagy valamilyen termékenységi kezelést kapott, a fogamzás pontos idejének meghatározása nem lehetséges. Olyan egyértelmű jelek, mint pl. a reggeli rosszullét híján, némelyik nőben fel sem merül, hogy terhes lehet.
A terhesség fiziológiája right|thumb|CT-vizsgálat eredménye egy 30 éves anyáról és a magzatáról a terhesség 37. hetében - a CT-vizsgálat magzat esetén általában erősen ellenjavallt, de ebben a konkrét esetben egy feltételezett sérülést próbáltak felderíteni az orvosok
A terhességet általában harmadokra, idegen szóval trimeszterekre osztják fel, amelyek nem jelentenek élesen elkülöníthető szakaszt a terhesség lefolyásában vagy a magzat fejlődésében, de segítenek az egyes változások megértésében, nyomon követésében.
Az első trimeszter
Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hcG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A külvilágnak ekkor még nem nyilvánvaló a terhesség ténye, mivel a méh mérete még nem akkora, hogy ez a várandós anya környezetének egyértelmű legyen.
A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak. A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből. A méhlepény részben a méh belső részét borító nyálkahártyából (decidua vagy hullóhártya), részben pedig az embriót körbefogó vékony külső ectoderma rétegből (trophoblast) fejlődik ki. A köldökzsinór köti össze a magzatot a méhlepénnyel.